A római számok kiolvasása és írása

Ha gyerek lennék, és szeretném szemléltetni hogy van valamim, lehet, hogy csak így rajzolnám le. Mint egy vonal vagy egy pálcika. Aztán két valamit lehet, hogy két vonallal jelölnék, így, egy meg egy. Hármat három vonallal. Egyik a másik után. Mindig csak ilyeneket rajzolnék, és mondanám, hogy mennyim van, egy meg egy meg egy: az három. Ezzel az írásmóddal csak összeadjuk a jelek egyenkénti értékét. Tudom, hogy ez az I-hez hasonlító vonal egyet jelent, és az I, I, I, az három I, vagyis az a 3. A római számírás is ezen az elven működik, összeadjuk a jelek értékét. Kezdjük az 1-gyel, mi az 1? Idejövök, megnézem a táblázatot. Az 1-et úgy írom, mint egy nagy I-t. Tehát ez csak egy I, vagy egy vonal. A kettőhöz két egyes kell, csak egymás mellé kell írni ezeket. A három III lesz. A négy: IIII . Vagyis nem igazán. Jónak tűnik így. Három I az három, négy I pedig 4. De az a helyzet, hogy igazából nem így írjuk. Úgyhogy teszek inkább a 4-hez egy kérdőjelet. Később majd fogunk még beszélni a négyről. Mi a helyzet az öttel? Felmegyek ide. Esetleg lehetne az, hogy IIIII. De aztán hogy folytatjuk? Már ezt is elég nehéz kiolvasni. És egyébként van is egy új betű a táblázatban az ötre. Tehát ide a V-t teszem. Így egyszerűbb. Mi legyen a hatos? Most kezd érdekes lenni, hogy írjam a hatost? Ha a hatot nézem, felmegyek ide, és azt kérdezem, melyik a legnagyobb olyan jel, ami kisebb, mint a 6? A 6 az öt és a 10 között van, tehát tudom, hogy a hatot írhatom úgy, hogy öt plusz valami. Tehát először leírom az ötöt, a V-t, és megkérdezem, hogy mennyit kell még hozzáadni? Egyet kell hozzáadni, és ezt tudom, hogy írjuk, csak ideírok egy egyest. Ugyanez történik a hétnél is, öt plusz kettő. A 8 az 5 plusz 3. A 9-hez viszont szintén kérdőjelet teszek, mert ezt majd másképpen írjuk. Nem úgy írjuk, hogy VIIII. Ez túl hosszú lenne. Teszek inkább ide egy kérdőjelet. később majd megmutatom, hogy írjuk a 9-et. A 10-hez felmegyek ide, erre már van egy betűnk, egyszerűen ezt használom, X. Most nézzünk egy feladatot. Ha le szeretnénk írni a 23-at római számokkal, hogyan kellene gondolkodni? Megnézem a táblázatban. hogy a 23 nagyobb, mint a 10 és kisebb, mint az 50. Tehát a tízeseket kellene összeadni, aztán a többit meg majd meglátjuk. Hány tízes van itt? Látjuk, hogy két tízesünk van Tehát leírok két tízest. Két tízes, XX. Elég ennyi? Nem, mert ez eddig csak 20. A 23-at vettünk, amit fölírhatunk úgy, hogy 20 + 3. A 20-at már leírtuk, mi lesz a 3? Melyik két szám között van ott a 3? Az 1 és az 5 között. Tudjuk már, hogy írják ezt, hogy írjuk a hármat, tehát csak ideírom a hármat, egy, kettő, három. Tehát az XXIII lesz a 23. És ha ez a szám lenne megadva, és az lenne a kérdés, hogy ez mivel egyenlő, akkor hogyan kellene kiolvasni? Úgy csinálnám, hogy az X az 10, ez az X is 10, tehát 10 + 10 az 20, ez pedig 3, 20 + 3 = 23. Tehát ezzel a módszerrel lehet visszaalakítani a római számokat arab számokká. Láthatod, hogy eddig a nagyobb számokat írtuk le először, és utána a kisebb számokat. XX és utána III. Látod, hogy itt is a V van először, és utána az I. Tehát ha ezeket a szokásos számokat használjuk, akkor az a szabály, hogy a nagyobb az első, és aztán jön a kisebb. De vannak kivételek. Mondtam már az előbb, hogy ez a kettő problémás. A 4 és a 9. M a helyzet a néggyel és a kilenccel? Hogyan írjuk a 4-et és a 9-et? Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy a 4 az 4 egyes, ami IIII lenne – amit egyébként használtak is a rómaiak, de aztán abbahagyták, mert sok helyet foglal, és a fontos dokumentumokban nem volt túl sok hely –, rövidebben szerették volna leírni a 4-et. Hogyan lehet rövidebben leírni a 4-et? Azt mondták, hogy írhatjuk úgy a 4-et, hogy 1-gyel kisebb, mint 5. Tehát tehetek ide egy I-t, és utána egy V-t. Most először látunk ilyet, hogy egy kisebb szám egy nagyobb előtt van. Az a szabály, hogy ha azt látjuk, hogy ez történik, akkor ez nem egy meg öt, vagyis hat, nem így csináljuk, hanem úgy értelmezzük, hogy öt mínusz egy, ami négy. A kilenc ugyanígy lesz. Felfoghatjuk úgy, hogy tíz mínusz egy. 10 - 1, vagy 1-gyel kisebb, mint 10. Ilyenkor tehát kivonunk. Ha egy római számban kisebb szám áll egy nagyobb előtt, akkor kivonjuk a kisebbet a nagyobból. Ide is írom, hogy "kivonás". Ha ilyet látsz, akkor ismerd fel, hogy itt kivonást használunk. 5 -1 és 10 - 1. Ezt a fajta kivonásos jelölést nagyon ritkán használjuk. Nagyon-nagyon ritka. Tehát akkor beírom ide a négyet és a kilencet. És akkor most nézzük meg, hogy hol van kivonásos jelölés? A 4 az IV és a 9 az IX. Láthatod, hogy ez nagyon ritka, valójában egyedül csak a négy és a kilenc ilyen. Felvetődhet a kérdés, hogy sehol máshol nem használjuk ezt? De igen. De csak a 4 és a 9 tízszereseinél és százszorosainál. 4, 9, 40, 90, 400 és 900. Csak ezeket a számokat írják kivonásos jelöléssel. A 400-at és a 900-at akár el is felejtheted, ezek túl nagy számok. Elég, ha csak a 4-et, 9-et, 40-et és 90-et tudod. Tehát a 4-et tudjuk, hogy úgy írjuk, hogy IV. A 9-et úgy írjuk, hogy IX. És a 40? A 40-et nem úgy írjuk, hogy 4-szer 10, vagyis XXXX, hanem úgy tekintjük, hogy a 40 az 50 - 10. 10-zel kisebb, mint az 50. Az 50 az L, tehát a 40 az XL. Szeretném, ha elgondolkodnál a 90-en. Ha megpróbáltad, és kaptál egy eredményt, nézd meg, én hogy csinálom. Hogyan lesz a 90? Vesszük a 100-at, és elveszünk belőle 10-et, 10-zel kisebb, mint a 100, XC, ez a 90.