Római számok – bevezetés

Emlékszem, hogy amikor iskolás voltam, megtanultam az 1, 2, 3 stb. számokat, de aztán megláttam, hogy az osztályterem ajtajára rá van írva, hogy I/b. A másik első osztályra pedig az volt írva hogy I/a. A második osztályt sem úgy írták, hogy 2., hanem úgy, hogy II. A harmadikat pedig így: III., a negyediket pedig hogy egy I és egy V. Nem értettem, hogy mi ez az egész, ezért megkérdeztem a tanító nénit, hogy mik ezek. Miért ez van ideírva, miért nem így írják a második osztályt? Azt mondta, hogy azok a számok, amiket ismerek, azok az arab számok, általában azokat használjuk, de vannak másfajta számok is, ezeket római számoknak nevezzük. Ekkor kíváncsi lettem, és egy kicsit össze is zavarodtam. Azt kérdeztem, hogy miért lehet a számokat többféleképpen írni, és ha ezek római számok, miért nem használjuk már ezeket? És egyáltalán mik ezek, és miért kellene megtanulni őket? Ez volt a legfőbb kérdés: miért kellene ismernem a számok írásának még egy módját, ha már van egy, amit ismerek? Aztán ahogy egyre többet tanultam róluk, rájöttem, hogy a római számok tanulása olyan, mintha egy matematikai múzeumban járnék. Ha jártál már egy szokványos múzeumban, lehet, hogy láttál például dinoszauruszokat, vagyis azok csontvázait. Én kövületeket is láttam. És ez azt mutatja, hogy a világ napjainkban nem olyan, mint régen. Voltak dolgok, amiket másképp csináltunk, Rájöttem, hogy a római számok, vagyis a római számok tanulása is ilyen. Visszamehetünk az időben, és láthatjuk, hogyan számoltak, és még azon is elgondolkodhatunk, hogy miért nem számolunk már úgy, és ahogy most számolunk, az jobb-e, és ha igen, akkor meg miért? Tehát megismertem a római számokat. Vannak ezek a betűk, amik számokat jelölnek. A szokásos számjegyek az 1, 2, 3, – szokásos alatt az arab számokat értem –, a 4, az 5, 6, 7, 8, 9. Ezek a szokásos számjegyeink, és ezekkel minden lehetséges számot fel tudunk írni: ezek az arab számjegyek, természetesen hozzáteszem még a 0-t, ami nagyon fontos. Tehát a számok 0-tól 9-ig, ezek az arab számjegyek. Ehhez hasonlóképpen, a római számírás számjegyei az I, V, X, L ,C, D és M. Ilyesmi jeleket használtak, itt egy függőleges pálcikát, ez jelölte az 1-est. A V volt az 5, az X a 10, az L az 50, a C a 100. Talán elég, ha ezeket tudod, de ha érdekel, a D az 500, az M pedig az 1000. Azt talán észrevetted, hogy ezzel még nem tudjuk a római számokat írni és olvasni. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy ezeket a számjegyeket használták. Szóval az arab számokkal – fel is írom ide, hogy "arab", bár pontosabban ezek hindu-arab számok mivel valójában Indiában alakultak ki – szóval hogy írjuk le ezekkel a számokat? Ha le akarom írni modjuk a százhúszat, akkor az 1 százas, 2 tízes és 0 egyes. Ezt úgy mondjuk, hogy százhúsz. Tehát a helyi értékes számírást használjuk, amit biztosan ismersz már. A római számírás nem helyi értékes, és nem volt külön jelölésük a 0-ra. Látod, nincs a betűk közt olyan, amelyik 0-t ér. Tehát ez eléggé különbözik az arab rendszertől. De érdekes dolog megtanulni, hogy írjuk le és hogy olvassuk le a római számokat. Nem muszáj persze ezt mind megjegyezned, de érdemes, mert például régi épületekbe gyakran római számmokkal vésték be, hogy mikor épültek.