Fő tartalom
Tantárgy/kurzus: Biológia > 9. témakör
2. lecke: Biotechnológia- Bevezetés a génszerkesztésbe
- Bevezetés a biotechnológiába
- A DNS klónozása és a rekombináns DNS
- A DNS klónozása (áttekintés)
- Restrikciós enzimek és a DNS ligáz
- A baktériumok transzformációja és szelekciója
- A DNS klónozása
- A polimeráz láncreakció (PCR)
- A polimeráz láncreakció (PCR)
- Gélelektroforézis
- Gélelektroforézis
- A DNS bázissorrendjének meghatározása (DNS-szekvenálás)
- A DNS bázissorrendjének meghatározása (DNS-szekvenálás)
© 2024 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
Restrikciós enzimek és a DNS ligáz
Restrikciós emésztés. Ragadós és tompa végek. Ligálási reakciók
Főbb pontok
- A restrikciós enzimek DNS-hasító enzimek. Minden ilyen enzim egy vagy néhány célszekvenciát képes felismerni, és vagy ezeken a helyeken, vagy ezek közelében elvágja a DNS-t.
- Sok restrikciós enzim aszimmetrikusan, vagyis lépcsőzetesen vág: az egyik DNS-szál rövidebb lesz, mint a komplementere, azaz az elvágott végeken túlnyúló DNS-szálak keletkeznek. Más enzimek szimmetrikusan vágnak, úgynevezett „tompa végeket” produkálva.
- A DNS ligáz egy DNS-t összeillesztő enzim. Ha két DNS-darab végződése esetében fennáll a komplementaritás, a ligáz képes összekapcsolni őket egyetlen DNS-molekulává.
- A DNS klónozása során restrikciós enzimeket és DNS ligázt használunk arra, hogy géneket és más DNS-darabokat plazmidokba illesszünk.
Hogyan lehet kivágni és beilleszteni a DNS-t?
A DNS klónozása során a kutatók sok másolatot készítenek egy DNS-darabról, például egy génről. Ez gyakran úgy történik, hogy a kérdéses gént egy kör alakú DNS-be, ún. plazmidba illesztik, amit aztán baktériumsejtekben lehet sokszorosítani.
Hogyan lehetséges két eltérő forrásból származó DNS-t, például egy emberi gént és egy baktérium plazmidját összeilleszteni egyetlen molekulává? Az egyik leggyakoribb módszer erre a restrikciós enzimeken és a DNS ligázon alapul.
- A restrikciós enzimek olyan DNS-hasító enzimek, melyek a DNS adott helyeit ismerik fel. Sok restrikciós enzim aszimmetrikusan, vagyis lépcsőzetesen vágja el a DNS-t a felismerés helyénél, vagy annak közelében. Ilyenkor az egyik DNS-szál rövidebb lesz, mint a komplementere, azaz az elvágott végeken túlnyúló DNS-szálak keletkeznek.
- Ha két DNS-darab túlnyúló szála illeszkedik egymáshoz, akkor a DNS ligáz enzim össze tudja kapcsolni a két darabot. A túlnyúló végek megfelelő bázisai között hidrogénkötések jönnek létre, majd a ligáz, új foszfodiészter kötések kialakulását katalizálva „befoltozza” a rést a két DNS-darab között, egyetlen molekulát alkotva belőlük.
A restrikciós enzimeket és a DNS ligázt gyakran használjuk arra, hogy géneket és más DNS-darabokat illesszünk plazmidokba, például a DNS klónozása során.
Restrikciós enzimek
A restrikciós enzimek baktériumokban (és más prokariótákban) fordulnak elő. Képesek arra, hogy a DNS egy meghatározott szekvenciáját (a restrikciós helyet) felismerjék, és ahhoz kötődjenek. A restrikciós enzimek specifikusak, ami azt jelenti, hogy csak egy vagy kevés restrikciós helyet ismernek fel. Ha megtalálják a keresett szekvenciát, elvágják a DNS mindkét szálát. Ez a vágás jellemzően a felismerés helyén vagy annak közvetlen közelében történik, és a folyamat mindig pontosan ugyanúgy játszódik le.
Figyeljük meg a laboratóriumokban is gyakran használt EcoRI enzim példáján, hogy a restrikciós enzimek hogyan ismerik fel és hasítják a DNS bizonyos szekvenciáját! (Az „Eco” az Escherichia coli-ra utal, az I római 1-est jelöl.) Az EcoRI az alábbi szakaszt vágja el:
Az EcoRI a megfelelő szekvencia felismerése után mindig egy rá jellemző módon hasít, melynek eredménye két DNS-darab, amelyek „túlnyúló” egyszálú DNS-végekkel rendelkeznek:
Ha egy másik DNS-darab olyan túlnyúló véggel rendelkezik, amely az elsővel komplementer (például mert azt is egy EcoRI enzim vágta el), akkor ezek a túlnyúló végek könnyen összeállhatnak a bázispárosodás elvét követve. Ezért szokás azt mondani, hogy a túlnyúló végeket kialakító enzimek „ragadós végeket” hoznak létre. A ragadós végek nagyon hasznosak a klónozás során, hiszen a bázispárok közti hidrogénhidak segítenek összetartani a két DNS-darabot, amíg a ligáz létre nem hozza az új foszfodiészter kötést a cukor-foszfát gerincben.
Léteznek más típusú enzimek is, amelyek a ragadós végek helyett úgynevezett „tompa végeket” hoznak létre. A célszekvencia közepén teljesen átvágják a DNS-t és így nem keletkeznek túlnyúló szálak. Például az SmaI restrikciós enzim is ilyen tompa végeket vág:
A tompa végű DNS-darabokat a korábbiakhoz hasonlóan egy DNS ligáz enzim kapcsolja össze. Ugyanakkor a tompa végű fragmentek összekapcsolása jóval nehezebb (a ligálás reakciója kevésbé hatékony és nagyobb eséllyel lesz hibás), mert ebben az esetben nincsenek egyszálú túlnyúló végek, amelyek a két DNS-t a megfelelő helyzetben tartanák.
DNS ligáz
Ha korábban már tanultál a DNS replikációról, akkor találkozhattál a DNS ligázzal is. A replikáció során a ligáz feladata az, hogy összekapcsolja az újonnan szintetizált DNS-szakaszokat egyetlen összefüggő szállá. A DNS-klónozás során használt ligáz is tulajdonképpen ugyanezt teszi: ha két DNS-darab végződése egymáshoz illő (komplementer), akkor a ligáz képes összekapcsolni őket egyetlen molekulává.
Hogy mit is csinál pontosan a DNS ligáz? ATP felhasználása mellett katalizál egy reakciót, amely során az egyik DNS-szál 5' végén lévő foszfát-csoport összekapcsolódik a másik DNS-szál 3' végén lévő hidroxil-csoporttal. A folyamat végeredményeképpen egy egybefüggő cukor-foszfát lánc jön létre.
Példa: Rekombináns plazmid összeállítása
Nézzük meg, hogy a restrikciós emésztés és a ligálás folyamatát felhasználva hogyan lehet egy gént egy plazmidba illeszteni. Tegyük fel, hogy van egy beillesztendő génünk, a két végén egy-egy EcoRI felismerési szekvenciával, valamint van egy plazmidunk, amely szintén tartalmazza ugyanezt az EcoRI felismerő helyet.
A célunk az, hogy az EcoRI enzim segítségével beillesszük a gént a plazmidba. Ehhez először megemésztetjük (elvágjuk) külön a géndarabot és külön a plazmidot is az EcoRI enzimmel. Ebben a lépésben ragadós végek jönnek létre:
Ezután vesszük a géndarabot és a linearizált (felnyitott) plazmidot, és DNS ligázzal keverjük össze őket. A ragadós végek a komplementer bázispárosodás elve szerint összekapcsolódnak:
A DNS ligáz összeköti a géndarabokat, így a beillesztendő gén és a felnyitott plazmid egyetlen folytonos DNS-molekulává válik. Összefoglalva az eddigieket, a beillesztendő gén beépült a plazmidba, vagyis egy ún. rekombináns plazmid jött létre.
A restrikciós emésztés és ligálás során sokféle DNS keletkezhet
A fenti példa egy EcoRI enzimmel vágott gén és plazmid ligálásának az egyik lehetséges eredményét mutatta be. Ugyanez a folyamat viszont más eredménnyel is járhat. Például a plazmid recirkularizálódhat (visszazáródhat) anélkül, hogy a gén beépülne. A gén akár fordított irányban beépülhet a plazmidba (mivel a két végén lévő EcoRI ragadós végek egyformák).
Az ehhez hasonló restrikciós emésztések és ligálások során a gyakorlatban a plazmid és a gén sok-sok másolatát használjuk. Egyetlen ligálási reakcióhoz akár több milliárd molekulányi DNS-t is felhasználunk! Ezek a molekulák többféle véletlenszerű módon ütköznek egymásal és a DNS ligázzal. Ezért ha többféle termék is keletkezhet, biztosra vehető, hogy mindegyik fog keletkezni valamilyen arányban – köztük olyanok is, amiket nem szeretnénk.
Hogyan kerülhetjük el a „rossz” plazmidok keletkezését? Amikor baktériumokat transzformálunk egy ligálásból származó DNS-sel, mindegyik baktérium másféle DNS-darabot vesz fel. A transzformálás után ellenőrizhetjük a baktériumokat, hogy csak azokat használjuk tovább, amelyekben a megfelelő plazmid van. Sokszor a transzformált baktériumból kinyert plazmidon egy újabb restrikciós emésztést végeznek, hogy ellenőrizzék, a helyes gén épült-e be a helyes irányban.
A Khan Academyn kívüli további információk
Szeretnél többet megtudni a restrikciós enzimekről? Tekintsd meg (angolul) ezt a görgethető interaktív bemutatót és ezt a szimulációt a LabXchange weboldalán!
Szeretnél többet megtudni a DNS ligázról? Tekintsd meg (angolul) ezt a görgethető interaktív bemutatót és ezt a szimulációt a LabXchange weboldalán.
A LabXchange ingyenes online természettudományos oktatási platform, amelyet a Harvard’s Faculty of Arts and Sciences hozott létre, és amelynek az Amgen Foundation a támogatója.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.