If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

Restrikciós enzimek és a DNS ligáz

Restrikciós emésztés. Ragadós és tompa végek. Ligálási reakciók

Főbb pontok

  • A restrikciós enzimek DNS-hasító enzimek. Minden ilyen enzim egy vagy néhány célszekvenciát képes felismerni, és vagy ezeken a helyeken, vagy ezek közelében elvágja a DNS-t.
  • Sok restrikciós enzim aszimmetrikusan, vagyis lépcsőzetesen vág: az egyik DNS-szál rövidebb lesz, mint a komplementere, azaz az elvágott végeken túlnyúló DNS-szálak keletkeznek. Más enzimek szimmetrikusan vágnak, úgynevezett „tompa végeket” produkálva.
  • A DNS ligáz egy DNS-t összeillesztő enzim. Ha két DNS-darab végződése esetében fennáll a komplementaritás, a ligáz képes összekapcsolni őket egyetlen DNS-molekulává.
  • A DNS klónozása során restrikciós enzimeket és DNS ligázt használunk arra, hogy géneket és más DNS-darabokat plazmidokba illesszünk.

Hogyan lehet kivágni és beilleszteni a DNS-t?

A DNS klónozása során a kutatók sok másolatot készítenek egy DNS-darabról, például egy génről. Ez gyakran úgy történik, hogy a kérdéses gént egy kör alakú DNS-be, ún. plazmidba illesztik, amit aztán baktériumsejtekben lehet sokszorosítani.
Hogyan lehetséges két eltérő forrásból származó DNS-t, például egy emberi gént és egy baktérium plazmidját összeilleszteni egyetlen molekulává? Az egyik leggyakoribb módszer erre a restrikciós enzimeken és a DNS ligázon alapul.
  • A restrikciós enzimek olyan DNS-hasító enzimek, melyek a DNS adott helyeit ismerik fel. Sok restrikciós enzim aszimmetrikusan, vagyis lépcsőzetesen vágja el a DNS-t a felismerés helyénél, vagy annak közelében. Ilyenkor az egyik DNS-szál rövidebb lesz, mint a komplementere, azaz az elvágott végeken túlnyúló DNS-szálak keletkeznek.
  • Ha két DNS-darab túlnyúló szála illeszkedik egymáshoz, akkor a DNS ligáz enzim össze tudja kapcsolni a két darabot. A túlnyúló végek megfelelő bázisai között hidrogénkötések jönnek létre, majd a ligáz, új foszfodiészter kötések kialakulását katalizálva „befoltozza” a rést a két DNS-darab között, egyetlen molekulát alkotva belőlük.
A restrikciós enzimeket és a DNS ligázt gyakran használjuk arra, hogy géneket és más DNS-darabokat illesszünk plazmidokba, például a DNS klónozása során.

Restrikciós enzimek

A restrikciós enzimek baktériumokban (és más prokariótákban) fordulnak elő. Képesek arra, hogy a DNS egy meghatározott szekvenciáját (a restrikciós helyet) felismerjék, és ahhoz kötődjenek. A restrikciós enzimek specifikusak, ami azt jelenti, hogy csak egy vagy kevés restrikciós helyet ismernek fel. Ha megtalálják a keresett szekvenciát, elvágják a DNS mindkét szálát. Ez a vágás jellemzően a felismerés helyén vagy annak közvetlen közelében történik, és a folyamat mindig pontosan ugyanúgy játszódik le.
Figyeljük meg a laboratóriumokban is gyakran használt EcoRI enzim példáján, hogy a restrikciós enzimek hogyan ismerik fel és hasítják a DNS bizonyos szekvenciáját! (Az „Eco” az Escherichia coli-ra utal, az I római 1-est jelöl.) Az EcoRI az alábbi szakaszt vágja el:
5'-...GAATTC...-3' 3'-...CTTAAG...-5'
EcoRI felismerési szekvencia
Az EcoRI a megfelelő szekvencia felismerése után mindig egy rá jellemző módon hasít, melynek eredménye két DNS-darab, amelyek „túlnyúló” egyszálú DNS-végekkel rendelkeznek:
Egy EcoRI enzim beköt az EcoRI felismerési helyre egy DNS-darabon, és elvágja mindkét szálat. A vágás mintázata így néz ki:
5'-...G|AATTC...-3' 3'-...CTTAA|G...-5'
Kialakul egy túlnyúló 5'-AATT-3' szekvencia az elvágott DNS mindkét végén.
Ha egy másik DNS-darab olyan túlnyúló véggel rendelkezik, amely az elsővel komplementer (például mert azt is egy EcoRI enzim vágta el), akkor ezek a túlnyúló végek könnyen összeállhatnak a bázispárosodás elvét követve. Ezért szokás azt mondani, hogy a túlnyúló végeket kialakító enzimek „ragadós végeket” hoznak létre. A ragadós végek nagyon hasznosak a klónozás során, hiszen a bázispárok közti hidrogénhidak segítenek összetartani a két DNS-darabot, amíg a ligáz létre nem hozza az új foszfodiészter kötést a cukor-foszfát gerincben.
Léteznek más típusú enzimek is, amelyek a ragadós végek helyett úgynevezett „tompa végeket” hoznak létre. A célszekvencia közepén teljesen átvágják a DNS-t és így nem keletkeznek túlnyúló szálak. Például az SmaI restrikciós enzim is ilyen tompa végeket vág:
Egy SmaI enzim beköt az SmaI restrikciós helyre:
5'-...CCCGGG...-3' 3'-...GGGCCC...5'
A szekvencia közepén, mindkét szálon át történik a vágás, így tompa végek keletkeznek. A vágás eredménye így a következő:
5'-...CCC|GGG...-3' 3'-...GGG|CCC...5'
A tompa végű DNS-darabokat a korábbiakhoz hasonlóan egy DNS ligáz enzim kapcsolja össze. Ugyanakkor a tompa végű fragmentek összekapcsolása jóval nehezebb (a ligálás reakciója kevésbé hatékony és nagyobb eséllyel lesz hibás), mert ebben az esetben nincsenek egyszálú túlnyúló végek, amelyek a két DNS-t a megfelelő helyzetben tartanák.

DNS ligáz

Ha korábban már tanultál a DNS replikációról, akkor találkozhattál a DNS ligázzal is. A replikáció során a ligáz feladata az, hogy összekapcsolja az újonnan szintetizált DNS-szakaszokat egyetlen összefüggő szállá. A DNS-klónozás során használt ligáz is tulajdonképpen ugyanezt teszi: ha két DNS-darab végződése egymáshoz illő (komplementer), akkor a ligáz képes összekapcsolni őket egyetlen molekulává.
A DNS egyik fragmentje:
5'-...G 3'-...CTTAA
A DNS másik fragmentje:
AATTC...-3' G...-5'
A két molekula egyszálú régiói között hidrogénkötések alakulnak ki, de rések maradnak a cukor-foszfát gerincben:
5'-...G|AATTC...-3' 3'-...CTTAA|G...-5'
A DNS ligáz megszünteti a réseket, és ezzel egy összefüggő DNS-molekulát hoz létre:
5'-...GAATTC...-3' 3'-...CTTAAG...-5'
Hogy mit is csinál pontosan a DNS ligáz? ATP felhasználása mellett katalizál egy reakciót, amely során az egyik DNS-szál 5' végén lévő foszfát-csoport összekapcsolódik a másik DNS-szál 3' végén lévő hidroxil-csoporttal. A folyamat végeredményeképpen egy egybefüggő cukor-foszfát lánc jön létre.

Példa: Rekombináns plazmid összeállítása

Nézzük meg, hogy a restrikciós emésztés és a ligálás folyamatát felhasználva hogyan lehet egy gént egy plazmidba illeszteni. Tegyük fel, hogy van egy beillesztendő génünk, a két végén egy-egy EcoRI felismerési szekvenciával, valamint van egy plazmidunk, amely szintén tartalmazza ugyanezt az EcoRI felismerő helyet.
Kezdetben van egy beillesztendő génünk és egy kör alakú plazmidunk. A gén két végénél 1-1 EcoRI felismerési szekvencia helyezkedik el. A plazmidban is megtalálható egy ugyanilyen EcoRI felismerési hely, méghozzá közvetlenül egy ún. promóter után (a promóter szekvencia egy génexpressziót szabályozó DNS-darab a baktériumokban). Az EcoRI felismerő hely szekvenciája így írható le:
5'-GAATTC-3' 3'-CTTAAG-5'
A célunk az, hogy az EcoRI enzim segítségével beillesszük a gént a plazmidba. Ehhez először megemésztetjük (elvágjuk) külön a géndarabot és külön a plazmidot is az EcoRI enzimmel. Ebben a lépésben ragadós végek jönnek létre:
Megemésztetjük (elvágjuk) külön a géndarabot és külön a plazmidot is az EcoRI enzimmel. E lépés során ragadós végű fragmentek (töredékek) jönnek létre. Minden végen ugyanaz a négy nukleotid alkotja a túlnyúló szálat, méghozzá a következő szekvencia: 5'-AATT-3'. Ez azért van, mert az EcoRI az alábbi módon vág:
5'-G|AATTC-3' 3'-CTTAA|G-5'
Ezután vesszük a géndarabot és a linearizált (felnyitott) plazmidot, és DNS ligázzal keverjük össze őket. A ragadós végek a komplementer bázispárosodás elve szerint összekapcsolódnak:
A következő lépésben a beillesztésre váró gént és a linearizált (felnyitott) plazmidot összekeverjük a DNS ligázzal. A kétféle molekula (a fragment és a lineáris plazmid) ragadós végei összekapcsolódnak a komplementer bázispárosodás elve szerint. A molekulák találkozási pontjainál azonban rések maradnak a DNS szálainak cukor-foszfát gerincében.
A DNS ligáz összeköti a géndarabokat, így a beillesztendő gén és a felnyitott plazmid egyetlen folytonos DNS-molekulává válik. Összefoglalva az eddigieket, a beillesztendő gén beépült a plazmidba, vagyis egy ún. rekombináns plazmid jött létre.
A DNS ligáz összeköti a géndarabokat, így a beillesztendő gén és a felnyitott plazmid egyetlen folytonos DNS-molekulává válik. A beillesztendő gén beépült a plazmidba, vagyis egy ún. rekombináns plazmid jött létre. A plazmidba illesztett gén két oldalán ismét két teljes (kétszálú) EcoRI felismerési hely van, ezek az elvágott végek összekapcsolásakor jöttek létre.

A restrikciós emésztés és ligálás során sokféle DNS keletkezhet

A fenti példa egy EcoRI enzimmel vágott gén és plazmid ligálásának az egyik lehetséges eredményét mutatta be. Ugyanez a folyamat viszont más eredménnyel is járhat. Például a plazmid recirkularizálódhat (visszazáródhat) anélkül, hogy a gén beépülne. A gén akár fordított irányban beépülhet a plazmidba (mivel a két végén lévő EcoRI ragadós végek egyformák).
Balra: helyes irányban beépült génnel létrejött rekombináns plazmid (a gén leolvasási iránya a plazmidban lévő promótertől „elfelé mutat”).
Középen: nem-rekombináns plazmid jön létre, ha az elvágott plazmid egyszerűen visszazáródik (a két vége egymáshoz ligál).
Jobbra: rekombináns plazmid jön létre, de a gén fordított állásban épült be (a plazmidban lévő promóter felé mutat a leolvasási iránya).
Az ehhez hasonló restrikciós emésztések és ligálások során a gyakorlatban a plazmid és a gén sok-sok másolatát használjuk. Egyetlen ligálási reakcióhoz akár több milliárd molekulányi DNS-t is felhasználunk! Ezek a molekulák többféle véletlenszerű módon ütköznek egymásal és a DNS ligázzal. Ezért ha többféle termék is keletkezhet, biztosra vehető, hogy mindegyik fog keletkezni valamilyen arányban – köztük olyanok is, amiket nem szeretnénk.
Hogyan kerülhetjük el a „rossz” plazmidok keletkezését? Amikor baktériumokat transzformálunk egy ligálásból származó DNS-sel, mindegyik baktérium másféle DNS-darabot vesz fel. A transzformálás után ellenőrizhetjük a baktériumokat, hogy csak azokat használjuk tovább, amelyekben a megfelelő plazmid van. Sokszor a transzformált baktériumból kinyert plazmidon egy újabb restrikciós emésztést végeznek, hogy ellenőrizzék, a helyes gén épült-e be a helyes irányban.

A Khan Academyn kívüli további információk

Szeretnél többet megtudni a restrikciós enzimekről? Tekintsd meg (angolul) ezt a görgethető interaktív bemutatót és ezt a szimulációt a LabXchange weboldalán!
Szeretnél többet megtudni a DNS ligázról? Tekintsd meg (angolul) ezt a görgethető interaktív bemutatót és ezt a szimulációt a LabXchange weboldalán.
A LabXchange ingyenes online természettudományos oktatási platform, amelyet a Harvard’s Faculty of Arts and Sciences hozott létre, és amelynek az Amgen Foundation a támogatója.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.