A rák

Az emberi test legtöbb sejtje szépen, kiszámíthatóan végzi a dolgát, egyik napról a másikra. Vegyünk néhány sejtet. Legyenek mondjuk hámsejtek, de lehetnének bármilyen más szövet sejtei is. Ha ez a szövet nő, vagy pótolja az elpusztult sejteket, akkor a sejtek mitózisok révén duplikálják magukat, saját tökéletes másukat hozva létre. Mondjuk ez a kettő kezdjen mitózisba, aztán észreveszik, hogy egy kicsit zsúfolt lett a hely. Más sejtek is felbukkantak a közelben. Ha ezt felismerik, szépen leállnak az osztódással. Ez az ún. kontakt gátlás. Aztán osztódnak tovább. Aztán az egyikben kialakul valami hiba. Jó esetben időben észreveszi, hogy valami nem stimmel vele. Ha ezt a sejt felismerte, akkor „öngyilkosságot” követ el. Éppen ezért lesznek ők a jól viselkedő sejtek. Gyakorlatilag helyet adnak más, ép sejtek számára. Tehát ez a sejt itt „megöli magát”, ha észreveszi, hogy hibás. Ezt a sejtszintű mechanizmust apoptózisnak nevezzük. Itt fontos tisztázni, hogy ez nem külső hatás eredménye, a sejt maga „jön rá” a hibára, és ezért megsemmisíti önmagát az apoptózis folyamatában. Ez tehát a normális „ügymenet”, ha felbukkan egy mutáció. Még akkor is, ha az ilyen mutációk viszonylag ritkák. Nehéz pontosan felbecsülni a mutációk gyakoriságát. Valószínűleg minden szövettípusban más a helyzet. De 100 milliárdos nagyságrendről van szó. Kéne egy más szín... Tehát 100 milliárdos nagyságrendben jönnek létre új sejtek a testünkben – naponta! Tehát ha a mutáció gyakorisága egy a millióhoz, még akkor is kb. napi 100.000 mutációról beszélünk, még ha ezek nagy része valami apróság is, aminek nincs hatása. De ha egy mutáció komolyabb, akkor a sejt ezt kiszúrja, és megsemmisíti önmagát. Tisztázzunk valamit! Most az általános testi sejtekről beszélek. Bárhol lehetnek, pl. a szememben, az agyamban, vagy akár a lábamban. Tehát ezek nem a csírasejtvonal sejtjei. Ezek a mutációk a sejt túlélése esetén sem adódnak tovább az utódoknak. Tehát teljesen más a helyzet, ha meiózisról van szó. Most testi sejtjeink vannak, és ha ők osztódnak, akkor azt mitózissal teszik. Tehát ha lesz itt egy mutáció, akkor vagy nem történik semmi, vagy a sejtek működése kicsit sérül, vagy a sejtek elpusztítják magukat, netán fájdalmaim lesznek – de nem fogják érinteni az utódaimat. Ezt nagyon fontos megérteni. Kérdezhetnéd, hogy „Sal, 100 milliárd új sejt naponta???” „Ez azt jelenti, hogy minden sejt...” De várj csak... hány sejtünk is van? Az a helyzet, hogy a a nagyságrend... bár ez nem egy pontos szám, szóval az emberi test sejtjeinek száma 100 billiós [10^12] nagyságrendű. Ha innen nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy átlagosan a sejtjeink egy ezrede cserélődik le naponta, bár valójában egyes sejtek egyáltalán nem cserélődnek, mások meg jóval gyakrabban. Talán ezt érdemes volt tisztázni, hogy értékelni tudd az emberi test komplexitását. Úgy értem, azt hisszük, hogy a világgazdaság, vagy a népesség bonyolult. 7,8 milliárd ember (2020-ban). Nos, a testünk 100 billió sejtből áll. Átírom a billiót milliárdban. 100 billió = 100.000 milliárd sejt! És ebből a 100.000 milliárdból minden egyes sejt hatalmas... nem kéne a „hatalmas” szót használnom, de ezek a sejtek csodálatosan komplex rendszerek önmagukban is, a saját kis sejtmagjukkal. Aztán ott van a többi sejtszervecske, aztán a folyamatok: pl. a DNS replikációja, vagy a sejtosztódás. Ezek nagyon komoly rendszerek, a bonyolult membránjukkal, amelyek határolják őket. Önmagukban is élő dolgok, amelyek egy komplex rendszerben – bennünk – élnek! Ezt csak megjegyeztem, hogy lásd, milyen összetett rendszerek vagyunk mi magunk is. Képzeld csak... Nem érintem többet ezt a dolgot, de gondolj bele, ha 100 milliárdjával jönnek létre sejtek naponta, akkor egy csomó mutációnk lesz, és talán egyes mutációk nem fognak csinálni semmit. Lesznek olyanok, amelyeket a sejtek észrevesznek, és inkább megsemmisítik önmagukat. De időnként lesznek olyan mutációk is, amelyek elkerülik a kontrollt, a sejt torzulását okozva. Mondjuk, van itt ez a pár sejt, és ebben kialakul egy mutáció. A mutációt egy kis x-szel jelölöm. A DNS-t érinti. Lehet, hogy több mutáció is van. De ebből az egyik megakadályozza az apoptózist, vagyis hogy elpusztítsa magát, vagy talán az egyik mutáció miatt a sejt gyorsabban osztódik, mint a szomszédai. Ez a sejt tehát mitózisok sorozatával egy csomó másolatot készít önmagáról. Ez a sejtmassza mutáns sejtekből áll, mind egyetlen sejttől származnak, amely csak osztódott és osztódott... De ezek már mind hibás sejtek. Ha e sejteket a környező szövet sejtjeihez hasonlítjuk, akkor valahogy abnormálisnak tűnnek. Például nem működnek megfelelően. Neoplazma (szövetszaporulat) a nevük. Sok neoplazma van, ami nem alakít ki tömböt, mint itt. Vannak, amelyek keringenek a testben, de többnyire egy ilyen csomót alkotnak. És ha elég nagyok, akkor észrevehetőek. Innentől már daganatnak hívjuk őket. Tehát ez egy differenciálódott szövetben kialakuló sejtcsomó, amely alaktanilag, működésében kóros: ez a daganat. A neoplazma és daganat szavakat gyakran szinonimaként használják. A „daganat” inkább a mindennapi szóhasználat része. Néha ez a sejtcsomó megáll egy méret elérésekor, csak úgy ott van, nem csinál semmi veszélyeset, nem osztódik kontrollálatlanul. Nem osztódik sokkal gyorsabban, mint a környező sejtek, csak úgy ott van, esetleg nődögél kicsit, de nem károsítja a környezetét. Ez a benignus tumor, vagy jóindulatú daganat, neoplazma. Jóindulatú. A jóindulatú azt jelenti, hogy ártalmatlan. Jóindulatú daganat. Ez egy jó dolog. Örülj, ha ezt hallod. Ha találsz valahol egy csomót (az ég adja, hogy ne legyen ilyen!), de ha így alakul, és jóindulatúnak bizonyul, akkor kint vagy a slamasztikából, nincs gond. De időnként előfordul, hogy a jóindulatú daganat DNS-mutációi között megjelenik egy olyan hiba, amely rettentő gyors osztódást eredményez. És nem csak hogy rettentő gyorsan osztódik, de invazívvá válik. Az invazív azt jelenti, hogy nem érdekli, mi történik a környezetében. Be akar szőni mindent. Mondjuk ez itt belekezd egy őrült növekedésbe. Más színnel rajzolom. Megjelenik más szövetekben is, vagyis invazív. Gyorsan osztódik, invazív... Nem érdekli többé a környezete. Gyakorlatilag egy sejt-pszichopata lesz belőle. És a legrosszabb az, hogy az utódai sem szimpla sejtek már. Az osztódással épp azt a hibás genetikai információt örökíti, ami őrült osztódásra késztette. Az osztódásokkal egyre több hiba halmozódhat fel az utódokban, pontosabban az utódok DNS-ében. Ennek nagyon nagy az esélye, mert ezekben a sejtekben a hibás DNS-szakaszok, vagyis a felhalmozódott mutációk jellemzően a DNS-replikációért felelős apparátust érintik, így a mutációk gyakorisága nő. Tehát egyre több lesz a mutáció. Ahogy a sejtek osztódnak, egyre több lesz a mutáció, és előbb-utóbb megjelenik egy olyan is, amely lehetővé teszi, hogy a sejtek elvándoroljanak a test más részeibe is. Aztán az új helyeken is átveszik az uralmat, elnyomva a többi sejtet. Ezt úgy mondjuk, hogy meta... [angolul nehéz kiejteni], hogy áttétet (metasztázist) képez. Talán már hallottad ezt a szót, ami ezen sejtek ámokfutását jelenti, azt a képességet, hogy a test más részeibe vándoroljanak. Biztos vagyok abban is, hogy tudod az ilyen sejtek nevét is. Ezek a sejtek, amelyek nem figyelnek a környezetükre, őrült módon osztódnak, nem törődnek a kontakt gátlással, invazívak, kiszorítanak, túlnőnek más sejteket, felélik az erőforrásokat, és egyre gyorsabban mutálódnak, a genetikai defekteknek köszönhetően. És képesek betörni más szövetekbe, behálózva más testrészeket. Ezek a ráksejtek, vagy tumorsejtek. Biztosan tudod is, miért olyan nehéz ez a betegség. A rákos elfajulások nagyon nehezen gyógyíthatóak. Mert ez nem csak egyetlen betegség. Nem olyan, mint egy baktérium, vagy egy vírus, amelyet kiszűrsz, aztán jó esetben megtámadhatsz. A rák maga egy csomó mutáció együttese, amelyek gyors osztódást eredményeznek, majd áttéteket képeznek. Lehet, hogy egy adott daganattípusban próbálunk egy adott mutációval foglalkozni, és így le tudjuk győzni a tumorsejteket. Más színnel rajzolom. Tehát előfordulhat, hogy egy-egy sejt elpusztítható, pl. ez, vagy ez. De mivel pont a DNS-replikáció mechanizmusa érintett, a mutálódás folytatódik, és előbb-utóbb lesz egy olyan variáns, amit már sehogyan sem lehet elpusztítani. Újabb és újabb megjelenési formák jönnek létre, amelyeket egyre nehezebb elpusztítani. Láthatod hát, hogy a rák egy soha véget nem érő küzdelem. Annyit tehetünk csupán, hogy az alapmechanizmust támadjuk. Ez a célja a kemoterápiának és a sugárkezelésnek. A gyorsan növekvő sejteket támadják, mert ez a közös vonás az összes rák esetében. Sokat lehetne még beszélni a rák jellemzőiről és az ellene folytatott küzdelmekről. De ebben a videóban azt szerettem volna megmutatni, hogy a rák valójában a hibás mitózis, pontosabban a hibás DNS-replikáció mellékterméke. Mindannyiukban jelen vannak a folyamatosan osztódó sejtek, naponta 100 milliárdos nagyságrendben. És néha valahova hiba csúszik. Ilyenkor legtöbbször semmi nem történik, vagy a sejt elpusztítja önmagát. De néha előfordul, hogy a sejtek osztódnak tovább a hibájuk ellenére is. És néha rettentő gyors osztódásba kezdenek. Csak osztódnak, jobb esetben nem okozva kárt, vagyis jóindulatúak. De ha nagyon gyorsan osztódnak, felélve az erőforrásokat, és szétterjednek a szervezetben, akkor már rákkal állunk szemben. Remélem, érdekes volt mindez. Megvannak már a tudományos alapjaid, hogy megérthesd a valószínűleg legrosszabb betegséget, amely az élőlényeket érheti. Mert nem csak mi, emberek lehetünk rákosak. Még a növényekben is előfordul.