If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

Szén-14 izotópos kormeghatározás 2.

Szén-14 izotópos kormeghatározás 2. Készítette: Sal Khan.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Az előző videóban arról beszéltünk, hogy ha kiásnék egy csontot valahol és meghatároznám a szén-14 izotóp arányát, és azt látnám, hogy ez az arány a fele annak, mint amire egy élő állat vagy növény esetében számítanék, akkor a csont kora nagyjából megegyezne a felezési idővel, ami a szén-14 esetében 5730 év. Azt mondtam, hogy 5730 év telhetett el azóta, amióta ez a csont egy élő állat része volt, vagyis nagyjából ennyi idős. Ennek során elég durva feltételezést tettem. Erre néhányan utaltatok is a legutóbbi YouTube-videóhoz írt kommentekben. Felvetettétek azt, hogy miből gondolom... ...felvetettétek, hogy a becslésem azon a feltételezésen alapul, hogy a légköri szén-14 mennyisége nagyjából állandó volt azóta, hogy a csont gazdája élt, mind a mai napig. A kérdés tehát az, hogy a szén-14 aránya a légkörben és a vízben, az élő növényekben és állatokban valóban állandó-e? Ha pedig nem állandó, akkor hogyan kalibráljuk a méréseinket, hogy helyesen számítsuk ki a szén-14 jelenlegi arányát az akkor élt növényekre és állatokra jellemző értékhez képest? Ezt a kalibrációt – – mivel kiderült, hogy az érték tényleg nem teljesen állandó – – ezt a kalibrációt tehát kétféleképpen végezhetjük el. Mindkettőhöz van egy-egy képem. Az első a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapul. Úgy hallottam, hogy ez a módszer akár 10 ezer évre visszamenően alkalmazható. Én még nem hallottam 10 ezer éves fákról, és azt hiszem, mások sem, de lehetséges, hogy léteznek ilyen idős famaradványok. Ezeknek az évgyűrűit megvizsgálva – – gondolom, a legtöbben tudják, hogy növekedés közben a fák minden évben új réteget hoznak létre a törzsükben – – visszakereshető az a réteg, amelyik azonos korú a szén-14 felezési idejével, és kiszámítható, mekkora volt a szén-14 aránya azidőtájt a légkörben. Ez a légkör állapotának egyfajta nyilvántartása a legutóbbi 10 ezer évre vonatkozóan. Ha még távolabbra tekintenénk vissza, azt a barlangokban kicsapódott, szépséges nevű cseppkövek segítségével tehetjük meg. Ezek tehát a cseppkövek. Talán hallottatok már sztalagmitokról (álló cseppkövekről), amelyek a barlangok alapján állva, felfelé növekednek, vagy a sztalaktitokról (függő cseppkövekről), amelyek a barlang mennyezetéről függenek. Azért hasznosak, mert kalcium-karbonátból állnak, tehát tartalmaznak szenet. Lassan-lassan, évek tízezrei alatt, a barlang vizéből kiválik a kalcium-karbonát, így abban rögzítve van az eltelt évek szén-14 aránya. Ez akár 10 éves felbontással is vizsgálható. Így egészen pontos becslések tehetők több tízezer évre visszamenőleg, egészen 50 ezer évig. Voltaképpen a szén-14 nem is használható 50-60 ezer évnél régebbi kor becslésére. Így tehát jól becsülhető a légköri szén-14 aránya, feltételezve, hogy nagyjából egyenletesen oszlik meg a légkörben. Minden jel arra utal, hogy az egyenletes légköri eloszlás a vízben és az élőlényekben is érvényesül. Még egy dolog, aminek kicsit utánanéztem: manapság annyi fosszilis energiahordozót tékozlunk el, hogy emiatt a szén-14 mennyisége, illetve aránya sokkal gyorsabban változik, mint azelőtt. A kérdéshez visszatérve: lényegében a legutóbbi 50 évben, amikor a fosszilis tüzelőanyagok használata robbanásszerűen fokozódott, tényleg megváltoztattuk a szén-14 arányát a többi szénizotóphoz képest. Mindenesetre remélem, hogy ez eloszlatja az aggodalmak egy részét a legutóbbi videóban tett kijelentéssel kapcsolatban, amely szerint a szén-14 szintje viszonyag állandó. Léteznek módszerek arra, hogy egyes évekre visszatekintve kiszámítsuk a szén-14 viszonylagos arányát. Így tehát egészen jól megbecsülhető az egykor élt élőlények kora, különösen azoké, amelyek 50 ezer évesnél fiatalabbak.