Az állati és a növényi sejtek áttekintése

Tekintsük át és foglaljuk össze, amit a növényi és állati sejtekről tanultunk. Itt a bal oldalon egy általános állati sejt vázlata látható. Állati sejt. Ez pedig itt a jobb oldalon egy általános növényi sejt vázlata. Növényi sejt. Kezdjük a sejteken kívül található struktúrákkal! Ez mindkét esetben az extracelluláris mátrix. Az állati sejt esetében itt láthatóak ezek a kollagén rostok, és minden más. Ezek a rostok tartják a helyükön ezeket a sejteket, illetve meghatározóak a sejtek egymáshoz kapcsolódása szempontjából. Függően az aktuális körülményektől, e rostok részt vehetnek a sejteket célzó jelátviteli folyamatokban. Ez tehát az extracelluláris mátrix. Extracelluláris mátrixról tulajdonképpen növények esetében is beszélhetünk, ugyanakkor itt más alkotóelemek is előfordulnak: gondoljunk csak a sejtfalra! A sejtfal ugyanis egy alapvető különbség a növényi és állati sejtek között. Sejtfalról csak növények esetében beszélhetünk. Az állati sejteknek nincs sejtfala. Menjünk egy réteggel beljebb: ez a sejthártya, vagy plazmamembrán, ami mindkét sejttípusnál megtalálható. Az állati sejtnek is van sejthártyája, és a növényi sejtnek is van sejthártyája. Mindkét esetben láthatjuk ezeket az apró alagutakat, amelyek összekötik a szomszédos sejteket. Erről részletesen volt szó a növényi sejtfalas videóban. Beszéltünk ezekről a struktúrákról, a plazmodezmákról. Itt látható egy a maga teljes valójában, mert itt látható már a következő sejt egy részlete is. Plazmodezma. Az állati sejtek analóg struktúráját réskapcsolatnak, "gap junction"-nek nevezik, amelyek ugyanúgy alagutak szomszédos sejtek között. Gap junction, réskapcsolat. Na most, a plazmodezmák sokkal gyakoribbak a legtöbb növényi sejt esetében általában, de a réskapcsolatok nagyon is fontosak lehetnek bizonyos állati sejtek esetében. Ilyenek például a szívizomszövet sejtjei, ahol a szomszédos sejtek közti réskapcsolat következtében az ingerület gyorsan végigfut a szöveten, vagyis a szomszédos sejtek megfelelő módon szinte egyszerre húzódnak össze. Látható tehát, hogy milyen nagy jelentőségűek lehetnek a réskapcsolatok egyes állati szövettípusokban. Menjünk még egy réteggel beljebb! Előtte azonban szeretném hangsúlyozni (ahogy szinte valamennyi videóban megteszem), hogy minden membrán, amit iderajzolok, még a legkülső sejthártya is, vagy a sejtszervecskéket határoló membránok, lipid kettősrétegek, pontosabban foszfolipid kettősrétegek. Nagyítsunk bele itt, ebbe a sárga részbe! Elsőre egyetlen vonalnak néz ki, de valójában két réteg, amelyet foszfolipid molekulák sora alkot. Ezek a kifelé mutató hidrofil feji részek, ezek pedig a hidrofób farki részek, amelyek a kettősréteg belseje felé mutatnak. És így tovább, mindkét irányban. Az összes membrán tehát lipid kettősréteg. De folytassuk! Ahogy haladunk befelé a sejtbe, láthatjuk, hogy mindkét sejttípus rendelkezik sejtvázzal. Van sejtváz, ez azt jelenti, hogy mikrofilamentumok vannak itt is, és mikrofilamentumok vannak itt is. Most nem fogom a komplexitást a maga teljességében bemutatni, mivel az a célunk, hogy legyen egy viszonylag egyszerű áttekintő ábránk. Vannak még mikrotubulusok, mikrotubulosok, intermedier filamentumok. E struktúrákat részletesen más videók mutatják be. Most folytassuk az utazásunkat! Az állati sejtben ezek itt a centroszómák, ezek irányítják a mikrotubulusokat, amelyekről nagyon sokat fogunk beszélni a mitózisos videóban. Centroszómák nincsenek a növényi sejtben. A növények más módon irányítják a mikrotubulusaikat, általában is, és különösen a mitózishoz hasonló folyamatok során. De most térjünk vissza a további különbségekre! Ez az óriási struktúra, ami itt látható olyan, mint egy hatalmas kék lufi, vagy tojás. Vigyázat, ezek a zöld sejtalkotók nem benne, hanem előtte vannak! Ez az óriási (kék) sejtalkotó nagyon jellemző a növényi és gombasejtekre. Ez a központi vakuólum. Központi vakuólum. A központi vakuólum folyadékot tartalmaz, enzimeket raktároz, salakanyagokat tárol. Valójában azon túl, hogy nagyon jellemző növényi sejtalkotó, függően a fajtól vagy az adott sejttípustól, az aktuális szerepe egészen eltérő lehet. Ez nagyon fontos, más videókban is kitérünk rá. Nézzük ezeket a sejtalkotókat, ábrákat készítünk róluk, és azt gondoljuk, nagyrészt ismerjük a működésüket is, de a legtöbb sejtszervecske, és maga a sejt is jelenleg folyó kutatások tárgya! Az elkövetkező évtizedek rengeteg újdonságot hoznak majd a sokféle sejtalkotó szerepét illetően, hogy milyen jelátviteli folyamatok zajlanak közöttük, mi módon állnak kapcsolatban egymással, hogyan viselkednek más-más helyzetben. Tehát még csak épp, hogy elkezdtük megérteni, hogy mi minden van itt, átlátni, hogy mit is csinálnak, de a jövőben még sokkal, sokkal, sokkal többet fogunk tudni a sejt sokféle egységéről és azok működéséről. Tehát, ahogy említettem, ez a központi vakuólum. Hatalmas nagy, belső támaszt ad a sejtnek, részt vesz tárolási folyamatokban. A legközelebbi megfelelője az állati sejtben, (ugyanis bizonyos állati sejtekben van vakuólum, persze nem mindben) a legközelebbi megfelelője a lizoszóma. Ez itt (legyen narancssárga) a lizoszóma. Lizoszóma A lizoszóma a salakanyag-tárolás helye az állati sejtben, egy csomó enzimet tartalmaz, ami széttördel (megemészt) mindent, ami ide kerül. A lizoszóma pH-ja viszonylag alacsony, savas, ami elősegíti a kötések változatos felszakítását, így a molekulatöredékek újrahasznosíthatóakká válnak. Ha már itt tartunk, a molekulák lebontásánál és változatos átalakításánál, említsük meg a peroxiszómát is! Peroxiszóma. A peroxiszómák mindkét sejttípusban előfordulnak. Az őket leíró tudósokban valami ilyesmi játszódhatott le: "Nocsak, itt egy oxidációs folyamat játszódik le." "A végső melléktermék mintha hidrogén-peroxid lenne..." Így hát e sejtalkotók a peroxiszóma nevet kapták. Továbbra sem ismert teljes egészében, hogy mi mindent csinálnak, de az biztos, hogy kulcsszereplők a hosszú zsírsavláncok hasításában, amit ily módon a többi sejtalkotó már hasznosítani tud. Emellett más feladatokat is ellátnak, de még nem értjük az összes itt zajló folyamatot. Térjünk vissza a növényi és állati sejtek közti különbségek tanulmányozásához! A legfőbb eltérést ezek a sejtalkotók jelentik itt: a zöld színtestek (kloroplasztiszok). Bennük játszódik a fotoszintézis. Természetesen erről részletesen lesz szó a növényi sejteknél. Ez az a folyamat, amely során a növények fixálják a szenet (szerves anyagot állítanak elő) a fény energiájának felhasználásával. Ők tehát a zöld színtestek, a kloroplasztiszok. Nincsenek jelen az állati sejtekben. Ha már szóba került az energia, említsük meg a sejt ATP-gyárait, amelyek mindkét sejttípusban megtalálhatóak: ők a mitokondriumok. Ahogy mondtam, mindkét sejttípusban jelen vannak. Aztán van még sok más közös vonás is. Ilyen pl. a Golgi, a Golgi-készülék itt, és itt a Golgi itt is! Itt zajlik azon fehérjék érése és csomagolása, amelyek elsősorban a sejten kívül (!) használódnak fel. Itt az endoplazmikus retikulum. Ez a durva endoplazmikus retikulum, amelynek membránjához riboszómák kapcsolódnak, ez pedig a sima ER, amely riboszómák nélküli. A durva ER a fehérjeszintézis egyik fontos helyszíne, míg a sima ER a lipidek szintézisében játszik szerepet. Aztán itt a sejtmaghártya. Ami azt illeti, ez a két membránból álló sejtmaghártya belső rétege, a külső réteg folytonos az endoplazmatikus retikulummal. Értelemszerűen mindkét sejttípusra jellemző, végül pedig itt belül helyezkedik el a DNS. Épp kromatin formában van jelen, ez pedig egy fokozottan denz (sűrű) területként látszik a mikroszkóp alatt: ez a sejtmagvacska, ahol az rRNS szintetizálódik, valamint összeállnak a riboszómák alegységei. Ezek itt pedig a szabad riboszómák. Szabad (nem DER-hez kapcsolódó) riboszómák. Ez tehát a sejtek vázlatos áttekintése, méghozzá eukarióta sejteké, amely reményeim szerint felvillantotta a növényi és állati sejtek közti legfőbb különbségeket is.