Sejtelmélet

Mi, modern emberek, magától értetődőnek vesszük a sejtek létezését, és azt a tényt, hogy minden egyes élő dolog sejtekből épül fel. Mi, mint emberi lények, mint elő organizmusok, sok-sok sejtből épülünk fel. Az emberi testet felépítő sejtek száma 37 trillió sejtre becsülhető. De hogyha visszamennénk 400 évvel ezelőtre az 1600-as évekhez, ez nem volt ennyire egyértelmű akkor. Ennek oka, hogy akkoriban nem álltak rendelkezésre az emberek számára a megfelelő eszközök a sejtek közvetlen vizsgálatához. Nem tudták, hogy ezek a sejtek léteznek. Azt sem tudták, hogy egyáltalán léteznek olyan dolgok is, mint az egysejtű élőlények! De ez mind megváltozott Robert Hooke-kal. Robert Hooke-nak sikerült primitiv mikroszkópot létrehoznia. Ez a mikroszkópja képe. Amikor erre ránézel, rögtön látod, hogy a maiakhoz képest ez milyen primitív volt. Itt volt a lencse, amely valamilyen szintű nagyítást tett lehetővé. De ehhez használnia kellett az itt látható lángot. Képes volt ezt a fényt úgy irányítani, hogy visszatükröződjön bármin amit megvizsgál. 1665-ben publikálta a „Microphagia" című könyvét. Valószínűleg nem ejtem ki jól. Szóval 1665-ben Robert Hook publikálja ezt, és ebben sokat ír és rajzol a mikroszkópban látottakról. Van egy pár rendkivüli rajza, nagyszerűen tudott rajzolni. Olyan általa megfigyelt dolgokat tudott lerajzolni, mint a tetűk és a bolhák. De nem csak tetűket és bolhákat tudott megfigyelni. Parafasejteket is megfigyelt, vagyis amit ő csak parafának látott. És a megfigyelés közben azt mondta: - Hé nézd, látod ezeket a kis négyzeteket itt, úgy tűnik, hogy ezek valahogyan a parafa alapegységeit képezik! Aztán azt mondhatta: - Ez olyan kis szobára emlékeztet engem, amelyben a szerzetesek élnek, és az idejüket töltik, amit celláknak hívunk. És innen ered a cell (sejt) szó jelentése. A Micrographiában sejteknek nevezi őket. Ez egy sejt. Szerencsénkre, jó művész volt. Nagyon jól rajzolt le dolgokat. Sokat rajzolt a Micrographia-ban, de sajnos magáról Robert Hooke-ról már nincs képünk. Érdekes a történet: a leggyakoribb feltevés az, hogy valójában Isaac Newton volt az aki, elégette az egyetlen eredeti Robert Hooke festményt. Erről a történetről érdemes is lenne beszélnünk majd a későbbiekben. Bár Robert Hooke ezeket a dolgokat sejteknek nevezte el, valójában elhalt szövetet nézett, így csak sejtmaradványokat látott. Amit látott, nem volt más, mint a sejtfalak maradványai. Nem tudta közvetlenül megfigyelni az élő sejteket. Nem volt elég tudása ahhoz, hogy azt gondolja: - Hé, lehet, hogy ezek az építőelemei mindennek, ami él, és lehet, hogy a sejtek reprodukálni tudják magukat. És minden sejt más sejtből származik.. Ezt addig nem fedezték fel, amíg a történelem egy későbbi pontjához nem érünk. Néhány évvel később jön Antonie von Leeuwenhoek. Tudom, valószínűleg nem jól ejtem ki. Holland lencsekészítő volt, és Hooke munkája inspirálta. Azt mondhatta: - Hé, én tudok lencsét csiszolni, lehet hogy fel tudom ezt használni ahhoz, hogy jobb mikroszkópokat állítsak elő, ami jobb megfigyelést tesz lehetővé. Ez sikerült is neki, és így közvetlenül meg tudott figyelni élő sejteket, és élő egysejtű organizmusokat is. Így képes volt a sperma közvetlen megfigyelésére is. Azt mondhatta: - Hé, ez a dolog úgy néz ki mintha élne! Közvetlenül szemügyre tudta venni a protisztákat – ezeket az egysejtű, eukarióta… sejtfallal rendelkező valamiket, melyek egysejtű állatoknak tűnnek. Egyébként úgy hivta őket, hogy „animalcules” (apró-állatok). Azt mondhatta: - Hé nézd, ezek úgy néznek ki, mint mozgó kis állatok. Majd olyasmit mondhatott, hogy talán ez lehet az élet alap formája, vagy legalábbis elgondolkodott azon, hogy ilyen kicsi méretben is van élet. De a sejtekről teljes, modern elképzelés nem alakul ki még 100-150 évig. Amíg csak el nem jutunk az 1800-as évek elejére. Ha előreugrunk az 1830-as évekig, akkor bejön a képbe két tudós, Matthias Schleiden és Theodor Schwann. Ők azok, akik megalkotják a modern sejtelmélet alapjait. Tehát: a modern sejtelmélet. A megfigyelésükből és a levont következtetések alapján azt mondhatták: - Hé, lehet, hogy minden ami él, egy vagy több sejtből épül fel. Manapság ezt természetesnek vesszük, de akkor ez nem volt ennyire egyértelmű. Nem volt egyértelmű, hogy a sejtek – egy vagy több – az élet alap építőegységei. Abból, hogy minden egyes élőlény egy vagy több sejtből épül fel, azt is következtetheted, hogy az élet alapegysége a sejt. A sejt az élet alapegysége. És ez elég erős állítás, hogy "minden, ami él". Ha egész parányi szintig megyünk le, akkor eljutunk a sejtekig, az élő sejtekig, amelyekből az élet felépül. Ez nem a teljes sejtelmélet. Azt mindkét tudós tudta, hogy a sejtek származhatnak más sejtekből. Meg tudták figyelni a sejtek reprodukcióját. Azonban az a kérdés nyitva maradt, hogy: "Hé, lehet hogy vannak olyan sejtek, melyek más sejtból származnak? Míg mások valahogy spontán jönnek létre, ha jelen vannak a megfelelő alkotóelemek és a megfelelő feltételek. Talán akkor a semmiből jönnek létre." Ez nem volt egyértelmű a modern sejtelmélet harmadik hullámjáig. A modern sejtelmélet harmadik hullámja csak az 1800-as évek közepén terjed el. Ennek alapgondolata az, hogy minden sejt más sejtből származik. Minden sejt más sejtből származik. Az elmélet szülőatyja, aki igazán megalapozta ezt a nézetet, az itt lévő tudós, Robert Remak. Néha az itt látható Rudolph Virchow-nak tulajdonítják az érdmet, de róla kiderült, hogy plagizálta Remaks munkáját. Szóval igazából Remak az, akié az érdem nagy része annak a felfedezésében, hogy minden sejt más sejtből származik. Még egyszer, nem ő volt az első ember aki azt mondta, hogy „Hé, lehet, hogy vannak olyan sejtek, amelyek más sejtekből származnak." Hanem azt mondta, hogy „Alapvető dolog, hogy minden sejt más sejtból származik, és nem spontán módon jön létre.” A mai világban is, ha bármikor azt hallja az ember, hogy a sejtek más sejtekből jönnek létre, akkor felmerül egy természetes kérdés: „Nem kellett akkor ehhez egy első sejtnek vagy egy kezdeti protosejt csoportnak lennie?” Nem lehetünk benne teljesen biztosak, de ha visszanézünk a földi élet evolúciójára, úgy gondoljuk, hogy az első sejtek 3,5 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg. Nem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy hogyan alakultak ki, de van néhány elképzelés erről. Például vannak videófelvételek a foszfolipidekről, melyekből kiderül, hogy a foszfolipidek a természetben kettős rétegekben fordulnak elő, amelyben gömb alakú, foszfolipid kettős rétegű membránokká tudnak alakulni. Ebből ki lehet indulni, hogy ez spontán létre tud jönni. Vannak elképzelések arról is, hogy lehet, hogy a sejtek a szerkezetükben lévő információknak a leszármazottaik. Ha 3,5 milliárd évvel ezelőttre, vagy még korábbra megyünk vissza, elképzelhető, hogy az RNS-ek magukat replikálták, vagy valahogyan önreplikátor fehérjék voltak, melyek idővel, hosszú, hosszú idő elteltével képesek voltak magukat replikálni és bonyolultabb szerkezetet kialakítani. Azok a sejtek, amelyekből a modern sejtjeink származtak, jobban tudtak szaporodni, jobban ki tudták használni a környezet energiáját és erőforrásait. Így tehát eljutottunk a modern sejtjeinkig. A téma lenyűgöző, máig is kutatott terület.