If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:12:26

Videóátirat

Ha visszaugranánk körülbelül 70 millió évet a földtörténetben, azt látnánk, hogy dinoszauruszok népesítik be a Földet. Ezen a jópofa képen éppen egy dinoszaurusz élvezi a naplementét a tengerparton. Azonban a dinoszauruszok balszerencséjére nagyjából 65 millió évvel ezelőtt tudomásunk szerint egy hatalmas meteorit csapódott a Földbe, ami gyakorlatilag kipusztította a dinoszauruszokat. És velük együtt számos más fajt is. Gondolhatod, hogy csak maga a lökéshullám fajok tömegét pusztíthatta ki. Aztán jött az elképzelhetetlenül hatalmas cunami, ami egy időre elborította a kontinenseket. Aztán ott volt a rengeteg korom, ami bekerült a levegőbe és egy időre ellehetetlenítette a legtöbb növényfaj életét, mert nem engedte át a napfényt. Feltételezhetjük, hogy ilyen környezetben egy ehhez hasonló állat képes lehetett életben fennmaradni. A föld alatt él. Esetleg téli álmot is tud aludni, így hosszú ideig nincs szüksége táplálékra. Talán van valahol a föld alatt élelmiszerraktára. Úgy véljük tehát, hogy a mi ük-ük-ük-ük-ük-ősünk ez után a tömeges kihalás után talán valahogy így nézett ki: egy vakondszerű rágcsáló, amely biztonságban volt a felszínen folyó őrülettől, mivel a föld alatt szeretett tartózkodni és a táplálékát szerette a közelben tudni. És talán valahogy téli álomra is képes volt. Amikor aztán minden megnyugodott – és itt most, ki tudja, hány száz, ezer, sőt millió évről beszélünk –, ennek az állatnak egyes utódai elkezdték kidugni az orrukat a földből. És mit láttak? Ennivalót a fákon. És senki más nem volt a fákon. A fák arra is jók voltak, hogy elmenekülhessenek azok elől a ragadozók elől, akiknek sikerült túlélniük a tömeges kihalást. Egyes utódaik, akik ügyesen tudtak fára mászni, úgy döntöttek, hogy megpróbálnak a fákon élni. Így aztán a rágcsáló utódai közül azok maradtak fenn, akik ügyesen másztak fára. Ott is táplálékhoz jutottak, ahol az őseik nem. Búvóhelyet találtak a fákon, ahol az őseik nem. Így elképzelhető, hogy az ősrágcsáló egyes leszármazottjai valahogy olyanná alakultak, mint ez az állat itt. Ezeken a képeken ma élő állatokat láthatsz, természetesen a dinoszaurusz kivételével. (Biztos vagyok benne, hogy ez valahogyan photoshoppal készült.) Ez egy mai fülesmaki. De azért ezt a képet mutatom, mert lehet, hogy az ősi főemlősök némelyike így nézett ki. A fülesmakik fára másznak. Itt mintha már a keze is kezdene kialakulni, amivel fára tud mászni. De vannak rágcsálószerű tulajdonságai is. Ez persze egy mai változat. Ennek a fülesmakinak az ük-ük-ük-szülője lehetett az az ősi főemlős, vagy az az ősi főemlős faj, amely rágcsálóktól származott. De aztán fára mászott és ott keresett táplálékot. És aztán ennek az utódai közül egyesek épp megfelelően alkalmazkodhattak és megtalálták a számukra alkalmas rést a megfelelő ökoszisztémában. Így aztán belőlük lettek az ősmajmok. Ismétlem, ez egy mai majom, de hasonlíthat valamiféle ősmajomra. Az ősmajmok utódai közül néhányból azután később kialakultak a mai majmok. Közülük egyesek nagyra nőttek. Több időt töltöttek a fáktól távol. A farkuk elsorvadt. Már nem volt rá szükségük az egyensúlyozáshoz. Talán rossz dolog is a farok, mert valaki megragadhatja harc közben. Így kifejlődtek az emberszabásúak, köztük az emberfélék. Ez az egyik emberszabású. Az emberfélék közé tartoznak a gorillák, a csimpánzok....a csimpánzok és az ember őse. Persze az emberfélék közé tartozik az emberiség is. Hadd foglaljam össze ezen az idővonalon, hogy ne zavarodj össze. Összefoglalom, amiről eddig beszéltünk. A tömeges kihalás előtt, 65 millió éve mindezek a fajok léteztek. Talán ez is. Ha fajokról beszélek, ez lehetett éppen a Tyrannosaurus Rex. Mivel a dinoszauruszok sokfélék voltak, úgyhogy ez lehetett a T. Rex. És még számos fajt felsorolhatnék. De a tömeges kihalás rengeteg fajnak a végét jelentette. Kivéve talán ennek az ősi rágcsálószerű, vakondszerű lénynek. Lehet, hogy az esemény alatt közülük is sok egyed elpusztult, de elegendő számban túléltek, mert a föld alatt tartózkodtak vagy megfelelő helyen vagy valahol a hegyekben voltak. Ki tudja, hol lehettek? Közülük néhány ősi főemlőssé fejlődött. Ezek a képek ősi főemlősöket ábrázolnak. Ősi főemlősökről beszélek, de ezek itt a mai változataik. Az ősi nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszabb, mert nyilvánvaló, hogy ezeknek a lényeknek még a mai világban is megvan a helyük. Képesek úgy táplálkozni és szaporodni, hogy közben nem kerülnek összeütközésbe másokkal, és mások sem kerülnek összeütközésbe velük. Amikor ősi főemlőst említek, egy olyan főemlős ősről beszélek, amely lehet, hogy ma már nem is létezik. Bár lehet, hogy egyes leszármazottai nagyon hasonlítanak rá. Mindenesetre az ősi főemlősök némelyikéből azután kialakulnak az ősi majomfélék. Az első majomfélék leszármazottjainak egy részéből lesznek a mai majmok. M. majmoknak nevezem őket, mert ők a mai majmok. Egy részükből kialakulnak az első emberszabású majmok. Az emberszabású majmok jellemzője, hogy bár majomformájúak, de nincs farkuk, és nagyobbak a legtöbb majomnál. Tehát ezeknek az ősi emberszabású majmoknak az egyes leszármazottai a mai gorillák. Az utódok egy adott időpontban kettéválnak. Egy részükből lesz a mai csimpánzok és az emberek őse. Ez a kettéválás a DNS vizsgálatok és az ősleletek alapján nagyjából hétmillió évvel ezelőtt következhetett be. Ez a legvalószínűbb elképzelés arra, hogy mikor élt az emberek és a csimpánzok közös őse. Megvan tehát a közös ős. A közös ős egyes leszármazottaiból lettek a mai csimpánzok. Mások – akik talán olyan környezetbe kerültek, ahol ez volt előnyösebb – két lábra álltak. A leghíresebb ilyen fosszília a Lucynak nevezett australopithecus-lelet, amelynek kora (nem felfedezése, az a közelmúltban történt) 3,2 millió év. Tehát 3,2 millió éves. Az Australopithecus nem (genus) – a nem a rendszertanban a faj fölötti kategória – az Australopithecus nem tehát 4–2 millió évvel ezelőtt élt. De sosem lehet tudni. Előfordulhat, hogy találnak majd ennél régebbi vagy újabb maradványokat. Olvastam egy beszámolót, aszerint talán egymillió éve élt. De akár több, akár kevesebb, Lucy maradványai, a legépebben megmaradt Australopithecus maradványok nagyjából hárommillió évesek. Ez Lucy rekonstrukciója. Lucy valószínűleg ilyen lehetett. És persze sok Lucy volt. Nem csak egyetlen Lucy létezett. És mi valamennyien Lucyktól származunk. Az sem biztos, hogy közvetlenül az Australopithecusoktól származunk. Lehet, hogy egy oldalági faj vagy oldalági nem vagyunk. (A nem közvetlenül a faj fölötti kategória a rendszertanban.) Ha egy kicsit előre ugrunk 2,3–1,4 millió évvel ezelőttre, olyan lények maradványait találjuk, amelyek felegyenesedve jártak. Az agyuk nagyobb. Ha az Australopithecus leleteket nézzük, ezek felegyenesedve jártak. De a koponyájuk térfogata nem nagyon különbözik a csimpánzokétól. Ha előre ugrunk 2,3–1,4 millió évvel ezelőttre, olyan lények leleteit találjuk, amelyek szintén felegyenesedve jártak, a koponyájuk térfogata megnőtt, és a csontmaradványok mellett már kezdenek előfordulni egyszerű kőszerszámok is. Úgy gondoljuk, ezek lehettek az elsők közötti – így osztályozzuk őket – ezek az elsők között lévő olyan csontleletek, amelyeket a saját nemünkbe tartozónak sorolunk. A nem a Homo. A Homo egyszerűen azt jelenti: ember. Ez a csoport rendszertanilag közvetlenül az emberi faj fölött található. Azért nevezzük őket ugyanúgy, mint az embereket, mert kezdenek egyszerű kőszerszámokat készíteni. És hozzánk hasonlóan felegyenesedve járnak. A koponyájuk térfogata pedig nagyobb, mint az Australopithecus maradványoké vagy a mai csimpánzoké. Azt sem tudjuk, hogy a Homo habilis, – amiből a Homo embert jelent, a habilis pedig ügyeset, gondolom azért, mert szerszámokat készített – Tehát nem tudjuk, hogy a Homo habilis Lucy fajának leszármazottja-e, az Australopithecusé vagy egy oldalági fajé. Lehet, hogy mindkettő egy közös őstől származik. Nem tudjuk biztosan. Aztán még jobban előre ugrunk, 1,8–1,3 millió évvel ezelőttre. És olyan koponyákat találunk, amelyek térfogata nagyobb a Homo habilisénál, mérete közelít ahhoz, amilyen egy mai ember koponyatérfogata, legalábbis a testméretéhez viszonyítva. Ez a Homo erectus. Azt sem tudjuk, hogy a Homo erectus a Homo habilistól származik-e. Lehet, hogy közös ősük van. Ki tudja? A leletek tanúsága szerint, különösen ha ezt az időtartományt nézzük, volt olyan időszak, amikor a Homo erectus és a Homo habilis egy időben élt ugyanazon a bolygón. Ugorjunk még jobban előre! Úgy gondoljuk, 600 000–300 000 évvel ezelőtt – ismétlem, ezek a dátumok állandóan módosulnak, ahogy egyre több leletet találunk vagy jobban tudjuk értelmezni a leleteket vagy megvizsgáljuk a DNS-t. Nagyjából 600 000–300 000 évvel ezelőtt jelentek meg a neandervölgyiek. A neandervölgyiek ugyanabba a nembe tartoznak, mint az ember. Tehát Homo neanderthalensis. Nehezen tudom kiejteni. Tehát ők is a Homo nem részei. Gyakori tévhit, hogy a neandervölgyiek az ember primitívebb változatai, hogy ők barlangban élő ősemberek voltak, mi pedig modern emberek vagyunk. De ez nem így van. Úgy véljük, hogy a neandervölgyiek vagy egy oldalági faj – tehát közös ősünk van – vagy az emberek egy alfaja. Valószínűleg keveredhettek a Homo sapiensszel. És valószínűleg néhányunknak vagy közülünk többeknek is vannak neandervölgyi génjei. És ezt nem kell szégyellni. Sajnos a neandervölgyieknek rossz a híre, gondolom a társadalmi vélekedés miatt. Ez a rajz egy neandervölgyi koponyát ábrázol. Elég nagy volt a koponyájuk térfogata. A tudósok próbálják megindokolni, hogy miért gondoljuk a neandervölgyieket a Homo sapiensnél primitívebbnek. De ki tudja? Nem tudjuk. Minden nap tanulunk valami újat. De persze a lényeg az, hogy hogyan jelent meg az ember a Földön. Az első, valóban emberi maradványok körülbelül 200 ezer évesek. Ismétlem, mi a Homo nembe tartozunk. És végül találtunk valamit, ami pontosan olyan, mint mi, anatómiai szempontból mindenképpen. A viselkedését és hasonlókat nem tudjuk tanulmányozni. Most elérünk a Homo sapienshez. A Homo, ismétlem, embert jelent. A sapiens pedig gondolkodót. Vitatkozhatunk arról, hogy ez megfelelő jelző-e fajunk számára, de azt jelenti „gondolkodó ember”. A neandervölgyiek lehet, hogy „unokatestvéreink,” akikkel hosszú ideig együtt éltünk, miután a Homo sapiens megjelent. Lehet, hogy a Homo sapiens korábban jelent meg, csak még nem találtuk meg a maradványait. Talán mindketten ugyanabban a környezetben éltek. Talán keveredtek is. De a neandervölgyiek nagyjából harmincezer éve eltűntek. Harmincezer éve eltűntek. Közülük egyesek talán beleolvadtak a Homo sapiensbe, elkezdtek keveredni. Vagy a Homo sapiens kiirtotta őket, mert ugyanazért az ökoszisztémáért harcoltak. Összeszedtem a Homo sapiens néhány példányát. Gondolom, a legtöbben, akik ezt a videót nézitek, Homo sapiens vagytok. De biztos, ami biztos, itt van néhány példány. Vitatkozhatunk arról, hogy mennyire reprezentálják fajunkat ezek a példányok.