If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:13:00

Videóátirat

Mivel a mai ember könnyen eljut a közeli szupermarketbe, hajlamos elfelejteni, hogy az emberi történelem során, sőt a mai napig is az emberek létszámát az korlátozta, hogy mennyi kalóriához tudtak hozzájutni, mennyi élelmiszert tudtak szerezni a földekről. Ezért ebben a videóban azzal foglalkozom, hogy az emberek hogyan szerezték meg a földekről a szükséges kalóriát, és ez hogyan korlátozta az egy területen élő népesség létszámát, azaz a népsűrűséget. Itt láthatsz néhány élelmet kereső embert, akik vadásznak-gyűjtögetnek. Röviden HG-nek fogom őket nevezni (hunter-gatherers), a H azt jelzi, hogy vadászok, elejthetnek állatokat. Úgy látom, ők itt nyulakat próbálnak csapdával megfogni. A gyűjtögető pedig azt jelzi, hogy élelmet keresnek, gyümölcsöket, magvakat vagy ehető gyökereket. Azért kóborolnak, hogy vagy elejtsenek valamit vagy ehető dolgokat találjanak. Ezt első szakasznak fogom nevezni. Felírom ide. Ők tehát vadászok-gyűjtögetők. A történelem nagy részében a legtöbb ember vadászott és gyűjtögetett. Hogy képet kapjunk arról, hogy mit tudott adni nekik a föld, megnéztem a vadászó-gyűjtögető népességet vizsgáló legjobb tanulmányokat. Egy ilyen föld nagyjából 200 kalóriát adhatott. Kétszázat. Ez az oszlop mutatja, hogy hány kalóriához juthattak naponta egy négyzetkilométernyi területről. Ez természetesen nagymértékben függött az ott élő állatok számától, a föld minőségétől, egy folyó esetleges közelségétől, amelyből halak ugorhattak ki. Utóbbi esetben ez a szám jóval nagyobb. Ha sivatagban éltek, a szám sokkal kisebb. Nagyjából azonban összhangban van a vadászó-gyűjtögető kultúrák egyes vizsgálatainak eredményével. Ha tehát naponta minden négyzetkilométerről ennyi kalóriához juthattak, hány embert tarthatott el naponta egy négyzetkilométer? Mekkora lehetett a népsűrűség? Hogy ezt kiszámítsuk, tudnunk kell, hogy egy embernek átlag hány kalóriára van szüksége. Ebben a videóban azzal a feltételezéssel élek, hogy egy embernek napi 2000 kalóriára van szüksége ahhoz, hogy ne legyen alultáplált. Persze ez nagymértékben függ attól, hogy mennyire aktív életet él valaki, vagy milyen nagydarab. Még egy megjegyzés: ebben a videóban nagy kezdőbetűvel írom a kalóriát. Az így jelölt kalóriákról (kilokalóriákról) akkor beszélünk, amikor az edzőteremben a futógép megmondja, hány kalóriát égettél el, vagy amikor a csokiszelet csomagolásán feltüntetik, hogy 200 kalóriát tartalmaz. Ezekről a kalóriákról beszélek. Ez kissé különbözik a kémiaórán használt kalóriafogalomtól. Azt a kalóriát kisbetűvel írjuk. [Magyarul nincs különbség a kettő között.] És hogy kellően összezavarodj, a dolog úgy áll, hogy 1 nagybetűs kalória egyenlő 1000 kisbetűs kalóriával. A kisbetűs kalória az az energiamennyiség, ami 1 g víz hőmérsékletét 1°C-kal emeli meg. Kémiaórán erről van szó, ebben a videóban azonban másról fogok beszélni. A (kilo)kalóriákról, amiket a dietetikusok szoktak emlegetni. Feltételezve tehát, hogy egy átlagos ember napi 2000 kalóriát fogyaszt, hogy ne legyen alultáplált – és persze a férfiak többet, a nők kevesebbet, a gyermekek pedig még kevesebbet –, milyen népsűrűséget tudhat ez az életmód fenntartani? Nos, 200 kalória az átlagos emberi kalóriaigény egytizede, ha elfogadjuk az előző feltételezést. A népsűrűség az egy négyzetkilométerre jutó emberek száma. Ez a kalóriamennyiség egytized ember táplálására elegendő. Tehát egy négyzetkilométer 0,1 embert tud táplálni. Azaz egy embernek 10 négyzetkilométerre lenne szüksége ahhoz, hogy vadászattal és gyűjtögetéssel csak saját magát elláthassa. Egy egész család ellátásához akár 30 vagy 40 négyzetkilométernyi területre is szükség lehet, ahol vadászhatnak és összegyűjthetik, amit azon a földön találnak. Most lépjünk tovább arra, amit tekinthetünk a következő szakasznak, habár az állattenyésztés nem mindig termelékenyebb, mint a vadászat-gyűjtögetés, különösen akkor, ha a halak kiugrálnak a vízből. De nézzük a következő esetet, ezt pásztorkodó életformának hívhatjuk. Ez tehát a 2. szakasz, amit pásztorkodásnak nevezek. Ez azon a felismerésen alapszik, hogy ezt a rengeteg növényt az emberek nem fogyaszthatják, de vannak állatok, amelyek igen, és ezek az állatok a növényekben lévő kalóriákat emberi fogyasztásra alkalmas kalóriává alakítják, tulajdonképpen ők maguk lesznek a kalóriák. Miután ez az ember szép kövérre hizlalta a juhokat, megeheti őket vagy megihatja a tejüket. Úgy is felfoghatjuk, hogy az ember ezeket a jószágokat vagy juhokat legeltetve, fűvel etetve az emberi fogyasztásra alkalmatlan kalóriákat emberi fogyasztásra alkalmas kalóriákká alakítja. Gondolatkísérletként tegyük fel, hogy ezáltal tízszeresére növeli az emberi fogyasztásra alkalmas kalória mennyiségét négyzetkilométerenként. 200 helyett már 2000 kalóriája van. Így tehát egy négyzetkilométernyi terület naponta már nem 0,1 hanem 1 embert tud táplálni. 10 négyzetkilométer így 10 embert, 100 négyzetkilométer 100 embert tud eltartani. A következő szakaszt – néhány szakaszt át fogok ugrani, például az önellátó gazdálkodást és más, kevésbé termelékeny formákat, amelyek csak a föld minőségétől és a rendelkezésre álló eszközöktől függenek –, tehát a következő szakaszt, ahová előre ugrom, hagyományos gazdálkodásnak nevezhetjük. Ezt itt tehát nevezzük hagyományos gazdálkodásnak! És ezt a másikat is. Mindkettőt hagyományos gazdálkodásnak fogom hívni. A hagyományos és a modern gazdálkodás abban különbözik, hogy a hagyományos gazdálkodásban nem használtak gépeket vagy csak nagyon egyszerű gépeket. Biztosan nem voltak fosszilis üzemanyaggal hajtott járműveik, nem voltak modern rovarirtó szereik, nem voltak génkezelt növényeik. De voltak alapvető ismereteik a növénynemesítésről, az öntözésről és az állatok igavonóként való felhasználásáról. Ebben a szakaszban tehát, ismétlem, minden attól függött, hogy bolygónk melyik részéről volt szó, mennyire volt termékeny a talaj, milyenek voltak a rendelkezésre álló eszközök, milyen növényeket termesztettek. Tételezzük fel, hogy a termelékenység százszorosára nőtt. A történeti feljegyzések szerint, persze a helytől függően, ez nem egy valóságtól elrugaszkodott feltételezés. A növekedés tehát százszoros, így a napi négyzetkilométerenként 2000 helyett 200 000 kalóriát kapunk, 200 000 kalóriát naponta négyzetkilométerenként. És ha akarjuk, négyzetkilométerenként 100 embert tudunk élelmiszerrel ellátni. Lehet, hogy nem százat, mert a terület egy része nem művelhető, vagy vannak a népsűrűség növekedésének más korlátai, de ezt a felső korlátot kell szem előtt tartanunk. Ha a hagyományos gazdálkodással ilyen termelékenységet lehet elérni, és elvben négyzetkilométerenként 100 embert lehet élelmiszerrel ellátni, akkor, ha hirtelen 200 főre nő a népesség, mert sokan költöznek oda a különösen termékeny föld miatt, vagy azért, mert nagyon ügyesek az ott élő gazdák, egyszerre csak már nem jut mindenkinek naponta 2000 kalória. Egyesek alultápláltak lesznek, mások szó szerint éhen halnak. Az ott élő emberek létszámának van egy felső korlátja, ami a föld termelékenységétől függ. Térjünk most át a modern gazdálkodásra! Beszéljünk kicsit arról, mi is a modern mezőgazdaság! Vannak gépek mint például ez a kombájn, ami az emberi munka jó részét elvégzi. Egy ember ....különböző mérőszámokat fogok említeni, mert valójában két mérőszámról van szó: hány kalóriát tudunk a földből szerezni, illetve mennyi energiát és munkát tud egy ember a rendelkezésére álló eszközökkel a föld megművelésre fordítani. Itt a lábasjószágok, az ekét húzó ökrök, illetve itt a fosszilis üzemanyaggal hajtott kombájn. A modern mezőgazdaságban ezek a remek eszközök, a génkezelt növények, a modern rovarirtószerek – mindezeknek persze nem mindenki örül – mérhetetlenül megnövelték a termelékenységet. Tehát megjelent a modern mezőgazdaság. A hagyományos gazdálkodáshoz képest használjunk tízszeres szorzót! Így naponta négyzetkilométerenként kétmillió kalóriával számolhatunk, azaz egy négyzetkilométeren 1000 ember számára termelhető élelmiszer. Itt tehát ez lesz a felső korlát. Ezeket a számokat csak azért választottam, hogy érthetőek legyenek. Megnéztem néhány történelmi adatot, ezek a számok teljesen eltérnek attól, amit az emberek el tudtak érni a múltban. Hogy érzékeltessem, milyen most a népsűrűség, és miért tűnik ez a felső korlát nagyjából pontosnak, az USA-ban például a népsűrűség 30 fő négyzetkilométerenként. Egy sűrűbben vagy sokkal sűrűbben lakott országban mint India a népsűrűség 300 fő négyzetkilométerenként. És a világ legsűrűbben lakott országában, ahonnan én magam is származom, bár New Orleansban születtem, de őseim egy része odavaló, Bangladesben, ahol nagyon sok hozzám hasonló ember él, Bangladesben a népsűrűség 900 fő négyzetkilométerenként. Ez tulajdonképpen az ottani föld termékenységét bizonyítja, de meglehetősen közelíti a felső korlátot, ami a mezőgazdaság termelékenységétől, az alkalmazott korszerű technológiától függ. Elgondolkodtató, hogy ha nem tudjuk korlátok közt tartani a népszaporulatot, végül falnak ütközhetünk. Végül azt szeretném, ha elgondolkoznál azon, és ezért beszéltem erről kicsit bővebben, hogy mi a helyzet az említett két mérőszámmal, mert időnként kicsit összekeverednek. Az egyik a föld termelékenysége, a másik a munka termelékenysége. Itt a vadász-gyűjtögető nem tud sok kalóriát szerezni a földből, az embereknek kell minden munkát elvégezniük, nem segítik őket állatok, nincsenek robotjaik vagy gépeik, amik segíthetnének. Rengeteg időt és erőfeszítést kell a munka elvégzésére fordítaniuk, hogy kihasználják a föld termelékenységét. De ahogy egyre több dolog segíti az embereket, például segítenek a lábasjószágok, vagy rendelkezésre állnak eszközök, megnő az emberek termelékenysége. Így egyre kevesebb emberi munkával lehet ugyanakkora termésmennyiséget előállítani. Így egyes emberek foglalkozhatnak mással, festhetnek képeket, lehetnek kovácsok stb. Így növekszik az egy területegységre jutó termésmennyiség, ahogy a vadászat-gyűjtögetés helyébe lép az állattenyésztés, az öntözéses hagyományos gazdálkodás, majd a modern mezőgazdaság. Ezen a grafikonon felfelé haladunk, ahogy egyre több az eszköz, és jobbra, ahogy egyre termelékenyebb a föld. A modern mezőgazdasággal ide jutunk. Egységnyi területen sokkal több kalóriát tudunk termelni, egységnyi munkával sokkal több kalóriát tudunk előállítani. Így az emberek sokkal kisebb hányadának kell a mezőgazdaságban dolgoznia. Itt befejezem. Remélem, sikerült megértetnem, hogy az élelmiszer nem a semmiből jön, és valójában a népességszaporulat mértékét korlátozó tényező.