Fő tartalom
Kozmológia és csillagászat
Tantárgy/kurzus: Kozmológia és csillagászat > 3. témakör
2. lecke: Az emberiség a Földön- Az emberi evolúció áttekintése
- A mezőgazdaság és az írás kialakulása
- Égetéses földművelés Ausztrália korai történelmében
- Kollektív ismeretszerzés
- Thomas Malthus és a népességnövekedés
- A mezőgazdaság és az emberi népesség
- Egy hektár földterület felszántásához szükséges energiaráfordítás
- Véletlenszerű jóslatok 2060-ra
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
A mezőgazdaság és az emberi népesség
Arról gondolkodunk, hogy annak módja, ahogy kalóriához jutunk a földből, korlátozza a népsűrűséget. Készítette: Sal Khan.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Mivel a mai ember könnyen eljut
a közeli szupermarketbe, hajlamos elfelejteni, hogy az emberi
történelem során, sőt a mai napig is az emberek létszámát az korlátozta,
hogy mennyi kalóriához tudtak hozzájutni, mennyi élelmiszert tudtak szerezni
a földekről. Ezért ebben a videóban azzal foglalkozom, hogy az emberek hogyan szerezték meg
a földekről a szükséges kalóriát, és ez hogyan korlátozta az egy területen
élő népesség létszámát, azaz a népsűrűséget. Itt láthatsz néhány élelmet kereső embert,
akik vadásznak-gyűjtögetnek. Röviden HG-nek fogom őket nevezni (hunter-gatherers), a H
azt jelzi, hogy vadászok, elejthetnek állatokat. Úgy látom, ők itt nyulakat próbálnak
csapdával megfogni. A gyűjtögető pedig azt jelzi,
hogy élelmet keresnek, gyümölcsöket, magvakat vagy ehető gyökereket. Azért kóborolnak, hogy vagy elejtsenek valamit
vagy ehető dolgokat találjanak. Ezt első szakasznak fogom nevezni.
Felírom ide. Ők tehát vadászok-gyűjtögetők. A történelem nagy részében a legtöbb ember
vadászott és gyűjtögetett. Hogy képet kapjunk arról, hogy mit tudott
adni nekik a föld, megnéztem a vadászó-gyűjtögető
népességet vizsgáló legjobb tanulmányokat. Egy ilyen föld nagyjából 200 kalóriát adhatott.
Kétszázat. Ez az oszlop mutatja, hogy
hány kalóriához juthattak naponta egy négyzetkilométernyi területről. Ez természetesen nagymértékben függött az ott élő állatok számától, a föld minőségétől, egy folyó esetleges közelségétől,
amelyből halak ugorhattak ki. Utóbbi esetben ez a szám jóval nagyobb. Ha sivatagban éltek, a szám sokkal kisebb. Nagyjából azonban összhangban van a vadászó-gyűjtögető kultúrák
egyes vizsgálatainak eredményével. Ha tehát naponta minden négyzetkilométerről
ennyi kalóriához juthattak, hány embert tarthatott el naponta
egy négyzetkilométer? Mekkora lehetett a népsűrűség? Hogy ezt kiszámítsuk, tudnunk kell, hogy
egy embernek átlag hány kalóriára van szüksége. Ebben a videóban azzal a feltételezéssel élek, hogy egy embernek napi 2000 kalóriára van
szüksége ahhoz, hogy ne legyen alultáplált. Persze ez nagymértékben függ attól, hogy mennyire aktív életet él valaki,
vagy milyen nagydarab. Még egy megjegyzés: ebben a videóban
nagy kezdőbetűvel írom a kalóriát. Az így jelölt kalóriákról (kilokalóriákról) akkor beszélünk, amikor az edzőteremben a futógép megmondja, hány kalóriát égettél el, vagy amikor a csokiszelet csomagolásán
feltüntetik, hogy 200 kalóriát tartalmaz. Ezekről a kalóriákról beszélek. Ez kissé különbözik a kémiaórán
használt kalóriafogalomtól. Azt a kalóriát kisbetűvel írjuk.
[Magyarul nincs különbség a kettő között.] És hogy kellően összezavarodj,
a dolog úgy áll, hogy 1 nagybetűs kalória egyenlő
1000 kisbetűs kalóriával. A kisbetűs kalória az az energiamennyiség, ami 1 g víz hőmérsékletét 1°C-kal emeli meg. Kémiaórán erről van szó, ebben a videóban azonban
másról fogok beszélni. A (kilo)kalóriákról, amiket
a dietetikusok szoktak emlegetni. Feltételezve tehát, hogy egy átlagos ember
napi 2000 kalóriát fogyaszt, hogy ne legyen alultáplált
– és persze a férfiak többet, a nők kevesebbet, a gyermekek pedig
még kevesebbet –, milyen népsűrűséget tudhat ez az életmód
fenntartani? Nos, 200 kalória az átlagos emberi
kalóriaigény egytizede, ha elfogadjuk az előző feltételezést. A népsűrűség az egy
négyzetkilométerre jutó emberek száma. Ez a kalóriamennyiség egytized ember
táplálására elegendő. Tehát egy négyzetkilométer 0,1 embert
tud táplálni. Azaz egy embernek 10 négyzetkilométerre
lenne szüksége ahhoz, hogy vadászattal és gyűjtögetéssel
csak saját magát elláthassa. Egy egész család ellátásához akár 30 vagy 40
négyzetkilométernyi területre is szükség lehet, ahol vadászhatnak és összegyűjthetik,
amit azon a földön találnak. Most lépjünk tovább arra, amit tekinthetünk
a következő szakasznak, habár az állattenyésztés nem mindig
termelékenyebb, mint a vadászat-gyűjtögetés, különösen akkor,
ha a halak kiugrálnak a vízből. De nézzük a következő esetet, ezt pásztorkodó életformának hívhatjuk. Ez tehát a 2. szakasz,
amit pásztorkodásnak nevezek. Ez azon a felismerésen alapszik, hogy ezt a rengeteg növényt az emberek
nem fogyaszthatják, de vannak állatok, amelyek igen, és ezek az állatok a növényekben lévő kalóriákat
emberi fogyasztásra alkalmas kalóriává alakítják, tulajdonképpen ők maguk lesznek a kalóriák. Miután ez az ember szép kövérre hizlalta a juhokat, megeheti őket vagy megihatja a tejüket. Úgy is felfoghatjuk, hogy az ember ezeket a jószágokat
vagy juhokat legeltetve, fűvel etetve az emberi fogyasztásra alkalmatlan
kalóriákat emberi fogyasztásra alkalmas kalóriákká
alakítja. Gondolatkísérletként tegyük fel, hogy ezáltal tízszeresére növeli az emberi fogyasztásra alkalmas kalória
mennyiségét négyzetkilométerenként. 200 helyett már 2000 kalóriája van. Így tehát egy négyzetkilométernyi terület
naponta már nem 0,1 hanem 1 embert tud táplálni. 10 négyzetkilométer így 10 embert,
100 négyzetkilométer 100 embert tud eltartani. A következő szakaszt – néhány szakaszt
át fogok ugrani, például az önellátó gazdálkodást és más, kevésbé termelékeny formákat, amelyek csak a föld minőségétől
és a rendelkezésre álló eszközöktől függenek –, tehát a következő szakaszt, ahová előre ugrom, hagyományos gazdálkodásnak nevezhetjük. Ezt itt tehát nevezzük hagyományos gazdálkodásnak! És ezt a másikat is. Mindkettőt hagyományos
gazdálkodásnak fogom hívni. A hagyományos és a modern gazdálkodás
abban különbözik, hogy a hagyományos gazdálkodásban
nem használtak gépeket vagy csak nagyon egyszerű gépeket. Biztosan nem voltak fosszilis üzemanyaggal
hajtott járműveik, nem voltak modern rovarirtó szereik, nem voltak génkezelt növényeik. De voltak alapvető ismereteik
a növénynemesítésről, az öntözésről és az állatok igavonóként
való felhasználásáról. Ebben a szakaszban tehát, ismétlem, minden attól függött, hogy bolygónk melyik
részéről volt szó, mennyire volt termékeny a talaj, milyenek
voltak a rendelkezésre álló eszközök, milyen növényeket termesztettek. Tételezzük fel, hogy a termelékenység
százszorosára nőtt. A történeti feljegyzések szerint, persze
a helytől függően, ez nem egy valóságtól
elrugaszkodott feltételezés. A növekedés tehát százszoros, így a napi
négyzetkilométerenként 2000 helyett 200 000 kalóriát kapunk, 200 000 kalóriát
naponta négyzetkilométerenként. És ha akarjuk, négyzetkilométerenként
100 embert tudunk élelmiszerrel ellátni. Lehet, hogy nem százat, mert a terület egy része nem művelhető, vagy vannak a népsűrűség növekedésének
más korlátai, de ezt a felső korlátot kell szem előtt
tartanunk. Ha a hagyományos gazdálkodással ilyen
termelékenységet lehet elérni, és elvben négyzetkilométerenként
100 embert lehet élelmiszerrel ellátni, akkor, ha hirtelen 200 főre nő a népesség, mert sokan költöznek oda
a különösen termékeny föld miatt, vagy azért, mert nagyon ügyesek
az ott élő gazdák, egyszerre csak már nem jut mindenkinek
naponta 2000 kalória. Egyesek alultápláltak lesznek, mások szó
szerint éhen halnak. Az ott élő emberek létszámának van egy
felső korlátja, ami a föld termelékenységétől függ. Térjünk most át a modern gazdálkodásra! Beszéljünk kicsit arról, mi is a modern
mezőgazdaság! Vannak gépek mint például ez a kombájn, ami az emberi munka jó részét elvégzi. Egy ember ....különböző mérőszámokat fogok
említeni, mert valójában két mérőszámról van szó: hány kalóriát tudunk a földből szerezni, illetve mennyi energiát és munkát tud egy
ember a rendelkezésére álló eszközökkel
a föld megművelésre fordítani. Itt a lábasjószágok,
az ekét húzó ökrök, illetve itt a fosszilis
üzemanyaggal hajtott kombájn. A modern mezőgazdaságban ezek a remek eszközök, a génkezelt növények, a modern rovarirtószerek – mindezeknek
persze nem mindenki örül – mérhetetlenül megnövelték a termelékenységet. Tehát megjelent a modern mezőgazdaság. A hagyományos gazdálkodáshoz
képest használjunk tízszeres szorzót! Így naponta négyzetkilométerenként
kétmillió kalóriával számolhatunk, azaz egy négyzetkilométeren 1000 ember
számára termelhető élelmiszer. Itt tehát ez lesz a felső korlát. Ezeket a számokat csak azért választottam,
hogy érthetőek legyenek. Megnéztem néhány történelmi adatot,
ezek a számok teljesen eltérnek attól, amit az emberek el tudtak érni a múltban. Hogy érzékeltessem, milyen most a népsűrűség, és miért tűnik ez a felső korlát nagyjából
pontosnak, az USA-ban például a népsűrűség 30 fő
négyzetkilométerenként. Egy sűrűbben vagy sokkal sűrűbben lakott
országban mint India a népsűrűség 300 fő négyzetkilométerenként. És a világ legsűrűbben lakott országában, ahonnan én magam is származom, bár
New Orleansban születtem, de őseim egy része odavaló, Bangladesben, ahol nagyon sok hozzám
hasonló ember él, Bangladesben a népsűrűség
900 fő négyzetkilométerenként. Ez tulajdonképpen az ottani föld
termékenységét bizonyítja, de meglehetősen közelíti a felső korlátot, ami a mezőgazdaság termelékenységétől,
az alkalmazott korszerű technológiától függ. Elgondolkodtató, hogy ha nem tudjuk
korlátok közt tartani a népszaporulatot, végül falnak ütközhetünk. Végül azt szeretném, ha elgondolkoznál azon, és ezért beszéltem erről kicsit bővebben, hogy mi a helyzet az említett két mérőszámmal, mert időnként kicsit összekeverednek. Az egyik a föld termelékenysége, a másik a munka termelékenysége. Itt a vadász-gyűjtögető nem tud
sok kalóriát szerezni a földből, az embereknek kell minden munkát elvégezniük, nem segítik őket állatok, nincsenek robotjaik vagy gépeik,
amik segíthetnének. Rengeteg időt és erőfeszítést kell a munka
elvégzésére fordítaniuk, hogy kihasználják a föld termelékenységét. De ahogy egyre több dolog segíti az embereket, például segítenek a lábasjószágok, vagy rendelkezésre állnak eszközök, megnő az emberek termelékenysége. Így egyre kevesebb emberi munkával lehet
ugyanakkora termésmennyiséget előállítani. Így egyes emberek foglalkozhatnak mással, festhetnek képeket, lehetnek kovácsok stb. Így növekszik az egy területegységre jutó
termésmennyiség, ahogy a vadászat-gyűjtögetés
helyébe lép az állattenyésztés, az öntözéses hagyományos gazdálkodás,
majd a modern mezőgazdaság. Ezen a grafikonon felfelé haladunk,
ahogy egyre több az eszköz, és jobbra, ahogy egyre
termelékenyebb a föld. A modern mezőgazdasággal ide jutunk. Egységnyi területen sokkal több kalóriát
tudunk termelni, egységnyi munkával sokkal több kalóriát
tudunk előállítani. Így az emberek sokkal kisebb hányadának
kell a mezőgazdaságban dolgoznia. Itt befejezem. Remélem, sikerült megértetnem, hogy az élelmiszer nem a semmiből jön, és valójában a népességszaporulat
mértékét korlátozó tényező.