Véletlenszerű jóslatok 2060-ra

A legutóbbi videóban említettem, hogy megkértek, készítsek néhány jóslatot 2060-ra. Annak az oktatás volt a célja, és természetesen most is ezzel foglalkozom, erről tehát van elképzelésem. Ebben a videóban azonban kissé átfogóbb és elrugaszkodottabb jóslatokat fogok tenni. Az első számú jóslatom az, hogy nagy valószínűséggel nem fogom előrelátni azt, hogy pontosan mi lesz 2060-ban. Az igazán fontos dolgok valószínűleg eszembe sem fognak jutni. De miután ezt tisztáztuk, szórakoztató dolog jósolni. Próbáljuk hát meg! Az első terület, ahol megjósolom, hogy mi várható, az orvostudomány. Úgy vélem, hogy az emberek élettartama óriási mértékben meg fog hosszabbodni. Óvatosan azt mondom, hogy az élettartam, a születéskor várható emberi élettartam, különösen a fejlett országokban – és remélhetőleg 2060-ra a világ nagy része fejlett lesz –, a születéskor várható emberi élettartam 100 év felett lesz. Arról nem beszélek, hogy ez jó vagy rossz dolog lesz-e. Mindkettő mellett vannak érvek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene élnünk, és hogy mi történik a világ népességével. De ha a világ nagy része fejlett és iskolázott lesz, valószínűleg csökken majd a termékenységi ráta. Így aztán maradhat némi hely a világban az idősek számára is. Szerintem erre jó esély van, mert kezdjük megérteni az idősödés molekuláris alapjait. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a kopás és elhasználódás miatt az embereknek 70, 80 vagy 90 éves korukban meg kell halniuk. Kezdjük megérteni és talán tökéletesíteni a szervezet javító folyamatait, vagy azt, hogy hogyan lehet ezeket felerősíteni. Szerintem biztosan eljutunk ide. Nem tudom, hogy ez pozitív vagy negatív dolog lesz-e, de valószínűleg bekövetkezik. A következő, a biológiához szintén szorosan kapcsolódó téma a digitális világ és a biológia szoros integrációja. Megint csak nem fogok állást foglalni abban, hogy ez vajon jó vagy rossz dolog-e, de úgy tűnik, a jelenlegi trendből erre lehet következtetni: a digitális és a biológiai szféra integrációja. Már most egyre több dolgot tudnak a mobil eszközeink. Képzeld el, hogy a képernyőt már nem a tenyeredben tartod, hanem valami apró dolog a retinádra vetíti. Ekkor közvetlen kapcsolat jön létre a retináddal, az agyad pedig közvetlenül tudja elérni a memóriaterületeket egyfajta biológiai és a digitális interfészen keresztül. Biztos vagyok benne, hogy ez bekövetkezik. Ez pedig óriási dolog. Szerintem ez már meg is kezdődött, láthatjuk egy csomó dologban a technológia területén. Mindez teljesen át fogja alakítani az egyes emberek életét. Vannak már emberek, akik valamiféle virtuális valóságban élnek, teljesen belemerülnek a videójátékokba és minden idejüket közösségi platformokon töltik. Mi történik akkor, amikor szó szerint folyamatosan „bekapcsolva” élnek, amikor a mobiltelefonjuk szinte az agyuk része? Nem tudom. Nem minősítem, hogy ez jó vagy rossz. Mindenesetre olyan trendnek látom, amely a következő 50 évben fenn fog maradni. Ha ezt még tovább gondoljuk, itt a digitális és az élővilág integrációjáról beszélünk, de ha a végletekig megyünk, ami valószínűleg e két fenti dolog valamiféle kombinációja lesz, arról van szó, hogy egyre többet tudunk. Ismét nem kommentálom, hogy ez jó vagy rossz. Csak kivetítem a jövőre azt, amit már ma is látunk. Egyre jobban megismerjük az emberi genomot, egyre inkább tudunk molekuláris szinten beavatkozni és alakítani magát az élővilágot. Tehát eljutottunk oda, hogy manipuláljuk az élővilágot. Ez bizonyos tekintetben hátborzongató. Lehet hátborzongató vagy izgalmas, attól függően, hogy mi lesz az eredménye. De olyan dolgokra is képes lehet, mint az ember értelmi képességeinek növelése. Ha figyelembe vesszük a társadalmi fejlődést és mindazt, ami már ma is felgyorsult, képzeljük csak el, hogyan fog változni a társadalom, ha maga az intelligencia fejlődik. Én a magam korlátozott értelmi képességeivel még csak el sem tudom képzelni, mi történik majd, ha ez bekövetkezik. Nyilvánvaló, hogy minél tovább fejlesztjük az intelligencát, annál többet tudunk majd arról, hogyan fejleszthetjük azt tovább, növelhetjük a várható élettartamot és integrálhatjuk még jobban a digitálist és a biológiait. Ezek a dolgok, úgy látom, trendet alkotnak. Meglátjuk, mi lesz belőle. A végkifejlet remélhetőleg inkább a Gondos bocsok-féle verzió lesz, nem pedig valamiféle őrült társadalom, amelyben mindannyian kiborgokká változunk. Egy másik trend – és ezek olyan dolgok, amelyek ma eszembe jutottak, amikor a felvétel gombot megnyomtam –, a másik, ami szerintem érdekes, olyan dolgokkal kapcsolatos, amiket magától értetődőnek tartunk a nemzetek kölcsönös viszonyában, különösen ahogy nemzetállamok érintkeznek egymással. Íme egy kis áttekintés. Létezik egy olyan fogalom, hogy nemzetállam. A mindennapi nyelvezetben a nemzet és az állam kifejezés szinte ugyanazt jelenti, azonban különböző dolgokra vonatkoznak, ha kicsit pontosabbak akarunk lenni. Ezért használjuk a nemzetállam szót. Sok ember azt kérdezi: nem azt mondjuk ezzel, hogy állam állam? A nemzet és az állam között az a különbség, hogy a nemzet olyan emberek csoportja, akiknek valamiféle közös identitásuk van. Ez lehet a nyelv, lehet a kultúra. lehet egy értékrend. Ez tehát valamiféle közös identitás, amely sokszor egy földrajzi területhez kapcsolódik, de nem feltétlenül kell, hogy ez legyen az alapja, lehet akár egy vallás vagy bármi más. Ez tehát a nemzet. Az állam egy kormányzati struktúra, amely törvényeket hoz, és megvannak az intézményei, amelyek a társadalmat működtetik. Manapság legtöbbünk nemzetállamban él, amely rendelkezik mind identitással, mind bizonyos fajta hivatalos intézményekkel. A tiszta nemzetállamra példa lehet Japán, amely etnikailag, vallásilag és kulturálisan viszonylag egységes, és akik kormányoznak, ugyanolyan emberek, mint akiket kormányoznak. Az Egyesült Államok viszont etnikailag és vallásilag is sokféle, az identitást pedig a közösen vallott értékek, a közös történelem vagy egy bizonyos világszemlélet teremti meg. Persze nyilvánvalóan van egy formális államszerkezet is. Itt szerintem felmerülhetnek érdekes kérdések, miközben fogalmam sincs, mindez hogyan végződik majd. Látjuk például, hogy a közel-keleti forradalmakat az segítette, hogy az emberek kommunikálni tudtak egymással a hagyományos médiumoktól függetlenül is. Úgyhogy szerintem felmerül néhány érdekes kérdés arról, hogy mi történik a nemzetállamokkal, különösen azokkal, amelyek úgy tudják a hatalmukat megőrizni, hogy szűkítik az információhoz való hozzáférést. Véleményem szerint mindez jelentősen meg fog változni, ahogy szélesednek az emberek közötti kapcsolatok és a határokon átnyúló kommunikáció, ami által az emberek felismerik, hogy a határ túloldalán élők valójában alig különböznek tőlük. Egy másik érdekes téma a demokrácia fogalma – és ismét nem tudom, mi lesz e téren a végkifejlet –, de a képviseleti demokráciával kapcsolatos mai elképzelések többé-kevésbé földrajzi alapúak. Ez azért alakult így, mert amikor a főbb képviseleti demokráciák megszülettek, ez volt a legjobb módszer az emberek képviseletére. Azt mondták: vegyünk néhány képviselőt a megyénkből vagy a régiónkból, ők majd további képviselőket választanak, akik az ország kormányát alkotják majd. Most azonban, hogy létrejött az emberek közötti azonnali kommunikáció, elképzelhető a képviseleti demokrácia más formája is, vagy létrejöhetnek közvetlen demokráciák is. Ki tudja, talán a kommunikációnak vagy a technológiának köszönhetően. A másik dolog, ami a nemzetállamok egymással való érintkezésének alapjait változtatja meg, például a hadviselésben lesz észlelhető. Ezeket a trendeket látva azt hiszem, hogy a fejlett országok nem küldenek majd harcba élő embereket. Attól függően, hogy honnan nézzük, lehet nagyszerű dolog vagy ijesztő dolog, ha nem emberek vannak a fronton. Ilyet már láthatunk a Predator drónok, a bombakereső robotok és hasonlók példáján. És még csak nincs is szükség ilyen nagyméretű dolgokra. Az USA védelmi kutatások hivatala (DARPA) egyik projektjében miniatűr rovarokat fejlesztenek, amelyeket felderítésre lehetne használni. Vagy hordozhatnának apró eszközöket, amelyekkel valakit ártalmatlanítani tudnának, vagy ki tudja mire lennének képesek. Ebben az az izgalmas, hogy nem lennének ott emberek, akiket le lehetne lőni. Így remélhetőleg a katonai veszteségek csökkennének. Ami viszont ijesztő, az, hogy ha nincsenek emberek a frontvonalban, az országok lehet, hogy hajlamosabbak lennének háborút indítani, különösen a fejlett országok, és nem vennék ezt elég komolyan. Azaz, amikor éppen olyan kedvük van, többet háborúznának. Ez pedig óriási egyenlőtlenséget teremtene a fejlett ás a fejlődő országok között, amikor bekövetkezik. Bizonyos mértékig ez már ma is látszódik. Egy fejlett országnak nem kell annyi embert veszélyes helyre küldenie. Minden csak a gazdagságától függ, attól, hogy van-e tőkéje, a robotoktól és a drónoktól, a technológiai fejlettségétől. Ezzel szemben a fejlődő országoknak emberi lényeket kellene használniuk. Számukra sokkal-sokkal nagyobb lenne az ár. Ez tehát egy érdekes kérdés. Megint csak ki tudja, mi lesz ebből, jó vagy rossz-e ez hosszú távon. Ehhez hasonlóan szerintem egyre több nem-halálos fegyver fog megjelenni, ami az előzőkhöz hasonlóan jól hangzik, például egy puska nem megöl valakit, csak valamiképpen harcképtelenné teszi vagy elkábítja, mint a Star Trekben, amikor a fézerüket kábító hatásra állítják. A nem-halálos fegyverekben az az ijesztő szerintem, hogy könnyebben döntenek a használatukról. Ha egy kormány például fel akarna lépni a polgáraival vagy másokkal szemben, szó szerint elkábíthatná őket, vagy eszméletvesztést okozhatna, vagy valamilyen más módon uralhatná őket. Ez tehát kissé ijesztőbb lehet. Ki tudja, mi lesz ennek a vége. Ezek voltak tehát az én jóslataim vagy azok a dolgok, amelyekről érdemes elgondolkodni a következő 50 évvel kapcsolatban. Ezek a dolgok jutottak ma az eszembe, valószínűleg azoknak a tudományos- fantasztikus könyveknek köszönhetően, amelyeket mostanában olvastam. Fogadd fenntartással ezeket, nem tudom, hogy tényleg megtörténnek majd vagy sem. Még azt sem tudom, hogy ezek jó dolgok vagy sem, mindenesetre úgy tűnik, némileg következnek a már ma is észlelhető folyamatokból.