Thomas Malthus és a népességnövekedés

Európában az 1700-as éveket gyakran nevezik a Felvilágosodás korának. Ekkor ért véget a reneszánsz. Az emberek újra felfedezték a tudományt és a racionalitást, és a 18. században a társadalom is további fejlődésnek indult. A 18. század végén, a 19. század elején bekövetkezett az ipari forradalom. Az emberek tanúi voltak az emberi értelem, az emberi haladás folyamatos előretörésének. Ezért sokan vélték úgy, hogy az emberiség tovább fog fejlődni. Örökké fejlődni fog, mindaddig, amíg meg nem szűnik a szegénység. Létrejön egy tökéletes, utópisztikus társadalom, amelyben nincsenek háborúk, nincs semmiféle viszály. És volt ebben némi igazság. Jelentős fejlődés következett be. És a fejlődés még jobban felgyorsult, amikor elkezdődött az ipari forradalom. De azért a 18. század végén nem volt mindenki ennyire optimista. Az egyik híres kevésbé optimista az itt látható Thomas Malthus volt. Tőle fogok idézni. A „Tanulmány a népesedés törvényéről” című művéből következik egy idézet. „A népesség növekedése olyan mértékben meghaladja a Föld élelmiszertermelő képességét, hogy az emberi fajra így vagy úgy idő előtti pusztulás vár.” Nem túl biztató. „Az emberiség bűnei aktívan és sikeresen vezetnek a népesség kihalásához. A pusztulás hatalmas hadseregének előörsei, és gyakran maguk végzik be a rettenetes munkát. De ha kudarcot vallanak ebben a megsemmisítő háborúban, betegségek, járványok, dögvész és pestis törnek előre iszonyú csatasorban és ezrével, tízezrével söprik el az embereket. És ha sikerük még mindig nem lenne teljes, óriási, elkerülhetetlen éhínség lopakodik a nyomukban, és egyetlen hatalmas fuvallattal kiegyenlíti a népesség létszámát és a világ élelmiszerkészletét.” Hát nem túl szívderítő ez a kis idézet. De Malthus így gondolta. Olyan korszakban élt, amikor az emberek nagyon optimistán úgy vélték, hogy a haladás, a fejlődés örökké fog tartani, amíg el nem jutunk egy utópisztikus civilizációba. Thomas Malthus azonban úgy gondolta, úgy érezte, hogy ha az emberek képesek szaporodni és növelni a népesség létszámát, akkor ezt meg is teszik, és ezt semmiképpen nem lehet megakadályozni. Ahogy ő látta, – megmutatom ezen a tengelyen – mondjuk ez itt a népesség, ez a tengely pedig az időt mutatja. Úgy gondolta – és mindaz, amit eddig a valóságban látott, alátámasztotta a véleményét –, ha az embereknek elegendő ennivalójuk és idejük lenne, szaporodnának, méghozzá olyan nagy számban, hogy a népesség nőne. Elmélete szerint tehát a népesség száma folyamatosan növekedne. Mindaddig nőne, amíg már nem tudná fenntartani önmagát, amíg a föld termőképessége már nem tenné lehetővé annyi kalória megtermelését, amennyi ezt a sok embert ellátná. Elmélete szerint tehát kell lennie egy természetes felső korlátnak, ami a megtermelhető élelmiszer mennyiségétől függ. Mondjuk, hogy ez – más színnel fogom jelölni – egy felső korlát, és amint elérjük ezt a felső korlátot, egyszerre megjelennek az emberiség bűnei. És ha ezek nem kezdik pusztítani az embereket, más dolgok fogják: járványok, dögvész, pestis, majd az éhínség. Az emberek egyszerűen éhenhalnak. Szerinte ha elérjük ezt a pontot, talán lesz néhány évi jó termés, az emberek elégedettek magukkal, bekövetkezik a túlnépesedés. De aztán egyszer csak jön egy rossz termés, vagy a rossz termés miatt az emberek harcolni kezdenek az erőforrásokért, háborúk törnek ki. Vagy az emberek olyan sűrűn élnek, hogy kitör a pestisjárvány. Ekkor következik a kihalás hatalmas hulláma. Tehát a felső korlát körül ingadozna a népesség. Ezt a korlátot nevezik egyesek Malthus-féle korlátnak, de valójában az a korlát, amelynél a népesség még fenntartható. Thomas Malthus felismerte, hogy létezik technológiai haladás, elsősorban a mezőgazdaságban. Így ez a vonal egyre magasabbra kerül. Már saját életében is látta, hogy ez a vonal magasabbra került. De szerinte akármilyen magasra került is ez a vonal, a népesség száma mindig utol fogja érni, hogy végül elérje a Malthus-féle korlátot. És ekkor következnek be azok a nem túl pozitív dolgok, amikről beszélt. Ma egyesek azt mondják, hogy Thomas Malthus annyira pesszimista volt, nyilván tévedett, nézzük csak, mi történt, annyi élelmiszer van most a bolygónkon, több mezőgazdasági forradalom is bekövetkezett. Akik ezt mondják, igazuk van. A Malthus óta eltelt 200 évben, a 19. század eleje óta képesek voltunk túlszárnyalni az általa felállított népességhatárt. Ez a vonal itt sokkal gyorsabban emelkedett, mint a népesség. Most tehát több a bolygónkon az egy főre jutó kalória, mint bármikor a történelem során. De ez nem azt jelenti, hogy Thomas Malthus tévedett. Csupán arról van szó, hogy valószínűleg kissé pesszimistán ítélte meg, hogy mikor érjük el a felső korlátot. A másik, amivel kapcsolatban mondhatjuk, hogy talán tévedett, az az elv, hogy a népesség nőni fog, ha lehetősége lesz rá. Ha van élelmiszer, ha van idő, az emberek szaporodni fognak. Erre jó ellenérv, amit a fejlett, modern nemzeteknél tapasztalunk. Ez a népességnövekedést bemutató diagram a Világbanktól származik. Egyes modern, fejlett nemzetek népességnövekedését mutatja. Láthatjuk, hogy az Egyesült Államokban ugyan alacsony a növekedés üteme, de még mindig pozitív, még mindig meghaladja a fél százalékot. Ez is növekedés, ha összességében veszed. De ha megnézzük Japánt és Németországot – Japánban és Németországban, különösen Japánban alacsonyabb a bevándorlás mértéke, mint az Egyesült Államokban –, ott ez a szám negatív. Ezek az országok csak a saját forrásaikra támaszkodhatnak. Ha figyelembe vesszük, hogy nincs bevándorlás, csak a népesség növekedését tekintjük, ez a növekedés negatív. Indokolt tehát a vélekedés, miszerint ez azt bizonyítja, hogy Thomas Malthus tévedett vagy csak részben volt igaza. Nem vette figyelembe, hogy amikor egy társadalom elég gazdag és képzett lesz, akkor esetleg az emberek már nem csak azzal fognak foglalkozni, hogy benépesítsék a világot és annyi gyerekük szülessen, amennyit csak akarnak, hanem az idejüket másra is próbálják fordítani, bármi is legyen az. Szerettem volna megismertetni ezt az elméletet. Idővel ki fog derülni, hogy Malthusnak igaza volt-e, vagy mindig gyorsabban tudjuk növelni az élelmiszertermelés termelékenységét, mint ahogy a népesség nő. Idővel kiderül majd, hogy az emberiség eléggé – talán mondhatnánk, hogy – fejletté válhat-e ahhoz, hogy megálljon a folyamatos növekedése. Talán kialakul egy japán vagy német helyzet. És a világ népessége, különösen, ha az írni-olvasni tudók aránya magas lesz, végül tetőzni fog. Így nincs az a kockázat, hogy beleütközzön a Malthus-féle korlátba. De úgy gondoltam, megismertetlek ezzel az elmélettel, úgyhogy most mehetsz bulizni és beszélgethetsz olyasmikről, mint a Malthus-féle korlát. Ha szeretnéd tudni, melyik ország lehet most a legközelebb Malthus-féle korláthoz – erről korábban már beszéltünk –, jó példa lehet Banglades. Ez ma a világ legsűrűbben lakott országa. 900 ember jut egy négyzetkilométerre. Hogy érzékeltessem, ez mit jelent, ez harmincszor több, mint az Egyesült Államokban. Ha vennél minden amerikait, és harminc másik amerikait csinálnál belőle, megkapnád, milyen a népsűrűség Bangladesben. Ez valószínűleg részben annak tudható be, hogy nagyon termékeny a földje. Az egész ország tulajdonképpen a Gangesz deltájában fekszik. De előfordulnak és a múltban is előfordultak itt éhinségek. Ezen nagyjából túljutottak. De ma is komoly gondot okoznak az árvizek és az erőforrások szűkössége. Remélhetőleg sikerül a korlátgörbe alatt maradniuk.