Észlelhető civilizációk a galaxisunkban 2.

Néhányan lehet, hogy elgondolkodtatok azon, hogy miért is érdekel minket ennyire a Drake-formula. Vagy miért is szeretnénk végigmenni ezen a galaxisunkban található, észlelhető civilizációkról szóló gondolatkísérleten, amikor ezek közül a változók közül néhányra ötletünk sincs? Nem tudjuk, hogy az élet fenntartására alkalmas bolygók mekkora részén fog ténylegesen kialakulni az élet. Nem tudjuk, hogy az élettel rendelkező bolygók mekkora részén lesz intelligens élet, és ezeknek mekkora része fog elektromágneses sugárzást használni kommunikációra. Nem tudjuk ezeket a válaszokat. Sőt, valószínűleg ezek közül lesz olyan, amit még egy ideig nem is fogunk tudni. Akkor mi értelme van ennek az egyenletnek? Ez jogos kérdés. A Drake-egyenlet, vagy akár ez a kis egyenlet, amit itt felírtunk, nem hagyományos értelemben vett egyenletek, vagyis nem tudjuk azonnal alkalmazni valamilyen mérnöki problémára, vagy valamilyen fizikai problémára, vagy bármi ilyesmire. Én inkább egy gondolatkísérletnek tekintem. Az az érdekes benne, hogy valahogy rendszerezni tudja a gondolatainkat ebben a problémakörben. Szerintem ez a legnagyobb értéke. Valószínűleg nem fogunk egyhamar konkrét eredményt kapni rá, de elgondolkodtat bennünket ezeken az érdekes problémákon. Hogy mit jelent, vagy mit gondolunk, minek kell történnie ahhoz, hogy egy bolygón kialakuljon az élet, ha teljesül minden szükséges feltétel. És mit jelent, ha eljutnak addig a dolgok, hogy kialakul az intelligens élet? Ha minden igaz, 200 évvel ezelőtt valószínűleg azt sem tudtuk volna megbecsülni, hogy hány csillag van a galaxisunkban. Mostanában ezt egészen jól meg tudjuk állapítani. 20 vagy 30 éve teljesen lehetetlennek látszott, hogy meg tudjuk mondani, hány csillag rendelkezik bolygókkal, de mostanában találunk exobolygókat. Látjuk a csillagok fényességének változását. Egyre pontosabb eszközökre teszünk szert. Elkezdhetünk gondolkozni olyan bolygókról, amelyeknek a mérete közelebb áll a Földéhez. Fejlődünk ilyen téren. Vannak más, indirekt módszereink a gondolkodásra. Néhány ilyen exobolygó úgy tűnik, jó helyen van, és úgy tűnik, megfelelő a kémiai összetételük egyéb információink alapján, ezek lehet, hogy alkalmasak az élet fenntartására. Ahogy telik az idő, és fejlődik a technológia, egyre jobbak és jobbak lehetünk ebben. Mindezeket figyelembe véve is azt mondom, nem fog egyhamar megtörténni. Ennek az egésznek az a valódi értéke, hogy rendszerezi a gondolatainkat egy tényleg nagyon-nagyon érdekes témáról. A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, egy kis pontosítása annak, amiről az előző videóban beszéltem. Az előző videóban azt mondtam, hogy ez a civilizáció élettartama, de ami valójában fontos, az a civilizáció élettartama addig, amíg észlelhető. Észlelhető. Nem számít, hogy a civilizáció 100 000 évig áll fent, ha nem bocsát ki semmit, amit észlelhetnénk. Nem ez az, ami minket érdekel. Minket az az 5000 vagy 10 000 év, vagy 100 000 év érdekel, amikor ténylegesen használnak valamilyen fajta kommunikációt, vagy valamilyen fajta elektromágneses sugárzást, amit észlelhetünk, ha majd elér hozzánk. A másik dolog, amit tisztázni szeretnék, az az, hogy a galaxisunkban jelenleg észlelhető civilizációk számáról beszélünk. A jelenleg szót idézőjelbe teszem, mert nem egy olyan civilizációról beszélünk, ami velünk egyenlő fejlettségű, ami a rádiókommunikációt nagyságrendileg 100 éve fejlesztette ki, mert akkor legfeljebb 100 fényévnyire kellene lennie tőlünk, hogy képesek legyünk észlelni a jeleiket jelenleg. Ha a galaxis túloldalán lennének, több tízezer évig nem tudnánk észlelni őket. Tehát amikor a jelenről beszélek, az érkező jelekről beszélek. Az érkező, fogadott jelekről, a jelenleg fogadott jelekről. Lehetne egy civilizáció, ami a rádiót 70 000 éve találta fel, és ami 70 000 fényévre van innen, és lehet, hogy 10 000 évvel később összeomlott, de mi még csak most fogadjuk az első rádiójelüket. Ez egy olyan civilizáció lenne, amit beszámítanék ebbe a felírt egyenletbe. Csak hogy biztosan értsük, és hogy kicsit játszadozhassunk a számokkal, nézzük meg újra! Ez a csillagok száma, a becslésünk a galaxisunkban található csillagok számáról. Ezzel beszorozva megkapod a bolygókkal rendelkező csillagok számát. Ezt beszorzod nₚ-vel, az élet fenntartására alkalmas bolygók átlagos előfordulásával. Az első három tényező meg fogja adni azon bolygók átlagos előfordulását – vagyis inkább az összes olyan bolygó számát a galaxisunkban –, ami alkalmas volt az élet fenntartására valamikor a története során. Szorozd be ezzel, ez azon bolygók száma lesz a galaxisunkban, amelyeken ténylegesen kialakult az élet, nem csak alkalmasak voltak rá. Rajtuk tényleg volt valamikor élet, valamikor a történelmük során. Szorozd meg ezzel, ez az a részük lesz, amin intelligens élet alakult ki. Azon bolygók száma, amelyeken létrejött intelligens élet valamikor a történetük során. Szorozd meg ezzel a számmal! Mindezek a számok megadják azon bolygók számát a galaxisunkban, amelyeken kialakult az intelligens élet, és észlelhetővé vált, valamilyen rádiójelet kezdett kibocsátani – nem tudjuk pontosan, hogy mit, valami ilyesmit – a történetének valamely pontján. Itt az első hat tényező megadja nekünk az észlelhető civilizációk számát, amelyek kialakultak valamikor a jelenleg létező csillagok, naprendszerek és bolygók történelme során. De minket a jelenleg észlelhetőek érdekelnek. Nem érdekelnek azok, amik jöttek és mentek, és a rádiójelük elment mellettünk, amikor még barlangokban laktunk, vagy vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk. Azok érdekelnek, amelyeknek a rádiójele most ér el hozzánk. Ezért van itt ez a kis tényező. Tehát ez itt a civilizáció – vagy hát mondhatni a[z időbeli] hossza az észlelhető civilizációnak. Tehát az az időszak, amikor ténylegesen kibocsátottak rádiójeleket, osztva a bolygó, a naprendszer vagy a csillag élettartamával. Minden adott csillagra vagy bolygóra, ami megfelel ezeknek a feltétekeknek, annak a valószínűsége, hogy – a történelme valamely pontján – volt egy vagy több észlelhető civilizáció, amely valamilyen rádiósugárzást bocsátott ki. De mi a valószínűsége annak, hogy éppen most teszi azt? Ez a civilizáció észlelhető élettartama osztva a naprendszer vagy a bolygó élettartamával. Mert a csillag, a naprendszer és a bolygó alapvetően mind létezni fog pár százezer vagy talán pár millió évig, és mivel mi itt évmilliárdokkal számolunk, nagyjából ugyanolyan élettartamuk lesz. Mondjuk – csak hogy egy kicsit érthetőbbé tegyük ezt –, hogy a Nap élettartama, mondjuk, hogy a Naprendszer és a Föld élettartama megközeletílőleg 10 milliárd év. 10 milliárd év. És mondjuk, hogy mi emberek – hadd legyek kissé optimista –, mondjuk, hogy egymillió évig észlelhető lesz a civilizációnk. A legjobb napjaink még előttünk állnak. Észlelhetőek leszünk egymillió évig. Tehát ez a tényező itt 1 millió, osztva 10 milliárddal. Tehát ez 1/10 000 lesz. Tehát még akkor is, ha egymillió évig észlelhető jeleket fogunk kibocsátani, az esély a történelem egészéhez képest – itt teszek néhány egyszerűsítő feltételezést –, de a bolygónk vagy a Nap történelmének egészéhez képest – ha valaki csak véletlenszerűen szondázná a Naprendszerünket egy véletlenszerű időpontban a történelme során, ennek a 10 milliárd évnek egy véletlenszerűen kiválasztott részén, akkor csupán 1 a 10 000-hez az esélye annak, hogy akkor figyelne meg minket, amikor jeleket bocsátunk ki. Feltéve, hogy nem voltak más civilizációk a Marson, vagy a Vénuszon, vagy bárhol máshol, hogy nem voltak más civilizációk a Földön százezer évekkel ezelőtt, amik jeleket bocsátottak ki, akkor mindenképpen csak 1 a 10 000-hez lesz az esélye annak, hogy észleljenek minket, feltéve, hogy megfigyelnek minket. Lehet, hogy volt egy civilizáció, ami olyan hárommillió évvel ezelőtt létezett, és elvégezte ezt a nagy kutatást a bolygójukon kívüli életről. Lehet, hogy 20 vagy 100 vagy 1000 fényévre vannak, és felénk irányították a rádióteleszkópjukat. De egymillió vagy kétmillió évvel ezelőtt, ha a Napunk felé irányították volna, nem kaptak volna semmilyen rádiójelet. Olyanok voltak, mint az ember, várták, hogy mikor fog megjelenni a bolygón kívüli élet. Még akkor is, ha a Napnak és a Földnek köszönhetően végül kialakultunk, nem tudtak észlelni minket, mert egy olyan időpontban szondáztak, amely kívül esett ezen az 1 a 10 000-hez esélyen.