If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:9:53

Videóátirat

Ha meg akarjuk érteni azt, hogy honnan jöttünk, hogy milyen történetek vezettek a jelenkorig, ha meg akarjuk érteni a történelmünket, akkor ennek az az egyik feltétele, hogy jártasak legyünk a kronometriában. A „kronometria” szó különösen cseng, de valójában csak azt jelenti: az időmérés tudománya. A „krono” az időre utal, a „metriá”-val kiegészítve időmérést jelent. Manapság sok minden magától értetődőnek tűnik. Úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi történt az utóbbi 50 évben, vagy az utóbbi 100 évben. Sőt, ma már azt is tudni véljük, hogy mi történt 10000 évvel ezelőtt, vagy mi történt a bolygónkkal 100 millió éve vagy 1 milliárd éve. De egészen vadonatúj az a képességünk, hogy fényt derítsünk a múltra. Még a történelem hagyományos fogalmai is a régmúlt egymást követő eseményei, a nemzetek kialakulása, a népvándorlások, a kor, amelyben ezek történtek, még ez a hagyományos történelemfogalom is egészen fiatal ahhoz mérve, hogy mennyi idő telt el ismereteink szerint az emberiség megjelenése óta ezen a bolygón. A történelem első, hagyományos felfogását tekinthetjük az időmérés első forradalmának. Az időmérés első forradalma, a hagyományos történelemszemlélet forrása, az írás megjelenésével vette kezdetét. Az írásbeliség vezetett tehát az időmérés első forradalomához. Ez előtt ugyanis, bár az emberek, illetve emberszerű teremtmények már több százezer évvel előbb megjelentek, de nem voltak képesek az események pontos rögzítésére. Lehettek szájhagyományaik, amelyek egyik nemzedékről a másikra szálltak, de ennek során egyes dolgok elvesztek. Az eltűnt információk közül éppen az a legfontosabb, hogy mikor születtek ezek a történetek. Mint faj, nem voltunk képesek arra, hogy igazán értsük, mi mikor történt, mennyi ideje történt, amíg csak el nem terjedt az írásbeliség és az írás tartós rögzítése. Amennyire tudjuk, erre először a sumér ékírás megjelenésével került sor. Ez körülbelül a Kr.e. harmadik évezredben, azaz nagyjából 5000 évvel ezelőtt történt. Ezek a legkorábbi írások így néztek ki. Ez a betű, azt hiszem, a királyt jelképezi. Látható, hogy a jelek szimbolikusak. Többnyire ezt a jellegzetességet társítjuk az ékíráshoz. Szimbólumokra épült, nem úgy, mint manapság. A mai nyelvek többsége fonetikus (hang alapú). Így kevesebb jellel többféle jelentés fejezhető ki. Ez óriási technológiai forradalom volt az emberiség számára, hiszen az ékírással olyan tartós írás jelent meg, amely 1000-2000 évvel később is olvasható. És ha az olvasók meg tudják fejteni az ékírást, írásos emlékük lesz arról, hogy mi történt akkoriban, és nem kell a szájhagyományra hagyatkozniuk, vagy azt találgatni, hogy mikor keletkezhetett a szájhagyomány. Azonban az írásbeliség csak kb. 5000 évvel ezelőtt jelent meg, másképpen szólva, nagyjából 3000 évvel Krisztus előtt. Ez volt a kezdet, amely azonban csak kb. 5000 éves eseményeket írt le, és ezek a feljegyzések is eléggé hézagosak. A történelemről csak felszínes képünk volt, ami a földrajzi helyzettől is függött, a legutóbbi néhány ezer évet illetően. De így kezdődött. Ez volt az időmérés első forradaloma. Bár talán észre sem vesszük, de meggyőződésem, hogy jelenleg éppen egy újabb időmérési forradalom kezdetén vagyunk, amely csak az utóbbi 50-70 évben kezdett felgyorsulni. Az időmérés második forradalma – – ide felülre is odaírom a „forradalom” szót, hiszen az volt, forradalom, ami lehetővé tette, hogy rögzítsük a múltat, hogy a megértéséhez ne kelljen azokkal beszélni, akik átélték az eseményeket. Ehelyett az írásos emlékeiket látjuk. A második forradalom azonban tényleg sok olyan ismeretet hozott magával, amely már a modern tudomány része. Az 1800-as évek vége hozta el a radioaktivitás felfedezését Marie és Pierre Curie-nak köszönhetően. Ez itt tehát 1900. Ez viszonylag nemrég történt. Ne feledjük, olyan fajról van szó, amely sok százezer éve van jelen, az előemberek pedig több millió éve jelentek meg. Csak nagyjából 5000 éve kezdtünk el írni, és alig több, mint 100 éve fedeztük fel a radioaktivitást, majd a felhasználási módját. A radioaktivitás érdekes dolog. Azzal jár, hogy egyes elemek átalakulhatnak egymásba. Ebben a hosszú ideig tartó folyamatban a radioaktivitás révén egyfajta természetes óraszerkezet jön létre. Ezt senkinek sem kellett beállítani. Szerencsére ezek az anyagok jól meghatározható sebességel bomlanak. Tehát nagyjából 100 éve felfedeztük a radioaktivitást, majd a 20. század folyamán egyre közelebb és közelebb kerültünk ahhoz, hogy pontosan megértsük, és felhasználhassuk az idő mérésére. Ha előreugrunk a 20. század második felére, 1950-be kerülünk, amikor az időmérés második forradalma igazán beindult. Akkor pörgött fel, amikor megismertük a szén-14 kormeghatározást és néhány egyéb technikát, amelyekkel egyre régebbi dolgok korát határozzuk meg. Hogy érthető legyek: A radioaktivitás megértése csak a kezdete volt az időmérés második forradalmának. Az időmérés második forradalma, amelynek valójában mi is a résztvevői vagyunk, többről szól, mint pusztán a radioaktivitásról. A táguló világegyetem megértéséről, a fény sebességének állandóságáról, azaz a határáról, amiből rájöhetünk, hogy a hozzánk eljutó háttérsugárzás 13,7 milliárd éven át utazott felénk. Így bizonyítékokra találunk a környezetünkben, – és ez a környezet nem csak a Földet jelenti, hanem az űrből ránk zúduló sugárzást is –, mindez nyomra vezet bennünket nem csupán a saját korunk, az emberiség kora, a fajok vagy a bolygó kora, hanem az egész univerzum korát illetően. Tehát a dolog nem csupán a radioaktivitásról szól. A radioaktivitás az időmérés forradalmának jelentős tényezője, ez adott először valós képet a földfelszínt alkotó rétegekről. Ezekről régóta tudták, hogy ha a rétegek nem torlódnak össze, akkor az alsó rétegekben fekvő dolgok valószínűleg idősebbek, mint amik felső rétegben vannak. Hiszen évről évre rakódtak egymásra, hacsak valami meg nem zavarta a rétegződésüket. De senki sem tudta, csak azt, hogy ezek korban hogy viszonyulnak egymáshoz: ez itt a régebbi, ez meg a fiatalabb. De nem volt arra mód, hogy megállapítsák, ez itt vajon 1000 éves? Vagy 1 millió éves? Vagy 1 milliárd éves? Ám a radioaktivitás ismeretében kimondhatjuk, hogy ezek a sziklák itt 150 millió évesek. Ezek a sziklák pedig nagyjából 100 millió évesek. Tehát ez a halkövület, amit találtunk, ez a primitív halszerű lény úgy 100-150 millió éves lehet. És csak azáltal lettünk erre képesek, hogy a kormeghatározáshoz fel tudjuk használni a radioaktivitást. De a radioaktivitás csak a kezdet. Mint említettem, egyre mélyebben kezdjük érteni a kozmológiát. Egyre jobban tudjuk mérni magát a világegyetemet. Egyre mélyebb szinten megértjük a fizikát. Ma már génállományokat vizsgálunk, és azt kutatjuk, mennyire különböznek egyes fajok genomjai, és milyen sebességgel változnak. Mindezek lehetővé teszik számunkra, hogy egyre finomítsuk az idő mérését. Ez kiindulásnak jó, de még mindig nem tudjuk 50 millió évnél pontosabban megbecsülni a lelet korát, és azt, hogy hogyan viszonyul más leletekéhez. Azt akartam ezzel hangsúlyozni, hogy amit ma készpénznek veszünk: a világegyetem kora, a Föld 4,3 milliárd éves kora, az emberiség néhány százezer éves kora, mindez a tudásunk nagyon-nagyon fiatal. Mindezt az időmérés második forradalma hozta el, aminek jelenleg is a részei vagyunk. És még az időmérés első forradalma, a történelemnek ez a verziója is – szögezzük le: az időmérés első forradalma korlátot szabott a történelemnek. Csak az került bele, amit írásban rögzítettek. De most már talán tágabban is felfoghatjuk a történelmet. Sok videómban foglalkozom a „Nagy Történelem” projekttel, azzal, hogy míg korábban a történelmet az időmérés első forradalma a fennmaradt írásos emlékekre korlátozta, ma a kronometria segítségével megérthetjük, mi történt a múltunk mélységeiben, akár a Föld keletkezése előtti időkben. Miért ne határozhatnánk meg újra a történelmet nagy léptékben? Olyan méretekben, amibe minden belefér, ami valaha történt. Itt megállunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy az időmérés második forradalmának óriási a jelentősége. Ezzel akár a saját történelemfogalmunkat is átalakíthatjuk. De még az időmérés első forradalmának időszaka a maga 5000 évével sem túl hosszú, még az emberi civilizáció korához mérve sem.