Tömegegyesülés a gravitáció hatására – szimuláció

Ezt a szimulációt Peter Collingridge készítette az egyik informatika feladatunk megoldásaként, hogy megmutassa, hogy milyen sok részecske vehet részt a gravitációs kölcsönhatásban. A szimulációnak az a lényege, hogy segít megérteni, hogyan jönnek létre a galaxisok, miért olyan a felépítésük, amilyen, hogyan alakulnak ki a naprendszerek, miért olyan a szerkezetük, amilyen, és hogyan képes önmagában a gravitáció valamilyen módon meghatározni ezt a szerkezetet. Ami igazán érdekes a szimulációban, ‒ amellett, hogy varázslatos és rendkívül jó ‒, hogy megmutatja a részecskék ütközését. Ha egyszer eljutnak egy bizonyos kritikus tömegig, látod, hogy ezek sárga színűek lesznek, talán ez azt jelzi, hogy itt most már egy csillag van. Létrejöhet a fúzió. Fel is nagyíthatod más méretűre, hogy jól lásd a különböző részecskék vagy a különböző tömegek kölcsönhatását. És el is forgathatod, hogy egy kicsit tisztábban lásd, ezzel olyan, mintha a tetejéről nézném, hogyan hatnak egymásra. A szimuláció háromdimenziós, tehát ez egy nagyon szórakoztató módja annak, hogy ezeken gondolkodjunk. Amiért számomra izgalmas, hogy erősen függ a kezdeti feltételektől. A szimuláció egy korábbi verziójában Peter nem adott eredő impulzusmomentumot a rendszerhez, és így nem volt olyan sok holdja a bolygóknak, vagy nem alakult ki annyi korong alakú képződmény. Habár itt sincs túl sok korong formájú alakzat. Bár úgy tűnik, hogy van, úgy tűnik, hogy van egy meghatározó sík ebben a szituációban. És ami izgalmas itt, hogy van egy kettős rendszerünk. Néha indítsd el újra! Nem biztos, hogy lesz kettős rendszered, a kezdeti feltételektől függ. Lehet, hogy te valami olyat kapsz, ami elkezd hasonlítani a Tejútrendszerhez. Néha lehet, hogy egészen másképp néz ki, mint a Tejútrendszer. És tényleg ez a kulcsa annak, hogy miért látunk ilyen sokszínűséget, ‒ főleg amikor a galaxisokat nézzük, a galaxisok szerkezetét ‒, hogy mennyire erősen függ a kezdeti feltételektől. Úgy is lehetne érvelni, hogy a mi Naprendszerünknek volt némi kezdeti eredő impulzusmomentuma, mert a jelenlegi elmélet szerint lényegében egy közeli szupernova gyorsította fel a folyamatot, ami elindított egy lökéshullámot, és hagyta, hogy a por, amiből a naprendszerünk áll, elérje a kritikus tömeget és elkezdjen összesűrűsödni a Nappá és a bolygókká. Tehát ez nem egy ‒ legalábbis szerintem ‒ túl irreális forgatókönyv. Tényleg jó nézni, tényleg segít megérteni a dolgokat. Már láttunk egy kettős csillagot, ezek egymás körül keringenek, vagyis a közös tömegközéppontjuk körül, de úgy néz ki, mintha egymás körül keringenének. És akkor ennek a csillagnak a fogságában van egy saját bolygója, ez csak a csillag körül kering. Kicsit tisztábban láthatjuk ‒ legalábbis ebből a perspektívából ‒, ha nagyon közelről nézzük, nagyíthatunk még egy kicsit rajta, hogy egy kicsit jobban lássuk. Ennek van egy holdja, ezek szintén táncolnak egymás körül. Tehát ez egy igazán izgalmas szimuláció, én tényleg napokig tudtam bámulni ezt és játszani vele. Arra bátorítalak, hogy játssz vele, indítsd el újra, nézd meg, hogy a kezdeti feltételek milyen típusú naprendszereket vagy galaxisokat eredményezhetnek. Kialakulhatnak akár korong alakú szerkezetek, akár kettős rendszerek, akár nem, akár lehetnek bolygók holdakkal. És ha még ügyesebb vagy, ténylegesen játssz a kóddal, nézd meg, hogy tényleg meg tudod-e változtatni a kezdeti feltételeket ‒ a dolgok kezdeti sebességét, a dolgok részecskéinek a számát, a kiinduló tömegeloszlást, a kezdeti perdületet ‒, nézd meg, hogy ezek hogyan változtathatják meg az univerzum felépítését, amit te készítesz. Hozzáteszek egy megjegyzést a videóhoz, amely a szimuláció helyét mutatja, és felteszem a linket az összefoglalóba is. Tehát jó szórakozást! Szó szerint órákat el tudtam tölteni ezzel. Nagyon, nagyon érdekes, amit Peter csinált, ahol nagyítani és kicsinyíteni lehet. Nagyon köszönöm Peter Collingridge-nek ezt a remek kiegészítést.