Csillagmező és csillagköd képek

Mivel beszéltünk a csillagok kialakulásáról és fejlődéséről, ezért gondoltam, itt az ideje, hogy megnézzünk néhány csodálatos képet a csillagokról, a csillagok kialakulásáról, vagy a csillagok fejlődéséről. Tehát ez a felvétel a Sas-ködről készült. Csak hogy tudd, a csillagköd szó egyfajta általános kifejezés minden csillagközi gáz- vagy porfelhőre, tehát amikor a Sas-ködről beszélünk, akkor egy hatalmas ködről beszélünk, és ez éppenséggel egy táguló köd. Ez csak egy a „Teremtés oszlopai” közül ‒ valószínűleg láttad már ezt a képet, három oszlop van rajta, ez csak egy kis része a tényleges Sas-ködnek. Csak ez az oszlop itt, csak ez az oszlop ‒ hogy megértsd, mennyire nagy ‒, csak ez az oszlop magában 7 fényév, 7 fényév magas, úgyhogy ez hatalmas távolság. Emlékezz vissza, a Föld és a legközelebbi csillag távolsága körülbelül 4 fényév volt. A Voyagernek, ha a megfelelő irányba menne, 60 ezer kilométer/óra sebességgel haladva, a Voyagernek 80 ezer évbe telne, hogy megtegyen 4 fényévet, ez az oszlop pedig 7 fényév. Meg akartam mutatni neked, mert az ilyen ködökben, ködök sokaságában alakulhatnak ki a csillagok. Tehát ez itt, amit itt látsz, lényegében az új csillagok születésének a bölcsője. Ez a gáz sűrűsödik ‒ csakúgy, mint amiről egy pár videóval ezelőtt beszéltünk ‒, amíg el nem érkezik ahhoz a kritikus hőmérséklethez, kritikus sűrűséghez, amikor valójában eljuthat a hidrogénfúzióig. Tehát ez csak egy hatalmas csillagközi hidrogéngáz felhő, és láthatod, hogy ez itt éppen a csillagok születésének a helye. Akár az is lehet, hogy ez az alakzat már nem is létezik. Hiszen ne felejtsd el, hogy ez a képződmény nagyon messze van tőlünk, ‒ csak hogy tudd ‒ 7000 fényévre van tőlünk, 7000 fényévre. Ez azt jelenti, hogy amit most látunk, a fotonok, amelyek éppen a szemünkbe vagy a távcsövekbe érnek, 7000 évvel ezelőtt hagyták el a világűrnek ezt a részét, szóval olyannak látjuk, amilyen 7000 évvel ezelőtt volt. Tehát lehet, hogy ez a sok gáz, sok hidrogén már sok-sok csillaggá sűrűsödött össze, így az alakzat lehet, hogy nem olyan, mint amilyennek itt látszik, lehet, hogy volt egy másik szupernova, ami lehet, hogy sok anyagot elfújt innen, és ennek a szupernovának hatását még további évezredekig nem fogjuk látni. Akárhogy is, szerintem ez egy igazán bámulatos felvétel. Bármilyen méretben gyönyörű, de még inkább lenyűgöző, ha arra gondolunk, hogy ez 7, hogy ez a képződmény 7 fényév magas. És ez igazából csak a Sas-köd egy része, egy a „Teremtés oszlopai” közül. Ez itt egy csillagmező, akkor látjuk, ha a galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja felé nézünk. Ez a Nyilas csillagmező. Ami különleges abban, amit itt látunk, az a csillagok sokfélesége. Az is valami elképesztő, hogy ezek a csillagok egytől egyig a mi galaxisunk belsejében vannak, itt a galaxisunk középpontja felé nézünk. Ez nem egy olyan csillagmező, amit a galaxisunkon túl látunk, vagy nem egy galaxishalmaz, ezek csak csillagok. Itt az a helyzet, hogy hatalmas változatosságot látsz. Látsz néhány csillagot, amelyek vörösesen ragyognak. A méretüket nyilvánvalóan nem lehet pontosan megmondani, mert az egyes csillagok eltérő távolságra vannak tőlünk és különböző az intenzitásuk, de a vöröses csillagok, ezek a csillagok vörös óriás állapotban vannak, vagy valószínűleg vörös óriás fázisban vannak. nem végeztem külön kutatást ezekről a csillagokról, de gyanítom, hogy ezek vörös óriás szakaszban vannak. Azok, amelyek a spektrum ilyen sárgásfehér részén vannak, ezek a csillagok valószínűleg a fősorozaton vannak, minden bizonnyal nem nagyon különböznek a mi Napunktól. Ezek, amelyek sárgásfehérek, közelebb a spektrum narancs-sárgás-fehér részéhez. És azok, amelyek kissé kékesebbnek vagy kissé zöldesebbnek tűnnek, ezek nagyon gyorsan égnek ‒ hadd lássam, találok-e, ez itt kissé kékesnek tűnik nekem ‒, ezek nagyon-nagyon gyorsan égnek, szóval rendkívül nehéz csillagok, gyorsan és hevesen égnek, aztán kialszanak. De a kisebb csillagok, a kisebb tömegűek lassabban égnek, sokkal-sokkal hosszabb ideig. Tehát azok, amelyek gyorsan égnek, sok energiát bocsátanak ki a fény spektrumának kisebb hullámhosszú tartományában, ezért kékesek vagy zöldesek, ezek nagyobb tömegű csillagok lesznek, ezek, amelyek fehérnek, kékesebbnek vagy zöldebbnek tűnnek. Míg a vörösebbek, a vörösesek kevésbé nagy tömegű csillagok, amelyek óriás szakaszban vannak, és így ebben az állapotban hűvösebbek, mint a fősorozati csillagok. Ez itt a Macskaszem-köd. Ez itt egy planetáris köd, ami más, ez itt egy planetáris köd ‒, ködnek nevezik ezt is, mert valamifajta gáz, amely valahogy lebeg az űrben, de ez teljesen más méretű, mint a Sas-köd, amit arrébb húztunk. Amikor csillagködről beszélünk, általában valami olyasmire gondolunk, mint a Sas-köd, csillagközi gázból álló hatalmas tömegre. Amikor planetáris ködről beszélünk, ez még éppenséggel hatalmas sugarú, de közel nem 7 fényévnyi, ez egy csillag végterméke, amely ledobta az összes külső anyagát, tehát itt ennek a középpontjában egy megöregedett csillagot látunk, és ez ledobta magáról ezt a külső réteget. Ez akkor történt, amikor a vörös óriás állapotban volt, ilyenkor a mag időről időre felrobban, heves robbanások történnek benne, és minden egyes ilyen heves robbanásban újabb és újabb külső rétegeket dob le, kitolja ezeket az űrbe, és létrehozza a planetáris ködöt. Ez, ahogy most itt látjuk, még mindig nem fehér törpe, még mindig aktív csillag, van még fúzió ebben a csillagban, de jó úton van a fehér törpévé váláshoz. Amint az üzemanyag elfogy, túljut a vörös óriás szakaszon, ezt az egész anyagot az űrbe dobja, és elindul az átalakulás fehér törpévé. Mindenesetre remélem, tetszett. Ezeket a felvételeket valóban nagyon lenyűgözőnek találom, különösen a csillagmezőset, mert ez itt csupán a galaxisunk belseje. Remélhetőleg ez alapján jobban el tudod képzelni, milyen sok csillag van benne,