If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:8:18

Videóátirat

Mielőtt elkezdünk a Naprendszeren kívül eső dolgokkal foglalkozni, szeretnék visszalépni néhány lépést, mert találtam egy nagyszerű képet a Napról, és ami legalábbis számomra elképesztő, az az, hogy ekkora méretarányban – a Nap nyilvánvalóan még mindig óriási ilyen méretarányban – a Föld nagyjából – ez csak közelítő érték –, körülbelül ekkora lenne. Ez elképesztő, legalábbis számomra, mert eszerint az egész bolygónk, mindennel együtt elférne az egyik ilyen plazmakitörés belsejében, amely a Napból ered. Ezt csak elképzelni lehet, hiszen valójában nem lehetünk ott. De ha valami védőöltözetben ott lehetnénk, milyen lenne egy ilyen környezetben tartózkodni? Szóval azt gondoltam, hogy ez elég lenyűgöző elképzelés. Nos, ezt megbeszéltük, most már foglalkozzunk azzal, hogy mit jelent a Naprendszer határa. Az előző videóban megvizsgáltuk az Oort-felhőt, amely a Naptól egy fényévnél kicsit kisebb távolságban kezdődik. Attól függően, hogy mit tekintünk a Naprendszer határának, a határ lehetne sokkal messzebb, vagy lehetne olyan messze, mint az Oort-felhő. Tehát látjuk, hogy a Nap kibocsát dolgokat, még láthatatlanul is, láthatatlan részecskéket, nagyon nagy energiájú elektronokat és protonokat is kibocsát a Nap szuper nagy sebességgel, 400 km/másodperc sebességgel. Hadd írjam ezt le, 400 km/s. A Földön védve vagyunk ezektől a nagyon nagy energiájú részecskéktől a Föld mágneses mezeje jóvoltából, de ha a Hold felszínén lennénk, amikor a Nap a Hold fölött van – és nem a Hold sötét felén állnánk –, és közvetlenül érintkeznénk ezekkel, el tudod képzelni, hogy nem a legjobb dolog lenne túl sokáig lófrálni ott. De amiért egyáltalán beszélek ezekről a részecskékről, ezekről a töltéssel rendelkező részecskékről, amelyek óriási sebességgel lépnek ki a Nap felszínéről, az az, hogy ezt napszélnek nevezzük, ez a napszél. A szél szót idézőjelbe teszem, hiszen ez teljesen más, mint a hagyományos elképzelésünk egy kellemes szellőről. Ezek csak töltött részecskék, És amiért felvetettem a napszél gondolatát, az az, hogy valamilyen szinten talán segíthet nekünk megadni a Naprendszer határának egyik definícióját. Ez az a határ, ameddig a napszél eljut, mielőtt valahogy összetalálkozik a csillagközi anyaggal. Ez itt ennek az ábrázolása. Tehát az Oort-felhő, legalábbis a sűrű részének a szélei teljesen kívül esnek ezen, és ahogy láttuk, a Voyager-1 és a Voyager-2 éppen itt jár, illetve ha a Sedna pályáját nézzük, akkor a közelebbi része valahol itt lenne, azután eltávolodna, de az Oort-felhő sokkal, sokkal távolabb van. Tehát ha a Naprendszerre úgy tekintünk, hogy a napszél kiterjedésével egyenlő a mérete, akkor sokkal kisebb, mint az Oort-felhő, de még így is meglehetősen nagy. Tehát ez itt, ez a heliopauza – ezt a Wikipédiából vettem –, a nyomása annyira lecsökken ezen a ponton, hogy ellensúlyozza a főleg hidrogénből és héliumból álló csillagközi anyag. Tehát valahogy megáll itt, ez után a pont után nem igazán áramlik tovább. Itt tehát mondhatjuk, hogy megáll. A Voyager-I és a Voyager-2 egész közel jutottak – azt gondoljuk – oda, ahol megáll. Ez az egyik elképzelés a Naprendszer határáról. Persze soha nem lesz szigorúan vett határa. Egy másik elképzelés szerint lehetne például a határ az Oort-felhő, az a terület, ahol még vannak objektumok. Valójában még nem figyeltünk meg közvetlenül objektumokat az Oort-felhőben, csak azt gondoljuk, hogy ott vannak. Talán a legelvontabb definíció az lenne, hogy ameddig jelentős a Nap gravitációs vonzása. Tehát ezek a módszerek vannak arra, hogy elképzeljük a Naprendszer kiterjedését. amiről nem tudjuk, mi az, ami benne van, és mi az, ami nincs benne a Naprendszerben. De a lényeg az, hogy szeretném, ha egy kicsit elkezdenénk felfedezni a Naprendszeren kívüli világot. Szeretném érzékeltetni a méreteket, amikor csak a legközelebbi csillagig megyünk el. Tehát ha elmegyünk ide, ez itt a közvetlen szomszédságunkat mutatja, a szomszédos csillagokat. És bár ezek a csillagok elég nagynak tűnnek, ha meg akarnánk rajzolni – ez itt a mi Naprendszerünk –, és lehet, hogy azt mondod, hogy talán ez itt a Nap, de nem. A Nap, ha iderajzolnád, még egy képpont nagyságú sem lenne, valójában még a Plútó egész pályája és minden ezen belül sem lenne egy pixel ezen a képernyőn itt. Amit itt látunk, ez a sugár hozzávetőlegesen egy fényév hosszúságú, ez nagyjából talán az Oort-felhő sugara. Láttuk az előző videóban, hogy milyen hatalmas ez, főleg mondjuk a Plútó pályájának a sugarához képest, amely nagyjából ekkora lenne. Már ez is óriási, óriási átmérőjű, és nagyon messze van a Naptól, de még ez sem lenne egy képpont ezen az ábrán. Csak hogy legyen elképzelésed, hogy milyen messze vagyunk: ezen a pöttyön belül egy kis pöttynek a kis darabkája vagyunk, egy pixel egy kis pontja itt középen, ekkora a Naprendszerünk, főleg talán a Földről a legközelebbi csillagról, illetve a legközelebbi csillagcsoportról nézve, ami az Alpha Centauri, ez a legközelebbi csillagrendszer. 3 csillagból áll, ezek az Alpha Centauri A (ez a legnagyobb), az Alpha Centauri B, és van egy, amelyik szabad szemmel nem is látható, nem Alpha Proximus, hanem Proximus Centauri a neve. Ez egy sokkal kisebb csillag, de ez a legközelebbi csillag, vagy tekinthetjük úgy is, hogy ez az egész csillagrendszer van a legközelebb hozzánk. Ezek a legközelebbiek, 4,2 fényévre vannak. Úgy is gondolhatunk erre, hogy ha valaki felgyújtana egy lámpát itt valamelyik bolygón, feltételezve, hogy a fény elérne hozzánk, 4,2 évbe telne, amíg eljutnia hozzánk. Vagy ha a három csillag egyike eltűnne vagy felrobbanna, 4,2 évig nem is tudnánk róla. Mondhatnád, hogy ez nem is olyan vészes, oda kellene utaznunk, hogy megnézzük, vannak-e ott is emberek, akikkel megismerkedhetnénk, megoszthatnánk egymással a technológiánkat, meg hasonlók, de ez óriási távolság, már ez a 4,2 fényév is hihetetlenül nagy távolság. Csak hogy érzékeltessem: a Voyager-1 és a Voyager-2, amelyekről az előző videóban beszéltünk, és látjuk, hogy milyen messzire jutottak, nagyjából a heliopauzáig jutottak. Ezek 60 ezer km/órával haladnak, ami 17 km/s-nak felel meg – ha képesek vagyunk felfogni az ekkora sebességeket –, és ezek is úgy értek el ekkora sebességet, hogy kihasználták egyes nagyobb bolygók gravitációs vonzását, Szóval valójában elég nehéz ilyen sebességet elérni, és egyenesen az Alpha Centauri csillagrendszer irányába tartanál, a Földhöz legközelebbi csillagokhoz, 80 000 évig tartana, ha a Voyager-1 sebességével mennél, ami a gyorsabbik Voyager. Ez elképesztően hosszú idő, tehát valami jobb módszert kell kitalálnunk, hogy odajussunk.