If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:12:55

Videóátirat

A legutóbbi videóban utaltam rá, hogy a dolgok kezdenek őrületessé válni, és tényleg. Ha tehát ott folytatjuk, ahol az előző videóban abbahagytuk: itt kezdtük, megfigyeltük a távolságot a legközelebbi csillagig. És csak emlékeztetőként, ezen a képen ez a rész itt, ez a kör itt, ez a kör a Naprendszer, nem a Nap mérete, nem a Föld, a Plútó vagy a Kuiper-öv pályájának a mérete, hanem az Oort-felhő méretéhez közelít. A Földpálya mérete, a Föld pályájának az átmérője körülbelül ötvenezredrésze ennek, tehát nem is láthatnád ezen a képen, még egy képpontnyi sem lenne ezen a képernyőn, nem is beszélve a Nap méretéről, vagy valami még kisebb dologról. Emlékezz vissza, hogy a Föld pályája hatalmas távolság, 8 percig tart, amíg a fény a Naptól a Földig ér. Ez nagyon nagy távolság. Ha kilőnénk egy puskagolyót a Földről a Nap felé, 17 évig tartana, amíg a Naphoz érne. Ez a hatalmas távolság tehát nem is látható ezen a képen. Amit az előző videóban láttunk, hogy ha elképzelhetetlenül nagy sebességgel utazunk, ha 60 ezer km/órával megyünk – azért választottam ezt a sebességet, mert ennyivel megy jelenleg a Voyager-1, azt hiszem, ez a leggyorsabb objektumunk odakint a világűrben, és épp elhagyja a Naprendszert, miközben itt beszélünk –, még ha tudnánk is ilyen gyorsan menni, még akkor is 80 ezer évig, 75-80 ezer évig tartana megtenni 4,2 fényévet az Alpha Centauri csillagrendszerig. A legközelebbi csillagig is 80 ezer évig tartana az út. Ez már olyan hosszú idő, amit elég nehéz felfognom. El tudod képzelni, hogy az egész modern civilizáció minden bizonnyal az elmúlt 10 ezer évben jött létre, de a feljegyzett történelem nagy része az elmúlt 4-5000 évre vonatkozik. Tehát 80 ezer év, amíg eljutunk a legközelebbi csillaghoz, szóval ez hatalmas távolság. Egy másik módja, hogy ezt elképzeljük, az, hogy ha a Nap akkora lenne, mint egy kosárlabda, és ezt a kosárlabdát letennénk Londonban, ha méretarányosan akarnánk csinálni, akkor a legközelebbi csillagot, ami egy kisebb kosárlabda lenne, a Proxima Centaurit, ezt a kisebb kosárlabdát Kijevben, Ukrajnában kellene letenni. Hogy méretarányos legyen. Tehát ezek a kosárlabdák ott vannak ezekben a városokban, és kb 1200 mérföldet kellene utaznunk, hogy a következő kosárlabdát elhelyezzük. Ezek a kosárlabdák hatalmas nagy objektumokat jelképeznek – az első videóban láttuk a Napot. Ha arányosan elkészítenéd a Földet ezekhez a kosárlabdákhoz képest, akkor egy kis homokszem lenne. Tehát van néhány kis bolygó itt, ezek homokszemek lennének Kijevben, Ukrajnában, szemben a londoni homokszemekkel. Ez tehát óriási, óriási távolság, nekem legalábbis már elképzelhetetlen. És akkor válik igazán őrületessé, amikor jobban megnézed ezt. Még ez is nagyon-nagyon kicsi távolság a galaktikus méretekhez képest. Tehát ez az egész kép a szomszédos csillagokat ábrázolja. Ez az egész körülbelül – durva becsléssel –, nagyjából 30 fényév. Ezt csak LY-nak (light year) rövidítem. Tehát ez kb. 30 fényév. Még egyszer: mi a saját nézőpontunkból tudjuk lefényképezni a galaxist, nem tudjuk lefényképezni az egész galaxist fölülről, ezek tehát művészi ábrázolások. De ha ez 30 fényév – ezen a rajzon itt a közeli szomszédaink láthatók a galaxisban –, ez itt körülbelül – ezek itt mind hozzávetőleges értékek –, ez itt – inkább sötétebb színnel írok – körülbelül ezer fényév, tehát ez 1000 fényév a Napunk szomszédságában, ha egyáltalán hívhatjuk még szomszédságnak, mert nem éppen szomszédok, ha 80 ezer évig tart a legközelebbi szomszédhoz eljutni. De ezen az ábrán itt – itt egy örökkévalóságig tartana bárhová is eljutni – ez ennek a harmincadrésze lenne, tehát körülbelül ekkora lenne ez az egész rajz. És amitől tényleg eldobod az agyad, hogy ez alig lenne nagyobb, mint egyetlen képpont itt ezen képen, amely 1000 fényévet ölel át. De ha ezt is elkezdjük távolabbi perspektívából nézni – kicsinyítsünk rajta egy kicsit –, tehát ezen a képen az ezer fényév... most ez az ezer fényév, a Nap helyi környezete, A helyi szót most megint elég szabadon használom. Tehát ez itt ezer fényév. Ha itt vagy, és nézel egy objektumot, ami.. – hadd rajzoljam sötétebbel – szóval ha itt vagyunk a Földön, és nézünk egy tárgyat, ami 500 fényév távolságra van, akkor olyannak látjuk, amilyen 500 évvel ezelőtt volt, mert a fény, ami a szemünkbe vagy a távcsövünkbe érkezik most, az 500 évvel ezelőtt hagyta el ezt a tárgyat. Sőt, már nincs ott, valószínűleg elmozdult egy kicsit. Tehát már ilyen méretarány mellett is elképzelhetetlenül nagy távolságokról beszélünk, és ha tovább kicsinyítünk, akkor ez itt nagyjából a hozzánk közeli része a galaxisnak. Ezt a részt Orion-karnak hívják. Még mindig próbáljuk kitalálni, hogy teljes részletességgel milyen a tényleges alakja Tejútrendszernek, annak a galaxisnak, amiben vagyunk. Eléggé biztosak vagyunk benne, szinte biztosak vagyunk benne, hogy vannak ezek a spirálkarok, és ezeknek vannak ilyen nyúlványaik. De valójában nagyon nehéz megmondani a tényleges alakját, főleg azért, mert egy jó részét nem látjuk a galaxisnak, mert a másik oldalon van, a középponthoz képest a másik oldalon. Tényleg csak azért, hogy legyen legalább valami elképzelésünk – észbontó, ha igazán belegondolsz ebbe, amiről beszélünk –, ezek a hihetetlen távolságok itt egy kis pontként jelennek meg, ez az egész ábra egy pontot jelent itt. akkor ez a pötty többé nem is látható, még csak egy képpont nagyságú sem lenne ezen a képen. És ez az egész kép, ez az egész dolog itt, ez az egész kép ez a terület itt, ez a téglalap itt. Remélem, hogy ez alapján el tudod képzelni, hogy milyen kicsi még a közvetlen környezetünk is az egész galaxishoz képest. Az egész galaxisban – csak hogy legyen elképzelésed –, 200-400 milliárd csillag van. Vagy talán naprendszert kellene mondanom – csak hogy megértsd –, mert amikor nézzük a Naprendszert, az nem csak a Napot jelenti, itt van ez a nagyszerű, mozgalmas dolog, vannak bolygók, kisbolygók és a napszél. Tehát 200-400 milliárd csillag van a galaxisunkban, és ezek nagyrészt naprendszerek. Ez tehát egy elképzelhetetlenül összetett és hatalmas hely. Csak hogy tisztázzuk: még ha csak erre a képre is közelítünk rá, azt hiszem, nyilvánvaló, az alapján, amit mondtam erről, hogy ezek a kis fehér foltok nem egyetlen csillagot, nem két csillagot, hanem csillagok ezreit jelentik. Ha nézed ezt, minden kis fehér folt, amit látsz, nem egyetlen csillag, nem ezer csillag, itt csillagok millióiról beszélünk, amikor ezeket az egyes fehér foltokat nézzük itt meg itt. Úgy értem, hogy talán egy csillag, ami közelebb van, vagy lehet egymillió csillag, amelyek messze vannak, Itt mindenütt elég lazán használjuk a fogalmakat. Beszélek majd még többet más galaxisokról, ez még nem is olyan nagy galaxis. A tudósok szerint az Androméda-galaxisban egybillió csillag van, egybillió naprendszer. Ezekről a hatalmas, hatalmas, mérhetetlen távolságokról beszélünk. Csak hogy érzékeltessem, hol vagyunk ezen a képen, ez itt nagyjából a Nap helyzete, Emlékszel, ez a kicsi pont, amit az előbb iderajzoltam, csillagok millióiból áll, naprendszerek millióiból, ezek már elképzelhetetlen távolságok. De ha tényleg szeretnéd megérteni, az egész galaxishoz képest... ez itt egy művészi ábrázolás, ismétlem, nyilvánvalóan soha nem láthatnánk a galaxist ebből a perspektívából, örökkévalóságig tartana elutazni olyan messzire, ahonnan fentről láthatnád a galaxist. De ez a legjobb elképzelésünk arra, hogy látnánk a dolgokat ebből a nézőpontból. Valójában még csak nem is láthatjuk ezt az egész területet, mert a galaxis közepének a másik oldalán van, és a galaxis közepe szuper sűrű, és szuper fényes, így nagyon nehezen láthatók a másik oldalon levő dolgok. Azt gondoljuk, hogy van egy hatalmas tömegű fekete lyuk a galaxis középpontjában, és azt is gondoljuk, hogy mindegyik, vagy majdnem mindegyik galaxis középpontjában van egy. Tudod, ezzel videóval, és lényegében az egész videósorozattal az volt a célom, hogy valahogy - nem is tudom - kicsit lenyűgözzelek, hogy milyen hatalmas is ez. Hiszen amikor tényleg belegondolsz a méretekbe – nem is tudom, nem igazán lehet leírni szavakkal. Csak hogy legyen elképzelésed, körülbelül 25 ezer fényév távolságra vagyunk a galaxis középpontjától, tehát még ha látjuk is a dolgokat a galaxis középpontjában, azt látjuk, amilyenek 25 ezer évvel ezelőtt voltak. 25 ezer évig tartott, míg a fény eljutott hozzánk, vagyis mikor a fény elhagyta a galaxis középpontját... megbecsülni se tudom, milyen volt az emberiség abban az időben. Tehát ezek itt óriási távolságok az egész galaxisban, és úgy, mint a Naprendszernél, itt is nehéz megmondani, hol van a széle, mert mindig lesz még néhány csillag és más keringő objektum a galaxis körül, ahogy haladunk egyre távolabb és távolabb, de egyre ritkább lesz. De a legnagyobb sűrűségű a fő korong, ami körülbelül 100 ezer fényév nagyságú. Nagyjából 100 000 fényév az átmérője a galaxis fő részének, Tehát egy korongnak képzelheted el ezt a dolgot, ami elég lapos, de 1000 fényévnyi vastag! 250-szer kellene megtenned ezt a távolságot, hogy elmenj a galaxis tetejéről az aljára, sokkal kevesebbszer, mintha keresztülmennél rajta. Tehát elég laposnak látszik, de még ez is rendkívül, mérhetetlenül vastag. Másféleképpen is szemléltethetem: ha ez a rész itt – amibe beletartozik az Oort-felhő, és körülbelül egy fényév átmérőjű – egy homokszem lenne, egy 1 mm átmérőjű homokszem, akkor az egész galaxis akkora lenne, mint egy amerikai focipálya átmérője. Mondhatnád, hogy rendben, ez két kezelhető dolog, el tudok képzelni egy homokszemet, egy 1 mm-es homokszemet egy focipályán. De ne felejtsd el, hogy ez a homokszem is 50-60 ezerszerese a Földpálya átmérőjének, és a Föld pályája akkora, hogy egy puskagolyó vagy valami olyasmi sebességével haladva, mint egy sugárhajtású repülő, 15 óráig tartana megtenni ennek csak a felét – illetve elnézést, 15 vagy 17 évig, elfelejtettem a pontos számot –, 15, 16, 17 évig tartana, hogy egyáltalán ennek a távolságnak a felét megtegyük, 30 évig, hogy csak a Földpálya átmérőjét megtegyük, és ez a 60 ezred része a kis homokszemünknek a focipályán. És csak hogy tényleg – nem tudom –, megértsd, hogy milyen észveszejtő ez valójában, ez itt egy kép a Tejútrendszerről, a mi galaxisunkról, a mi szemszögünkből. Amint látod, a galaxisban vagyunk, és ezt látjuk, ha a középpontja felé nézünk. Ha csak ránézel erre a képre, lesz már róla valami fogalmad, hogy milyen összetett dolog 100 milliárd csillag. De amit hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy még ezen a képen is, amikor nézed ezeket a dolgokat, vannak olyanok, amik csillagnak látszanak, de nem azok! Hanem csillagok ezrei vagy csillagok milliói. Lehet, hogy közelebb van, ami egyetlen csillag, de ahogy haladunk a galaxis középpontja felé, ezek csillagok vagy naprendszerek ezrei és milliói, amiket valójában látunk. Szóval tényleg, ezt már szédítő elképzelni, hogy mi is történhet ott valójában.