If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:7:53

Videóátirat

Tegyük fel, hogy van egy tetszőleges könyvem, itt van, ráírom, hogy „könyv”, megrajzolom az egész könyvet. Szóval ez az én teljes könyvem. És van itt egy tükröm is. Ez itt egy tükör. Oldalról nézünk a tükörbe. Jobban is tudok egyenest rajzolni, mint ez itt. Ez tehát egy tükör. Amit most tenni szeretnék, az az, hogy kiválasztom a könyv egy tetszőleges pontját. Tudjuk, hogy van olyan fény, ami erre a könyvre esik – talán még nem beszéltem a fényforrásról –, tételezzük fel, hogy a könyv diffúz módon veri vissza a fényt, ahogy azt a legtöbb könyv teszi, nem fényes ez a könyv. Ezért a könyv bármely pontja mindenféle irányba fog fényt kibocsátani. Most kiválasztok két tetszőleges fénysugarat, amelyek a könyv ezen pontjából indulnak ki. Több fénysugár is lenne, mint kettő, de ez a kettő segíteni fog nekünk, hogy megértsük, mi is történik itt. Választok egyet ebbe az irányba – persze nem ilyen kanyargós –, erre halad, és nekimegy a tükörnek. A beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel, ezért ugyanakkora szögben fog visszaverődni. Választok egy másik pontot is, mármint egy másik sugarat, ami ugyanabból a pontból indul ki sugárirányban, valahogy így. Ennek nagyobb a beesési szöge, ezért nagyobb szögben is verődik vissza. Most gondoljuk el, mit látna egy megfigyelő, valaki, akinek pont itt van a szeme. Valakinek tehát pont itt van a szeme. Gondoljuk el, mit látna? Rajzolok neki szemöldököt is, így könnyebb elképzelni. Gondoljuk el, hogy ez az ember itt valójában mit is látna. Mint tudjuk, minden, amit valóságnak érzékelünk, az valójában az agyunkban végbemenő nagy szimuláció. Nos, ennek az embernek a szeme érzékelni fogja ezt a két fénysugarat, amelyek egy tetszőleges pontból tartanak szét. Ha egyenesen a könyvet nézné ... – hadd mutassak egy másik példát! Ha ránézünk egy tetszőleges tárgyra, tegyük fel, hogy ez itt egy narancs – ami a bal oldalon van, most nem vesszünk figyelembe –, ha egy narancsot néznék, nincs tükör, semmi, visszaverődés sem, vagy efféle. Ha egy pontját nézném a narancsnak, ahonnan egy sugárirányban széttartó fénynyaláb indul ki, az én szemem pedig pont itt lenne, az agyam azt mondaná, hogy rendben, vannak ezek a fénysugarak, amik egy pontból tartanak szét, és szimulálná vagy leképezné a narancsnak ezt a pontját az agyamban. Na most, ugyanez történik itt is, még úgy is, hogy ez a két sugár nem innen, a tükör mögött levő pontból ered, az agyunk viszont úgy érzékeli a két fénysugarat, mintha ebből a pontból indulnának. Valójában csak meghosszabbítja a sugarakat visszafelé. Tehát veszi a zöld sugarat, és azt mondja, hogy ez ebből a pontból kell eredjen, majd a lila sugárra is azt mondja, hogy ebből a pontból kell induljon. A szemed csak ezt a két sugarat érzékeli, nem tudja, mi is történik közben. Csak látja, hogy egy pontból tartanak szét. Tehát ennek a személynek a valóságában – vagy az enyémben, én úgy gondolom, hogy ott van egy narancs. Hasonlóképpen látom ezt a két sugarat is, amelyek valahonnan egy tetszőleges pontból erednek. Ahhoz, hogy kiderítsem, hol van az a pont – mármint, hogy az agyam kiderítse –, a meghosszabbításukat nézem a háromdimenziós térben. És azt mondja, hogy úgy tűnik, mintha ez a két fénysugár innen hátulról, ebből a pontból eredne. A valóságban viszont nincs ott hátul semmi. Nincs a tükör mögött semmi, viszont a megfigyelőnek úgy tűnik, mintha a fény innen, a tükör mögül eredne. Szóval amit ez a személy lényegében érzékel, az valami ilyesmi. Valószínű, hogy ez senkinek sem túl szokatlan, mindenki nézett már tükörbe. Ez tehát a bal oldala – bocsánat –, vagyis a jobb oldala a könyvnek. Az az oldal, amelyik felé a B betű domborodik, ezért így fog látszani. Ez a megfigyelő tehát valami ilyesmi képet fog látni. Ezt hívjuk tükörképnek. Meg van fordulva, a bal és a jobb felcserélődött. Gondold csak el, miért! Rajzolhatok ide egy másik sugarat, hogy világosabbá tegyem. Ha ez a sugár erre halad, majd visszaverődik ebbe az irányba, a megfigyelőnek úgy fog tűnni, mintha ebből a pontból jött volna. Ő tehát a könyv fordított képét fogja látni. Mindezt csak azért csináltam, hogy kissé ismerősnek érezd a visszaverődő sugarakat és a többit. Viszont ami még fontosabb, hogy hozzászokj a látszólagos (virtuális) kép fogalmához. Ez itt egy virtuális kép, amelyet össze fogunk hasonlítani a valódi képpel a következő videóban. Bizonyos fokig a látszólagos képet ösztönösen elfogadjuk, mivel sokszor találkoztunk vele, ha a tükrökre, vagy visszaverő felületekre gondolunk. Tehát ez egy látszólagos kép. Azért hívjuk látszólagos képnek, mert a könyv valójában nincs ott. Csak virtuálisan. A kép nem valós fizikai térben van, vagy legalábbis nem tudunk róla, hogy bármilyen fizikai térben lenne. Az agyunk csak felhasználja ezeket a széttartó sugarakat, és modellt alkot róluk az elménkben, mondván, hogy OK, a könyv ott van, még akkor is, ha a fény forrása itt arrébb van. Most rajzolok egy másik ábrát. Ebből a perspektívából nem szokták ábrázolni, de ugyanezt szeretném jobban érzékeltetni. Csak hogy jobban megismerd ezeket az ábrákat, amelyeket a tükrök és lencsék tanulmányozásánál használunk majd. Képzeljük el, hogy ez itt a föld, ez pedig legyen a tükör. Tegyük fel, hogy ez valaki, aki a tükör előtt áll. Habár általában egy nyilat szoktunk ide rajzolni, ami egy tetszőleges tárgyat jelöl. Nos, tegyük fel, hogy egy nyíl van a tükör előtt, csak hogy szokjad a jelölést. Ez voltaképp egy valódi nyíl, nem egy fénysugár. Hogyan is nézne ki a képe ennek a nyílnak? Tegyük fel, hogy a nyílnak van szeme, vagyis ez egy személy. Szóval van szeme, de mit is látna ez a nyíl? Nos, vegyük a nyílnak egy tetszőleges pontját. Bármelyik pontját vehetnéd a tárgynak, mivel minden pontja szórtan veri vissza a fényt. Vegyünk ebből a pontból egy fénysugarat, amely egyenesen halad a tükör felé – tehát a földdel párhuzamosan –, egyenesen a tükörnek. Nos, ez egyenesen fog visszaverődni, és visszaér a fény forrásához. Ez talán a nyíl szeme lesz, ha személyként tekintünk rá. Nézzünk egy másik sugarat, ami ugyanabból a pontból indul ki. Ez a másik sugár valahogy így haladna. A beesési szög egyenlő a visszaverődésivel, vagyis így verődne vissza. Na most, talán ez az egész itt egy szem, ez leegyszerűsíti a dolgokat. Legyen ez az az eset, amikor valaki nagyon közelről néz a tükörbe. Ez az egész itt egy szem. Na most, mit látna ez a szem? Nos, úgy tűnik, mintha ez a sugár valahonnan innen hátulról jött volna, aztán ez a másik sugár meg mintha innen jött volna, ebbe a pontba tartanak össze, vagyis ez a szem ezt a pontot itt látná. Vagyis itt látná saját magát. Ezek a fajta ábrák általában arra szolgálnak, hogy megtaláljuk egy tárgy valódi vagy virtuális képét, miután a tárgyról érkező fény visszaverődik egy tükrön, vagy épp keresztülhalad egy lencsén és megtörik. Sok ilyet fogunk még rajzolni az elkövetkező videókban. Nos, remélem, sikerült ezzel közelebbről megismerkedni azokkal a dolgokkal, amelyekkel az elkövetkezőkben fogunk foglalkozni.