Fő tartalom
A rák
A rák legalapvetőbb jellemzői. A rák, mint a hibás DNS-replikáció mellékterméke. Készítette: Sal Khan.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Az emberi test legtöbb sejtje szépen, kiszámíthatóan végzi
a dolgát, egyik napról a másikra. Vegyünk néhány sejtet. Legyenek mondjuk hámsejtek, de lehetnének bármilyen
más szövet sejtei is. Ha ez a szövet nő, vagy
pótolja az elpusztult sejteket, akkor a sejtek mitózisok révén
duplikálják magukat, saját tökéletes másukat hozva létre. Mondjuk ez a kettő
kezdjen mitózisba, aztán észreveszik, hogy egy kicsit
zsúfolt lett a hely. Más sejtek is felbukkantak
a közelben. Ha ezt felismerik, szépen leállnak az osztódással. Ez az ún. kontakt gátlás. Aztán osztódnak tovább. Aztán az egyikben
kialakul valami hiba. Jó esetben időben észreveszi, hogy valami nem stimmel vele. Ha ezt a sejt felismerte, akkor „öngyilkosságot”
követ el. Éppen ezért lesznek ők
a jól viselkedő sejtek. Gyakorlatilag helyet adnak
más, ép sejtek számára. Tehát ez a sejt itt
„megöli magát”, ha észreveszi, hogy hibás. Ezt a sejtszintű mechanizmust apoptózisnak nevezzük. Itt fontos tisztázni, hogy ez nem
külső hatás eredménye, a sejt maga „jön rá” a hibára, és ezért megsemmisíti önmagát
az apoptózis folyamatában. Ez tehát a normális „ügymenet”, ha felbukkan egy mutáció. Még akkor is, ha az ilyen mutációk
viszonylag ritkák. Nehéz pontosan felbecsülni a mutációk gyakoriságát. Valószínűleg minden
szövettípusban más a helyzet. De 100 milliárdos
nagyságrendről van szó. Kéne egy más szín... Tehát 100 milliárdos nagyságrendben jönnek létre új sejtek a testünkben
– naponta! Tehát ha a mutáció gyakorisága
egy a millióhoz, még akkor is kb. napi 100.000
mutációról beszélünk, még ha ezek nagy része valami apróság is,
aminek nincs hatása. De ha egy mutáció komolyabb, akkor a sejt ezt kiszúrja,
és megsemmisíti önmagát. Tisztázzunk valamit! Most az általános
testi sejtekről beszélek. Bárhol lehetnek, pl. a
szememben, az agyamban, vagy akár a lábamban. Tehát ezek nem
a csírasejtvonal sejtjei. Ezek a mutációk a sejt
túlélése esetén sem adódnak tovább az utódoknak. Tehát teljesen más a helyzet, ha meiózisról van szó. Most testi sejtjeink vannak,
és ha ők osztódnak, akkor azt mitózissal teszik. Tehát ha lesz itt egy mutáció, akkor vagy nem történik semmi,
vagy a sejtek működése kicsit sérül, vagy a sejtek elpusztítják magukat,
netán fájdalmaim lesznek – de nem fogják érinteni
az utódaimat. Ezt nagyon fontos megérteni. Kérdezhetnéd, hogy
„Sal, 100 milliárd új sejt naponta???” „Ez azt jelenti, hogy minden sejt...” De várj csak... hány sejtünk is van? Az a helyzet, hogy a a nagyságrend...
bár ez nem egy pontos szám, szóval az emberi test sejtjeinek száma 100 billiós [10^12] nagyságrendű. Ha innen nézzük, akkor
ez azt jelenti, hogy átlagosan a sejtjeink egy ezrede
cserélődik le naponta, bár valójában egyes sejtek
egyáltalán nem cserélődnek, mások meg jóval gyakrabban. Talán ezt érdemes volt
tisztázni, hogy értékelni tudd az
emberi test komplexitását. Úgy értem, azt hisszük, hogy a
világgazdaság, vagy a népesség bonyolult. 7,8 milliárd ember
(2020-ban). Nos, a testünk
100 billió sejtből áll. Átírom a billiót milliárdban. 100 billió = 100.000 milliárd sejt! És ebből a 100.000 milliárdból
minden egyes sejt hatalmas... nem kéne a „hatalmas”
szót használnom, de ezek a sejtek csodálatosan
komplex rendszerek önmagukban is, a saját kis sejtmagjukkal. Aztán ott van a többi sejtszervecske, aztán a folyamatok:
pl. a DNS replikációja, vagy a sejtosztódás. Ezek nagyon komoly rendszerek, a bonyolult membránjukkal,
amelyek határolják őket. Önmagukban is
élő dolgok, amelyek egy komplex rendszerben
– bennünk – élnek! Ezt csak megjegyeztem, hogy lásd, milyen összetett
rendszerek vagyunk mi magunk is. Képzeld csak...
Nem érintem többet ezt a dolgot, de gondolj bele, ha 100 milliárdjával
jönnek létre sejtek naponta, akkor egy csomó mutációnk lesz, és talán egyes mutációk nem fognak csinálni semmit. Lesznek olyanok, amelyeket
a sejtek észrevesznek, és inkább megsemmisítik
önmagukat. De időnként lesznek
olyan mutációk is, amelyek elkerülik a kontrollt,
a sejt torzulását okozva. Mondjuk, van itt ez a pár sejt, és
ebben kialakul egy mutáció. A mutációt egy kis x-szel jelölöm. A DNS-t érinti. Lehet, hogy több mutáció is van. De ebből az egyik
megakadályozza az apoptózist, vagyis hogy
elpusztítsa magát, vagy talán az egyik
mutáció miatt a sejt gyorsabban osztódik,
mint a szomszédai. Ez a sejt tehát
mitózisok sorozatával egy csomó másolatot készít
önmagáról. Ez a sejtmassza mutáns
sejtekből áll, mind egyetlen sejttől származnak,
amely csak osztódott és osztódott... De ezek már mind
hibás sejtek. Ha e sejteket a környező szövet
sejtjeihez hasonlítjuk, akkor valahogy
abnormálisnak tűnnek. Például nem működnek megfelelően. Neoplazma (szövetszaporulat) a nevük. Sok neoplazma van, ami
nem alakít ki tömböt, mint itt. Vannak, amelyek keringenek
a testben, de többnyire egy ilyen
csomót alkotnak. És ha elég nagyok, akkor
észrevehetőek. Innentől már daganatnak hívjuk őket. Tehát ez egy differenciálódott
szövetben kialakuló sejtcsomó, amely alaktanilag, működésében kóros:
ez a daganat. A neoplazma és daganat szavakat gyakran szinonimaként használják. A „daganat” inkább a
mindennapi szóhasználat része. Néha ez a sejtcsomó megáll
egy méret elérésekor, csak úgy ott van, nem csinál
semmi veszélyeset, nem osztódik
kontrollálatlanul. Nem osztódik sokkal gyorsabban,
mint a környező sejtek, csak úgy ott van,
esetleg nődögél kicsit, de nem károsítja a környezetét. Ez a benignus tumor,
vagy jóindulatú daganat, neoplazma. Jóindulatú. A jóindulatú azt jelenti,
hogy ártalmatlan. Jóindulatú daganat. Ez egy jó dolog. Örülj, ha ezt hallod. Ha találsz valahol egy csomót
(az ég adja, hogy ne legyen ilyen!), de ha így alakul, és
jóindulatúnak bizonyul, akkor kint vagy a slamasztikából,
nincs gond. De időnként előfordul, hogy a
jóindulatú daganat DNS-mutációi között megjelenik egy olyan hiba,
amely rettentő gyors osztódást eredményez. És nem csak hogy rettentő gyorsan osztódik, de invazívvá válik. Az invazív azt jelenti, hogy nem érdekli,
mi történik a környezetében. Be akar szőni mindent. Mondjuk ez itt belekezd
egy őrült növekedésbe. Más színnel rajzolom. Megjelenik más szövetekben is, vagyis invazív. Gyorsan osztódik,
invazív... Nem érdekli többé a környezete. Gyakorlatilag egy sejt-pszichopata
lesz belőle. És a legrosszabb az, hogy az utódai sem
szimpla sejtek már. Az osztódással épp azt a hibás
genetikai információt örökíti, ami őrült osztódásra
késztette. Az osztódásokkal egyre több
hiba halmozódhat fel az utódokban, pontosabban az utódok DNS-ében. Ennek nagyon nagy az esélye, mert ezekben a sejtekben
a hibás DNS-szakaszok, vagyis a felhalmozódott mutációk jellemzően a DNS-replikációért felelős
apparátust érintik, így a mutációk gyakorisága nő. Tehát egyre több lesz a mutáció. Ahogy a sejtek osztódnak, egyre több lesz
a mutáció, és előbb-utóbb
megjelenik egy olyan is, amely lehetővé teszi, hogy a sejtek
elvándoroljanak a test más részeibe is. Aztán az új helyeken is
átveszik az uralmat, elnyomva a többi sejtet. Ezt úgy mondjuk,
hogy meta... [angolul nehéz kiejteni], hogy áttétet (metasztázist) képez. Talán már hallottad ezt a szót, ami ezen sejtek ámokfutását jelenti, azt a képességet, hogy a test
más részeibe vándoroljanak. Biztos vagyok abban is, hogy tudod
az ilyen sejtek nevét is. Ezek a sejtek, amelyek nem
figyelnek a környezetükre, őrült módon osztódnak, nem törődnek a
kontakt gátlással, invazívak, kiszorítanak, túlnőnek
más sejteket, felélik az erőforrásokat, és egyre gyorsabban mutálódnak, a genetikai defekteknek
köszönhetően. És képesek betörni
más szövetekbe, behálózva más testrészeket. Ezek a ráksejtek,
vagy tumorsejtek. Biztosan tudod is,
miért olyan nehéz ez a betegség. A rákos elfajulások nagyon
nehezen gyógyíthatóak. Mert ez nem csak egyetlen betegség. Nem olyan, mint egy baktérium,
vagy egy vírus, amelyet kiszűrsz, aztán
jó esetben megtámadhatsz. A rák maga egy csomó
mutáció együttese, amelyek gyors osztódást
eredményeznek, majd áttéteket képeznek. Lehet, hogy egy adott
daganattípusban próbálunk egy adott
mutációval foglalkozni, és így le tudjuk győzni
a tumorsejteket. Más színnel rajzolom. Tehát előfordulhat, hogy egy-egy sejt
elpusztítható, pl. ez, vagy ez. De mivel pont a DNS-replikáció
mechanizmusa érintett, a mutálódás folytatódik, és előbb-utóbb lesz
egy olyan variáns, amit már sehogyan sem
lehet elpusztítani. Újabb és újabb megjelenési formák
jönnek létre, amelyeket egyre nehezebb
elpusztítani. Láthatod hát,
hogy a rák egy soha véget nem érő
küzdelem. Annyit tehetünk csupán, hogy az
alapmechanizmust támadjuk. Ez a célja a kemoterápiának
és a sugárkezelésnek. A gyorsan növekvő
sejteket támadják, mert ez a közös vonás az összes rák esetében. Sokat lehetne még beszélni
a rák jellemzőiről és az ellene folytatott küzdelmekről. De ebben a videóban azt szerettem volna
megmutatni, hogy a rák valójában a hibás mitózis, pontosabban
a hibás DNS-replikáció mellékterméke. Mindannyiukban jelen vannak
a folyamatosan osztódó sejtek, naponta 100 milliárdos
nagyságrendben. És néha valahova hiba csúszik. Ilyenkor legtöbbször
semmi nem történik, vagy a sejt elpusztítja önmagát. De néha előfordul, hogy a sejtek osztódnak tovább
a hibájuk ellenére is. És néha rettentő gyors
osztódásba kezdenek. Csak osztódnak, jobb esetben nem okozva kárt,
vagyis jóindulatúak. De ha nagyon gyorsan osztódnak,
felélve az erőforrásokat, és szétterjednek a szervezetben, akkor már rákkal
állunk szemben. Remélem, érdekes
volt mindez. Megvannak már a tudományos alapjaid, hogy megérthesd a valószínűleg
legrosszabb betegséget, amely az élőlényeket érheti. Mert nem csak mi,
emberek lehetünk rákosak. Még a növényekben is előfordul.