Kapcsolódj: A fejlődésfókuszú szemlélet

Az előző foglalkozás során arról tanultunk, hogy az agyunk képes fejlődni, és hogy te is képes vagy ezt a fejlődést előidézni. Ennek fontos része, hogy tisztában legyél azokkal a gyakori akadályokkal, amelyek az utadba kerülhetnek a tanulás során, és azzal, hogyan győzheted le ezeket.

A lecke végére képes leszel arra, hogy:

Emlékezz vissza arra az időre, amikor először tanultál egyenleteket megoldani. Most pedig olvasd el Mia és Samu esetét, akik más-más megközelítéssel tanulják a matematikát.

Mia és Samu tanára az egy lépésben megoldható egyenleteket tanította.

„A” eset: Samu mindig is úgy érezte, hogy a matek a vérében van. A matektanulás könnyedén ment neki, és eléggé fel is vágott ezzel.

„B” eset: Mia sosem volt magabiztos a matektudásában. Egyszer azt mondta tanárának, és legjobb barátjának, Böbének, hogy „egyszerűen nem megy nekem a matek”.

Samu és Mia az első hét végén dolgozatot írt az egyenletekből.

„A” eset: Samu remek eredményt ért el. Azt gondolta magáról: „Hát persze, hiszen a matek a véremben van.”

„B” eset: Mia azonban nem teljesített túl fényesen. Azt gondolta magában: „Hát igen, ez is csak azt mutatja, hogy nincs matekos agyam.”

A következő héten a több lépésben megoldható egyenletekről volt szó az órán.

„A” eset: A második hét első napján Samu ezt gondolta magában: „A matek a véremben van, ez igazán könnyű lesz.” De nem volt könnyű. Küszködött a feladattal, majd azt gondolta: „Talán nem kellene a többlépéses egyenletekkel foglalkoznom, talán nem is vagyok olyan jó matekos. Ez túl nehéz nekem.” Amikor a tanára buzdítani próbálta, azt mondta neki: „Úgysem fog sikerülni a hét végi dolgozat, akkor meg minek erőlködjek?”

„B” eset: Mia igencsak elkeseredett az előző heti események miatt, a második hét fogalmai ráadásul az első hét tananyagára épültek. Arra gondolt, hogy lehetetlen, hogy ez jól menjen neki, inkább kihagyja az órát. Azonban ahogy épp elindult volna, a barátnője, Böbe megállította és magával rángatta az órára „Tanuljunk együtt!” felkiáltással.

Böbe elmagyarázta Miának, hogy nincs olyan, hogy valakinek „matekos agya” van. Az agyunk folyamatosan képes a változásra és a fejlődésre, ha megfelelő módon gyakorolunk. Vannak dolgok, amik nehezebbek, és megtanulásuk hosszabb időbe telik, és ez rendben van így.

Samu és Mia megírta a dolgozatot a második hét végén, és mindketten éppen csak átmentek. Tanáruk felajánlotta, hogy másnap újra próbálkozhatnak.

„A” eset: Samu hazament és azt mondta a szüleinek: „Igaz, hogy nem sikerült a dolgozatom, de másnak sem az osztályból! Az egyenletek túl nehezek.” Vigyorogva azt mondta: „Továbbra is a legokosabb vagyok, mert a többiek meg is buktak" Aznap este nem is tanult. „B” eset: Mia hazament és azt mondta a szüleinek: „Igaz, hogy a sok tanulás ellenére sem sikerült a dolgozatom, de úgy érzem, fejlődöm! Szerintem, ha még gyakorolok egy kicsit, sikerülni fog!” Mia felment a szobájába, gyakorolt, majd másnap reggel korrepetálásra ment a tanárához. Még barátnőjét, Böbét is áthívta, hogy együtt ismételjék át a feladatokat, amik nem mentek neki.

A három részből álló foglalkozás első, Kapcsolódj! című részét teljesítetted.