A hétéves háború: a háttér és a résztvevők

Ha a fontosabb háborúkról beszélünk a gyarmati Észak-Amerikában, hajlamosak vagyunk az amerikai függetlenségi háborúra gondolni, nem pedig egy azt megelőző eseményre, a hétéves háborúra. Szerintem ez kár, mert a hétéves háború hihetetlenül nagy befolyást gyakorolt nem csupán az amerikai függetlenségi háborúra, hanem a világ arculatára is. A hétéves háborúnak köszönhetően Kanada brit országgá és nem francia országgá vált. Az akádiaiak Louisianába vándoroltak, ahol cajun néven váltak ismertté, és ami a legfontosabb, Anglia a világ első számú birodalmává vált. Ha idáig követtél, valószínűleg észrevettél két dolgot. Egyrészt, hogy azok, akik ezt a háborút elnevezték, nagyon gyengének tűnnek matematikából, mert 1754-től 1763-ig kilenc év telt el, nem hét. És ennek a háborúnak, úgy tűnik, két neve van: hétéves háború, illetve francia és indián háború. Utóbbi nevet talán már hallottad korábban. Nos, vegyük ezt a két furcsaságot fordított sorrendben. A hétéves háborúnak nem csak két neve, hanem számos elnevezése létezik. Hívják hétéves háborúnak, francia és indián háborúnak, hódító háborúnak, pomerániai háborúnak, harmadik sziléziai háborúnak, harmadik karnátakai háborúnak. Ennek a háborúnak egy sor neve van, és azért van ennyi elnevezése, mert egy sor helyen vívták. A hétéves háború volt valójában az első globális háború, és még 150 évvel vagyunk az első világháború előtt. A hétéves háború csatáit, ahogy ezen a térképen láthatod, vívták Európában, Dél-Amerikában, Afrika partvidékén, Indiában, a Fülöp-szigeteken és természetesen Észak-Amerikában. A sok különböző elnevezés a háború sok különböző frontjáról származik. Azt mondanám, hogy a francia és indián háború e háború észak-amerikai frontjának vagy hadszínterének neve. Két okból gondolom, hogy a hétéves háború jobb elnevezés, mint a francia és indián háború. Egyrészt a hétéves háború megmutatja, hogy nem csak Észak-Amerikában zajlott, hanem az egész világon. Tehát megmutatja, hogy világméretű háború volt. Azért is gondolom, hogy a hétéves háború jobb elnevezés, mint a francia és indián háború, mert úgy vélem, a francia és indián háború kifejezés megtévesztő. Ugyanis azt gondolhatjuk, azt jelenti, hogy a háború fő hadviselő felei az egyik oldalon az angolok, a másik oldalon pedig a franciák és az indiánok voltak. Miközben valójában az angolok és indiánok szövetségeseik álltak szemben a franciákkal és az ő indián szövetségeseikkel. Az amerikai őslakosok mindkét oldalon harcoltak ebben a konfliktusban. Ahelyett, hogy úgy hívnánk: „az angolok és az indiánok háborúja a franciák és az indiánok ellen”, maradjunk a rövidebb hétéves háborúnál, ami visszavezet az időtartam kínos kérdéséhez. Azért nevezik hétéves háborúnak, mert az angolok valójában csak 1756-ban üzentek hadat a franciáknak. Így, bár a harcok valamivel korábban kezdődtek Észak-Amerikában, a tényleges időtartam, legalábbis jogi szempontból, 1756 és 1763 közé esett, ami hét év. Egy bonyolult háború bonyolult elnevezése ez, de a lényege az volt, hogy Anglia és Franciaország azért csapott össze, hogy eldöntsék, melyikük lesz a világ vezető birodalma. Azért harcoltak, hogy kinek legyen több területe a világon, – azaz, hogy kié legyen Észak-Amerika, az itteni egymással versengő követeléseikért –, és a kereskedés jogáért. Melyikük kereskedhet az észak-amerikaiakkal? Melyikük kereskedhet a jövedelmező indiai szubkontinenssel? És melyikük lesz a vezető hatalom Európában? Nézzük meg kicsit közelebbről ennek a háborúnak az észak-amerikai hadszínterét, ami a legnagyobb hatással lesz a jövendő Egyesült Államokra. Itt van az európai hatalmak észak-amerikai területi követeléseinek térképe a hétéves háború előtt. Láthatod, hogy helyenként ezek fedik egymást, és ebben a konfliktusban ez lesz a probléma lényege. Anglia, amit pirossal jelöltünk, mint a korai amerikai történelemből tudjátok, itt volt érdekelt, a mai Egyesült Államok keleti tengerpartján és fent Kanadában is. Franciaország követelte Kanadának és a mai Egyesült Államoknak ezt a belső régióját. Spanyolország ugyancsak belekeveredett. Ne feledjük, hogy Spanyolország meglehetősen befolyásos gyarmati hatalom volt Floridában és a mai Mexikóban, valamint itt lent Kubában és Dél-Amerikában. Itt van tehát három jelentős európai hatalom észak-amerikai érdekeltséggel: Anglia, Franciaország és Spanyolország. A térkép azonban nem mutatja az amerikai indián feleket, akik szintén ezen a területen vannak. A régió legnagyobb része, tulajdonképpen az Appalache-hegységtől nyugatra, indián terület. Lakosainak többsége amerikai őslakos, és ebben a régióban övék a hatalom nagy része is. Az ebben a konfliktusban szerepet játszó főbb amerikai őslakos csoportok az Irokéz Konföderáció, aztán a cseroki indiánok, a huronok, az algonkinok, az abenakik és a mikmakok. És ez csak néhány példa. Láthatod, hogy számos jelentős amerikai őslakos törzs él Kanada e vitatott területén, valamint a tágabb appalache-i régióban. Mit akarnak az egyes csoportok? Anglia mindenképpen területet akar. Biztosítani akarják, hogy az angol telepeseknek a keleti tengerpart mentén, akiket hamarosan amerikaiaknak fogunk hívni, legyen helyük terjeszkedni. A franciák azt akarják biztosítani, hogy továbbra is kereskedhessenek az amerikai őslakosokkal, mert őket elsősorban a prém érdekli, ami Európában igen értékes árucikk. Spanyolország pedig azt akarja biztosítani, hogy hozzáférjen cukortermelő szigeteihez és a nemesfémeihez is a Karib-térségben és Dél-Amerikában. Érdemes megjegyezni, – mert úgy vélem, amerikai történelmet tanuló diákoknak ez valóban érdekes –, hogy ez az egész terület, egész Észak-Amerika, sokkal kevésbé volt értékes, mint ez a terület. Mivel nem csak a föld értékéről beszélünk, hanem az árucikkek értékéről is. A Karib-térségnek cukra volt, és a cukor volt a legértékesebb termény ebben az időben. Egy apró sziget itt lent a Bahamákon valószínűleg többet ért egy európai hatalomnak, mint Észak-Amerika egész belső része. És mit akartak az amerikai őslakosok csoportjai? Némelyek segítséget vártak, hogy bosszút állhassanak egymáson. Sok más kisebb amerikai őslakos csoportot elüldöztek az irokézek, akik itt élnek New York állam északi részén, mintegy a québec-i régióban. Az irokézek terjeszkednek, és követelésüket azzal védelmezik, hogy övék az amerikai őslakosok legnagyobb birodalma. A másik dolog, amiről gondoskodni akarnak, hogy területükre ne törjenek be, különösen az angol telepesek. Véleményem szerint az amerikai történelmet tanulmányozó első történészek egyik tévedése az volt, hogy úgy vélték, minden amerikai őslakost egyazon kulturális és politikai kötelék fogott össze. Hogy egy nagyobb nemzetnek tekintették magukat, akinek össze kell fognia az európaiak betörése ellen. És ez semmiképpen nem így volt. Az amerikai őslakosok ezen a területen éltek már évezredek óta. Voltak ellenségeik, valamint sérelmeik más csoportokkal szemben, amelyek sokkal régebben keletkeztek, minthogy az európaiak megérkeztek volna Észak-Amerikába. Így amikor az olyan nemzetek, mint az angolok vagy a franciák, megérkeztek fegyvereikkel és áruikkal, az amerikai indiánok nem fordultak egymáshoz azzal, hogy: „Várjunk csak, mi egy fajhoz tartozunk. Össze kell fognunk a fehérek betörése ellen.” Számukra Anglia, Franciaország és Spanyolország lehetséges utak voltak arra, hogy fölényt szerezzenek régebbi ellenségeikkel szemben. Amikor egy angol kereskedő eladott egy puskát, mondjuk egy huronnak, az valószínűleg inkább irokézeket vett üldözőbe a puskával, mint egy francia kereskedőt. Egy másik oka tehát annak, hogy a hétéves háború jobb elnevezése ennek a háborúnak, mint a francia és indián háborúk, az, hogy ezek az amerikai őslakos csoportok nem szövetkeztek mindannyian Franciaországgal. Az irokézek és a cserokik végül Angliával szövetkeztek. A többi amerikai őslakos csoport nagy része pedig végül Franciaországgal szövetkezett. De egymás ellen is harcoltak amellett, hogy Anglia ellen harcoltak. A terep tehát készen állt a konfliktusra az egymással versengő csoportok között ezen a zavaros területen. Hogy mindebből hogyan lett háború, a következő videóban fogjuk megtudni.