Róma társadalmi és politikai felépítése

Most beszéljünk egy kicsit az ókori Róma társadalmi és államszerkezetéről. Fontos, hogy ne tekintsünk úgy az ókori Rómára, mint egy beállt, soha nem változó államalakulatra. Alapításától kezdve több, mint ezer évig állt fenn. Kezdetben királyság volt. Amennyiben hiszünk az eredetmítosznak, Rómát Romulus alapította i.e. 753-ban. A történészek többsége nem fogadja el ezt a hagyományt. Utolsó királyukat, Tarquinius Superbust, i.e. 509-ben fosztották meg trónjától, és ekkor kiáltották ki a Római Köztársaságot. Róma végül Julius Caesar és Augustus uralkodása alatt császárság lett. Amikor ilyen hosszan áll fenn egy állam, könnyű elképzelni, hogy társadalmi szerkezete és politikai berendezkedése idővel megváltozik. Kezdjük a királyság időszakával, mivel már ekkor megjelennek bizonyos említésre méltó elemek, olyan társadalmi és politikai struktúrák, amelyek a köztársaság, majd a császárság idején is fennmaradtak. Az egyik érdekesség, hogy amikor királyokra gondolunk, dinasztiák jutnak eszünkbe. Ha én király vagyok, akkor legidősebb fiam, vagy bizonyos kultúrákban a legidősebb lányom, is király, illetve királynő lesz. Azonban Rómában, különösen a királyság korai időszakában, sok király választás útján került hatalomra. Nagy hatalmuk volt, az összes hatalmat ők testesítették meg: a végrehajtó, a törvényhozó hatalmat, az igazságszolgáltatást, sőt, vallási hatalommal is felruházták őket. Érdekes belegondolni ebbe a választott királyságba. Ugyan nem mindegyikük került választás útján trónra, többek dinasztiát alapítottak, mégis érdekes gondolat. A Római Királyság idején alakult ki egy másik fogalom is: az állampolgárság intézménye. Fontos felismerni, hogy manapság sok országban mindenkit, aki egy ország hivatalos lakosa, egyben állampolgárnak is tekintenek. Vagy legalábbis az ott élők többségét, különösen azokat, akik ott születtek. Rómában a helyzet ettől eltért. Amikor a Római Királyságról beszélünk, --csak felhívom a figyelmet, mint sok más videóban, hogy nem arról a kiterjedt birodalomról beszélünk, amivé majd néhány száz év múlva válik. Azokban az időkben Róma valójában csak a közvetlen római területeket uralta, és az idők során, különösen a köztársaság korában terjeszkedni kezd, majd végül hegemóniát szerez, uralkodó hatalommá válik a Földközi-tenger térségében és a Közel-Keleten, vagy pontosabban a Közel-Kelet bizonyos részein és Dél-Európában. De térjünk vissza a királyság korára. A következő rajz, amit itt készítek, az egész római civilizációra vonatkozik majd. Ha ez a fehér kör a népet jelöli, akik római uralom alatt éltek, ezeknek csak egy része volt római polgár. Ezek itt az állampolgárok. Mindannyian földtulajdonos férfiak. --polgárok-- A polgárokat további csoportokra oszthatjuk: a patríciusokra, akikre nemesekként is gondolhatunk. Az alapján lehetett valaki patrícius, hogy milyen családban született. Maga a patrícius szó arra utal, hogy az illető Róma alapító atyjaitól származik. A polgárok másik csoportját pedig a plebejusok alkották. --Tehát az összes többi a plebejus réteget alkotja; a kör ezen részén jelöljük őket.-- És amint majd látjuk, a patríciusok kezében nagy hatalom és vagyon összpontosult, hosszú időkön át. Ám ahogy a köztársaság korában haladunk előre, azt figyelhetjük meg, hogy a plebejusok egyre több hatalmat kapnak a kezükbe. Többen közülük vagyonokat halmoznak fel, számos patrícius család pedig elszegényedik. De többnyire a patríciusok, a nemesség, az arisztokrácia tagjai. Azonban a plebejusok közül is kerülnek ki vagyonos és befolyásos személyek. Most valószínűleg azt kérdezed, hogy mi a helyzet itt a többiekkel. Elképzelheted, kik lehetnek közöttük: földtulajdonnal nem rendelkező férfiak, nők, rabszolgák. Noha nagyra értékeljük Rómát, és nagyon sok érdekességet tudunk róla, Róma egyik öröksége, amit a történészek kissé negatív színben tüntetnek fel, az, hogy a római társadalom rabszolgatartásra épült. A rabszolgák többségét leigázott népek adták, olyanok, akiknek földjét a rómaiak meghódtották. Voltak köztük olyanok is, akikről a hatóságok úgy vélték, valamiféle bűntényt követtek el. De a társadalom a rabszolgaságra épült. A lakosság egy jelentős részének nem voltak jogai, rabszolgaként tekintettek rájuk. A későbbiek során sikerült néhány alapvető jogot szerezniük, de könnyű elképzelni, hogy rabszolgaként szinte semmi jogot nem gyakorolhattak. A Római Királyság ideje alatt kialakult egyéb intézmények között említhetjük a szenátust, a római szenátust. A királyság alatt az uralkodó gyakorolta a legnagyobb hatalmat. De ahogy kikiáltották a köztársaságot, a legfőbb hatalom a szenátus kezében összpontosult. Ez itt a római szenátus egy jóval később keletkezett ábrázolása. Fontos tudni, hogy a Római Köztársaságban a szenátus nem az egyetlen hatalmi intézmény vagy pozíció. A consuloknak is fontos szerepük volt. A consulok a végrehajtó hatalmat képviselték. Modern megfelelőjük, pl. az Egyesült Államokban, az elnök, aki a végrehajtó hatalmat gyakorolja, így a consuli tisztség azzal állítható párhuzamba. Ők irányítják a kormány munkáját, ők a hadsereg fővezérei. Habár a consuli méltóság nagyon magas rangot jelentett, igencsak korlátozott hatalommal járt. Egyszerre két consult neveztek ki, --ide rajzoltam a két consult-- akik bármikor megvétózhatták egymás döntését, nehogy egyik is túl sok hatalmat ragadjon magához, és csak egy évig töltötték be a tisztséget. Ez alatt az egy év alatt havi váltásban gyakorolták a tényleges consuli hatalmat. Látható, hogy a consulok hatalmát sokfelől korlátozták. Noha a szenátus hivatalosan tanácsadói szerepet töltött be a consulok mellett, a gyakorlatban a consul azt tette, amire a szenátus utasította. A nagy kérdés az, hogy kiből lesz consul és kik lehetnek a szenátus tagjai. A korai időkben a szenátus főleg patríciusokból állt. De az idő előrehaladtával, ahogy a plebejusok egyre nagyobb befolyást szereztek, különösen a Köztársaság középső és késői időszakában, egyre több gazdag plebejus kerül be a szenátusba. Általánosságban azonban elmondható, hogy a szenátust az arisztokrácia képviselői, Róma vagyonos és befolyásos férfiúi alkották. Hogyan választották meg a szenátus tagjait? Eleinte a consulok választották ki, ki kerüljön a szenátusba. Később, illetve nem sokkal ezután, a Római Köztársaság fennállásának túlnyomó részén a censor volt az a tisztviselő, aki eldöntötte, ki legyen a szenátus tagja. Azt és kérdezhetnéd, ki döntötte el, ki legyen a consul, ki legyen a censor, és a többi főtisztviselő, akiket magistratusoknak neveztek. Őket a Római Köztársaság egyik népgyűlése, a comitia centuriata választotta meg. Comitia centuriata Ez a testület választotta a consulokat, a főtisztviselőket, a legmagasabb rangú magistratusokat. Vajon kik alkották ezt a népgyűlést? Miért nevezték comitia centuriatának? Mindez úgy kezdődött, hogy hadszervezési célból a polgárokat százfős csoportokba (centuriákba) osztották. Konkrét esetekben, mint pl. hogy ki legyen a consul, először ezek a csoportok maguk szavaztak, majd a képviselőjük a többségi döntés értelmében szavazott a népgyűlésben. Nem pusztán képviselőt választottak, aki úgy szavazott, ahogy neki tetszett. A csoport döntötte el, hogyan szavazzon a képviselő a népgyűlésben. Azért hívták comitia centuriatának, mert a gyűlést a százfős csoportok képviselői alkották. A népgyűlés nagy hatalommal bírt, ugyanis itt dőlt el, ki töltse be a köztársaság legfontosabb hivatalait. De nem ez volt az egyetlen népgyűlés Rómában. Ott volt a comitia tributa is, amely a római lakosság tribusok (törzsek) szerinti felosztása alapján állt össze, és amelybe mind plebejusok, mind patríciusok küldhettek képviselőket. Volt még a concilia plebis, a plebejusok gyűlése. Concilia plebis Ugyan mindezek az intézmények az idők során változásokon mentek keresztül, pl. a plebejusok egyre nagyobb hatalomra tettek szert, az volt az általános elv, különösen a Római Köztársaság idején, hogy a szenátus volt a fontos külpolitikai kérdések megvitatásának színtere. Itt tárgyalták meg, hogy milyen irányba fejlődjön Róma társadalma, először a Köztársaság, majd a császárság keretei között.