1944 – Szövetséges előrenyomulás az európai hadszíntéren

1944-ben járunk, a tengelyhatalmak körül kezd szorosabbá válni a szövetségesek gyűrűje. Januárban, talán emlékszel rá, még zajlik Leningrád ostroma, ami már jópár éve folyik. Hihetetlenül kegyetlen ostrom, ami elképzelhetetlen nehézségeket okoz a lakosságnak. A szovjet hadsereg végül felülkerekedik, és amint a térképen ábrázolt hadseregmozgásokból láthatod, amelyek 1944 januárjában, az ostrom befejeződése után kezdődnek, a szovjetek támadást indítanak a balti államokon keresztül. Ugyanebben az időben a szovjet haderő előrenyomul és megadásra kényszeríti a tengelyhatalmakat a Krím-félszigeten is. Előreugrunk 1944 későbbi hónapjaira; talán emlékszel, hogy 1943-ban a szövetségesek partra szálltak Olaszországban, és fegyverletételre kényszerítették. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Olaszország, mint azt ma már tudjuk, bár akkor is lehetett tudni, megszabadult a német haderőtől, vagyis a tengelyhatalmak haderejétől. Emiatt a szövetségesek folytatják a küzdelmes előrenyomulásukat Olaszországon keresztül. Fontos, hogy Róma nem szabadult fel 1943-ban; a szövetségeseknek újra bombázniuk kellett a várost. 1944 júniusáig folynak a harcok, Róma ekkor szabadul fel, tehát 1944 nyarán, június 5-én. Másnap – és ez valószínűleg a II. világháború egyik legnevezetesebb eseménye, különösen amerikai nézőpontból, amit rengeteg film feldolgozott, 1944. június 6-a, a D-nap, a normandiai invázió, a normandiai partraszállás napja, aminek a legismertebb ábrázolása talán a Ryan közlegény megmentése című film nyitójelenete. Elsősorban brit, és amerikai csapatok hajtották végre. Egy normandiai partszakaszt rohamoztak meg, innen folytatták előrenyomulásukat Franciaország északi részén át Németország felé. Szintén 1944 nyarán kezdődött a rakéták komolyabb bevetése a II. világháborúban. A németek elkezdték bevetni V1 rakétáikat Nagy-Britannia ellen. A V1 rakéták technikatörténeti jelentőségűek. Manapság a rakéták nyilván egy csomó kontextusban jelentős szerepet játszanak, de ekkor vetették be őket először nagyobb arányban háborús célokra. Az első V1 rakéták nem voltak valami nagy szám, 500-600 km/órával repültek, lassabban, mint a mai sugárhajtású gépek. Nem repültek olyan magasan sem. De mint látni fogjuk, ebben a videóban is, pár hónap múlva, szeptemberre már a V2 rakétákat vetik be, amelyek sokkal fejlettebbek, párezer km/órával repülnek, közel 100 km-es repülési magasságot érnek el, és még nehezebb robbanótöltetet tudtak szállítani. Tehát a németek elkezdték a határokat feszegetni, ami a rakétatudományt illeti. A szövetségesek szerencséjére a németek egy kissé későn fejlesztették ki ezt a technológiát. A szövetségesek már nyilvánvalóan szorongatták őket mind a nyugati, mind a keleti fronton, és még délen is szövetséges offenzívák indultak, de a rakéták már bevetésre kerülnek. A V1-esek a nyáron, a V2-esek pedig az ősz folyamán. A nyár végénél, ősznél tartva, láthatjuk, hogy az oroszok, miután legyőzték a németeket Kurszknál, tovább nyomulnak, tovább nyomulnak Lengyelország felé, főleg Varsó irányába 1944 folyamán. 1944 végén, nem az év, hanem a nyár végén, 1944 augusztusában kitör a lengyel felkelés, a lázadók, a földalatti mozalom felkelése a német megszállók ellen. Ez 1944 augusztusában zajlik. [1944 augusztusa] Az orosz, vagyis szovjet csapatok már nincsenek messze, egyre jobban közelednek Varsóhoz. Szintén 1944 augusztusában Párizs is felszabadul. 1944. augusztus 25-én Párizs felszabadul. Ezután, később az év folyamán, brit csapatok felszabadítják Athént. Brit csapatok felszabadítják Athént, tehát Athén is felszabadul, és amint felszabadul, elkezdődik a görög polgárháború, ami a kormányerők és a kommunisták vagy inkább a baloldaliak között zajlik, akik a tengelyhatalmak elleni harcokban is részt vettek. Tehát, bár a görögök felszabadultak, egy újabb szerencsétlen fejezet veszi kezdetét, a görög polgárháborúval. 1944 végén a tengelyhatalmak, különösen a németek, még nem roppannak meg. Bár a háború nem jól alakul számukra, képesek megindítani az egyik utolsó, hacsak nem az utolsó, igazán nagyszabású ellentámadásukat, ami itt zajlik, a szövetségesek egyesített hadereje, túlnyomórészt amerikaiak ellen; ez az ardenneki offenzíva, ami 1944 decemberében kezdődik. Katlancsatának is nevezik, a front kitüremkedő formája miatt. A szövetségesek frontvonala így néz ki, ahogy előrenyomulnak. A németek ellentámadást indítanak, és létrehoznak egy, katonai kifejezéssel kiszögellést, hogy áttörést tudjanak végrehajtani. Így egy zsákszerű, ún. katlan keletkezik. Hihetetlenül véres csata folyik itt, tulajdonképpen a legvéresebb összecsapás, amelyben az amerikai hadseregnek része volt. A veszteségük, a halottak száma, húszezer fő. Húszezer amerikai katona meghal az ardenneki offenzíva során, ami 1944 decemberében kezdődik. De ez már valóban a németek utolsó erőfeszítése, már láthatóak a közeli összeomlás jelei, a szövetségesek közelednek nyugatról, keletről és déli irányból is.