Az ezerarcú élővilág virágkora (Fanerozoikum)

A Föld egyre közelebb kerül ahhoz, hogy élhetővé váljon a magunkfajta emberek, illetve állatok számára. A legutóbbi videóban láttuk, hogy a Proterozoikum eonban az oxigén elkezdett felhalmozódni a légkörben. Ez okozta az első „Hólabda Föld” jelenséget, és az anaerob fajok tömeges kihalását, viszont megfelelő körülményeket teremtett az eukarióta sejtek számára. És ami talán még fontosabb: ezek az eukarióta sejtek képessé váltak többsejtű élőlényekké válni. Itt látható a kezdet, ezen az időskálán, itt a többsejtűség kezdete. Tisztázzuk, ezek nem hajszálpontos adatok. Ahogy nő a geológiai felfedezések száma, és bővül az elérhető eszközök köre, ezek a számok módosulhatnak. Mégis segítenek megbecsülni azt, hogy a jelenlegi tudásunk szerint mikor kezdtek el megjelenni ezek a dolgok. A többsejtűséggel egyidejűleg – s ez saját jogán is érdekes, mivel önmagában is hatással van az evolúcióra –, az ivaros szaporodás is megjelent. Ebben éppen az az érdekes, hogy miért fejt ki ekkora hatást az evolúcióra. A biológia részben sokat beszélünk arról, hogy korábban a DNS evolúciója, változásai mögött kizárólag a mutáció, valamint a DNS véletlenszerű átrendeződése állt, esetleg néhány vírus. Az ivaros szaporodással kezdetét vette a DNS rendszeres újrakeveredése, így több variáció került a génállományba, ami bővítette a szelekció lehetőségét, mivel növelte a szelekció alapját képező változatok számát, így az evolúció is felgyorsult. Úgy tudjuk, hogy – több forrást is végignéztem – 1,2-1,5 milliárd, egy kicsivel több mint egymilliárd évvel ezelőtt, ha ez kicsinek nevezhető, megjelentek a soksejtű életformák és az ivaros szaporodás. A másik dolog, amit megemlítettünk a Proterozoikum eonnal kapcsolatban, az az oxigén felhalmozódása, ami lehetővé tette az ózonréteg kialakulását. Az ózon csupán három oxigénatomból áll, a képlete O₃. A Proterozoikum eon végére, azaz nagyjából 550 millió évvel ezelőtt (plusz-mínusz 10-100 millió év, ezek nem kőbe vésett számok), az ózonréteg elég sűrű lett ahhoz, hogy megvédje a szárazföldet az UV sugaraktól. Az előző videóban beszéltünk arról, hogy a Földet folyamatosan bombázza az UV sugárzás, és csak az ózonréteg véd meg bennünket a nap károsító sugaraitól, így lehetővé téve a szárazföldi életet. Ezzel egy időben, körülbelül 550 millió éve, megkezdődött az élőlények térhódítása, a fejlett életformák elterjedése a szárazföldön. Az élet meghódítja a szárazföldet. Érdekes, amikor ezt először hallottam, az számomra amolyan „Aha!” pillanat volt. A képzeletünkben élő képen a tájat fák és fű borítja, amelyek szerves részei a szárazföldnek. Ám mint kiderült, az állatok már a növények előtt meghódították a szárazföldet. A növények nem kerültek a képbe egészen 450 millió évvel ezelőttig, plusz-mínusz néhány tízmillió év. Ezzel belépünk a Proterozoikum eon végébe. Az élet elkezdte meghódítani a szárazföldet, megjelent az ózonréteg, és itt jön egy újabb hólabdaszerű eljegesedés, azaz „Hólabda Föld" a Proterozoikum eon végén. Több elmélet van arról, hogy ezt mi okozta, és miért ért véget. Talán vulkánok, üvegházhatású gázok miatt, ki tudja? De amint vége lett, az élet virágzásnak indult, és egyre erősödött, ahogy belépünk a Fanero... (mindig nehezemre esik kimondani) a Fanerozoikum eonba. Ez nincs is itt jelölve. A Fanerozoikum eon az időnek ez a kicsiny része, ez itt, ide is írom. Ez itt a Fanerozoikum eon. Ezek a beosztások itt az eonok, és ezek bonthatók tovább érákra (földtörténeti korokra). Az érák az eonok részei. Több száz millió évet fognak át. Ez az éra a Paleozoikum, ez az éra a Mezozoikum, ez pedig a Kainozoikum, amely a jelenlegi éránk. De talán a legérdekesebb éra, bár nem akarok kivételezni, de talán a legérdekesebb geológiai éra, az első időszak a Paleozoikum érában (ami az első éra a Fanerozoikum eonban), a kambrium földtörténeti kor. Talán már hallottál a kambriumról. Ez az időszak itt a kambrium. Ezen időszak alatt a Földön végbement valami, amit úgy hívunk: a kambriumi robbanás. Robbanásszerűen megnőtt az akkor létező fajok és nemzetségek száma, a bolygó biológiai sokfélesége. Talán a védő ózonréteg miatt, a szárazföldet elfoglalta az élet, a környezet bővelkedett oxigénben, megjelentek az összetett többsejtű szervezetek, nagyjából ebben az időben. Ha előretekerünk néhány tízmillió évet, megláthatjuk az első halakat, az első elő-kétéltűeket. Ha még előrébb tekerünk, hogy kijussunk a kambriumi időszakból, már növényeket is látunk, ezért vannak iderajzolva szárazföldi növények. Ezek persze nem kőbe vésett számok, a további leletek alapján változhatnak. Számomra az a felismerés a nagy „Aha!” élmény, hogy milyen sok alapvetőnek vélt dolog van a Földön, amelyek viszonylag új jelenségek. A szárazföldön nem voltak növények egészen 450 millió évvel ezelőttig. Rovarok sem, sőt még csak nem is léteztek körülbelül 400 millió évvel ezelőttig. A hüllők sem léteztek 300 millió évvel ezelőttig. Most körülbelül itt tartunk. Emlősök nem léteztek 200 millió évvel ezelőttig. Madarak nem léteztek 150 millió évvel ezelőttig. A dinoszauruszok kora, amely számunkra a távoli múlt, lényegében a Mezozoikum éra. Ez a dinoszauruszok kora. Az időskálán ez egy viszonylag közeli időszakasz, amelynek a végét mai tudásunk szerint egy hatalmas, 6 mérföldes szikla becsapódása okozta a mai Yucatán-félszigeten Mexikóban, a Yucatán-félsziget partjainak közelében. Ez elpusztította az összes nagy szárazföldi életformát, főképpen a dinoszauruszokat. MIndezt nagyobb léptékbe helyezve – és ami számomra leginkább az „Aha!” pillanat volt, az az, hogy jó, hogy a növények 450 millió éve jelentek meg, de hogy a fű, ami pedig oly alapvető természeti jelenségnek tűnik, a fű számos becslés szerint csupán 40-70 millió éve jelent meg. A fű egy viszonylag új dolog a bolygón. Virágok csak körülbelül 130 millió éve léteznek. Volt tehát olyan kor, amelyben voltak dinoszauruszok, de nem voltak virágok és fű sem. Ha előretekerjük az időt, ezeket az arányokat elnézve elég vicces, hogy itt tűntek fel a dinoszauruszok, ez a barna vonal az, ahol az emlősök megjelentek, tehát a dinoszauruszok az emlősökkel együtt jelentek meg, aztán persze itt kihaltak. Amikor a hatalmas szikla elérte a Földet, akkor a mi őseink föld alatti üregekben élhettek, és talán el tudtak rejteni némi élelmet, így nem voltak teljesen kiszolgálatottak. A legtöbb nagy emlős biztosan elpusztult. Szinte alázatkeltő vagy vicces vagy nevetséges, hogy ha megnézzük ezt az ábrát, itt van egy picike pont, amely alig láható. Eszerint 2 millió évvel ezelőtt az első emberek... szinte túlzás is azt mondani, hogy első emberek, valójában ezek még csak az első előemberek voltak. Az első emberek, akik úgy néztek ki, ahogyan mi, akiknek a gyerekei nálunk felnevelve, némi hajvágás és egyebek után ugyanúgy néznének ki, mint mi, nem jelentek meg kb. 200 000 évvel ezelőttig. 200-400 ezer éve, az ismert becslések szerint. Ez tehát eléggé nagyvonalú megállapítás az első emberek megjelenését illetően, ami valójában 200 000 évvel ezelőtt történt. És hogy legyen fogamunk arról, mennyire újak is vagyunk, és milyen rövid ideje tart az evolúciónk: csak 5 millió éve volt annak, (és ezt már említettem az előző videóban) csak 5 millió éve volt... Csak, hogy megértsük: Ez itt 0 év. A Homo sapiens sapinesek 200 000 éve jelentek meg. A neandervölgyiek, a mi fajunk unkatestvérei nem az őseink, ahogy sok ember hiszi, valójában közös őstől származó rokonaink, habár manapság vannak elméletek, melyek szerint keveredtek a Homo sapiensszel, így talán néhányunknak van némi neandervölgyi DNS-e és ezt nem kell sértésnek venni. Nagy agyuk volt, illetve nem biztos, hogy nagy agyuk volt, a fejük volt nagy, ami nagy agyra utal, de ki tudja? Általában alsóbbrendűként ábrázoljuk őket, de nem akarok belemenni a neandervölgyiek politikailag korrekt ábrázolásába. Ez tehát egy nagyon rövid időszak. Ha 2 millió évet visszamegyünk az időben, az elő-emberi őshöz jutunk. A családfánk pedig csak 5 millió éve ágazott el a csimpánzoktól. Ezen az órán jelölve ez alig lenne 2 pixel, vagy talán még annyi sem. Ennyi ideje váltunk el a csimpánzoktól. Remélhetőleg ez nyújt némi kapaszkodót a tájékozódáshoz, nekem legalábbis sokat segít az események értelmezésében.