A hétéves háború: a csaták és a hosszútávú következmények

Beszéltünk a hétéves háborúról Észak-Amerikában, amit sokszor francia és indián háborúnak is hívnak. De ahogy a legutóbbi videóban említettem, szerintem a hétéves háború jobb elnevezése ennek a konfliktusnak, mivel ez volt az első globális háború, ami több, mint 150 évvel az első világháború előtt történt. Ez a világméretű háború lényegében arról szólt, hogy ki lesz a világ vezető birodalma. Anglia lesz? Vagy Franciaország lesz? A háború észak-amerikai hadszínterén Anglia, Franciaország és mindkét oldal amerikai őslakos szövetségesei területekért küzdöttek, különösen az Appalache-hegylánc mentén, New York állam északi részén és Kanadában. Ez a nyugati terület volt a határ az angol települések és a nyugatra eső indián terület között. Ebben a videóban beszéljünk arról, hogyan is alakult a háború, és mik voltak a következményei Észak-Amerika és később az Egyesült Államok számára. Itt vannak tehát az angolok, a franciák és jó néhány amerikai őslakos törzs, akik mind jó helyzetbe akarnak jutni Észak-Amerikában. A briteknek a legnagyobb fejfájást a franciák jelenléte okozza az Ohio folyó völgyében. Mind a britek, mind a franciák igényt tartottak erre a területre. És mindketten mohón igyekeznek alátámasztani területi igényeiket erődök építésével és egyéb módon kimutatva tulajdonjogukat a terület fölött. Azon vitáznak, hogy melyikük volt ott előbb. Az angolok, hogy jelenlétüket megalapozzák az Ohio folyó völgyében, odaküldenek egy George Washington nevű fiatal tisztet, hogy építsen egy erődöt. George Washington ebben az időben csak 22 éves. Ő és emberei elmennek erre a területre, ahol beleütköznek néhány franciába és amerikai őslakos szövetségeseikbe Fort Duquesne-nél, ahol az Allegheney, a Monongahela és az Ohio folyók összefolynak. A mai Pittsburgh-nél. George Washington és szövetségesei győzedelmeskednek a franciák felett. De ez nem tart sokáig. A túlerő legyőzi őket, visszavonulnak és megalapítják a Fort Necessity erődöt. A név arra utal, hogy szükség volt rá. Egy darabig meg tudják tartani, de végül a franciák, a kanadaiak és amerikai őslakos szövetségeseik megadásra kényszerítik Washingtont. Ő pedig visszatér Virginiába. 1754-ben vagyunk, ezt nevezzük az egyes számú kudarcnak. Ezután, egy évvel később, 1755-ben, a britek ismét megpróbálják elűzni a franciákat Fort Duquesne-ből. Edward Braddock vezérőrnagyot küldik, az ekkor már a 23 éves George Washingtonnal egyetemben, vissza Fort Duquesne-be. Teljes katasztrófa! Ezúttal a franciák és indián szövetségeseik készületlenül találják az angolokat, és egy jóval kisebb haderővel megtizedelik az angol csapatokat. Braddock életét veszti, így George Washingtonnak kell átvennie a parancsnokságot a visszavonulás alatt. Ez a kettes számú kudarc. Általánosságban ez a háború nem túl sikeres kezdetben a britek számára, egyetlen területet, Acadiát kivéve, amit a briteknek sikerül meghódítaniuk. Elkergetik a francia telepeseket, az akádiaiakat, akiket elszállítanak délre, a francia New Orleans településre, Louisiana államba. Ott aztán eltorzított néven, cajunnak hívják őket. Nem akádiaiak, hanem cajunok. 1756-ban Anglia végül ténylegesen háborút üzen Franciaországnak. De még egy év eltelik, amíg 1757-ben a háború valóban jól alakul. Annak oka, hogy a háború végül jól alakul az angolok számára az, hogy William Pitt miniszterelnök úgy dönt, hogy pénzt önt ebbe a vállalkozásba. Úgy gondolja, hogy az angoloknak egyszerűen nem volt elég emberük, fegyverük, pénzük, indián szövetségesük eddig a pillanatig. Így elkötelezi a Brit Birodalmat, hogy kiűzzék a franciákat Észak-Amerika e területéről. 1757 és 1760 között a dolgok valóban javulni kezdenek a britek számára. Végre elfoglalják Fort Duquesne-t. Elfoglalják az Ohio völgyét, Nova Scotiát, New York állam északi részét és Quebec-et. 1760-ra tehát Észak-Amerikában lezajlott a harcok nagy része. Az angolok többé-kevésbé kiszorították a franciákat a keleti partról és Kanadából. 1763-ban aztán az angolok és a franciák leülnek, hogy kialkudják a párizsi békeszerződést. Az 1763-as párizsi békeszerződést. Elnézést, nem tehetek róla, de milliónyi párizsi békeszerződés létezik. Ott van a párizsi békeszerződés, ami véget vetett a Függetlenségi háborúnak. Ott van a párizsi békeszerződés, ami véget vetett a spanyol-amerikai háborúnak. Párizs volt a hely, ahol békeszerződéseket kötöttek, és ezeket mind párizsi békeszerződésnek hívják. Ez azonban 1763-ban történt. Általánosságban nagy győzelem volt ez az angolok számára. Az angolok nem csupán megszerezték Franciaország birtokainak nagy részét az Újvilágban. Megszerezték Új-Franciaországot, más néven Kanadát. Megszerezték Spanyol Floridát. Spanyolország Franciaország oldalán harcolt, úgyhogy ezt elvesztették. Az angolok megszereztek számos cukortermelő szigetet a Karib-térségben. És nagyjából elismerték őket Európa első számú hatalmának, valamint az első számú birodalomnak. Azaz a világ legnagyobb és leghatalmasabb birodalmának. Ne felejtsük el, hogy a gyarmati amerikaiak – Massachusetts és New York polgárai Pennsylvania, Virginia polgárai – a nyertes oldalon álltak. Együtt harcoltak a brit katonákkal. Visszaverték a franciákat és amerikai őslakos szövetségeseiket. Ez meglehetősen megnövelte az ifjú Amerika önbizalmát. A háborúnak azonban voltak egyéb következményei is, a mérleg kevésbé jó oldalán. A hétéves háború nem volt túl jó általában az amerikai őslakosság számára. Sem azok számára, akik a britek, sem azok számára, akik a franciák szövetségesei voltak. Nem volt többé két birodalom, akik egymással versengtek Észak-Amerikában, akiket kijátszhattak egymás ellen. Ekkor az amerikai őslakosok már csak a britekkel egyezkedhettek, akik semmi esetre sem bántak velük tisztességesen a tárgyalóasztalnál. Nem sokkal a hétéves háború után kiadták az úgynevezett 1763-as királyi proklamációt, ami lényegében meghatározott egy határvonalat az Appalache-hegység mentén, és azt mondták, hogy itt lesz a fehér betelepülés határa. Hogy fent fogják tartani az Appalache-hegységtől nyugatra fekvő összes földet az amerikai őslakosok számára. Képzelheted, a fehér amerikai telepesek mennyire tartották ezt tiszteletben. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem vettek tudomást a határvonalról. Az amerikai őslakosokat tehát még inkább nyugat felé szorították, és mindez elősegítette, hogy könnyebben kialakuljon az, amit etnikai tudatosságnak nevezünk. Az a gondolat, hogy ők mindannyian egy nagy csoportba tartoznak, és egyesíteniük kell erőiket az angol betelepülés feltartóztatására. A hétéves háború másik fontos következménye az adózás lett. Említettük, hogy William Pitt úgy nyerte meg a hétéves háborút, hogy öntötte belé a pénzt. A hétéves háború végére Angliának rengeteg adóssága keletkezett. Rengeteg nehézséget vállalt, hogy megvédje észak-amerikai érdekeltségeit. Most, amikor kereste annak módját, hogyan szerezhetne bevételeket annak a deficitnek az eltüntetésére, amit a hétéves háború okozott, az Észak-Amerikában élő gyarmatosítókhoz fordult. És azt mondta: „Álljatok meg a saját lábatokon!” És Amerika gyarmatosítói, akik hozzászoktak a több, mint egy évszázados, úgynevezett üdvös vagy jóindulatú elhanyagoláshoz, megdöbbentek és felháborodtak, hogy a Brit Birodalom most szigorúan lép fel velük szemben. És a gyarmat lakosainak reakciója az adókra a gyarmatokat a lázadás felé hajtja.