If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:13:47

Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia, Gerard Schwartz elemzése (1. rész)

Videóátirat

Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) Csajkovszkij negyedik szimfóniája egy lenyűgöző darab, amelyet a zeneszerző életének egy jelentős szakaszában komponált. 37 éves volt, a Moszkvai Konzervatóriumban tanított. Épp, hogy megírta egyik legnagyobb balettjét, a Hattyúk tavát. Az I. zongoraversenyt, az egyik legnagyszerűbb zongoraversenyt. Fantasztikus időszak volt ez a számára. Ugyanakkor feleségül vett egy ifjú hölgyet, aki az osztályában tanult a Moszkvai Konzervatóriumban. Üldözte Csajkovszkijt, szerelmes volt belé, üzeneteket küldött neki. Végül elhatározta, hogy véget vet a homoszexualitásáról keringő pletykáknak, megnősül, és egy gyönyörű plátói szerelemben él, és a hölgy ezt megérti, és minden szép lesz. Nos, nem egészen így történt. A hölgy nem igazán értette (kuncogás), és a házasság mindössze 9 hétig tartott, és állítólag idegösszeroppanást kapott a házasságkötéskor, így a házasságot érvénytelenné nyilvánították. Ugyanakkor egy másik hölgy jelent meg az életében, Nagyezsda von Meck. Meck bárónő özvegy volt és meglehetősen gazdag. Imádta a zenét, és imádta Csajkovszkij zenéjét, így elhatározta, hogy havi járandóságot biztosít számára. Mindez 14 évig tartott. Csajkovszkijnak sikerült felhagynia a tanítással, és ezt követően csak a zenének szentelte magát, majd megírta a IV. Szimfóniát, amit Meck bárónőnek ajánlott. A legfurcsább dolog az, hogy soha nem találkoztak egymással. Leveleztek egymással, és ennek a levelezésnek, mintegy 500 levélnek köszönhetően tudhatjuk, hogy miken gondolkodott Csajkovszkij. Habár ez a szimfónia nem egy programatikus szimfónia, ha elolvassuk a leveleket, akkor annak tűnik. Sokan azt gondolják az első tételről, ami a legnehezebb, legbonyolultabb, leghosszabb, hogy nagyon programatikus. Csajkovszkij persze, mint minden zeneszerző, azt mondja: nem, ez önmagában egy szimfónia, nem kell, hogy konkrét témája legyen egy nagyszerű szimfóniának. Von Mecknek írott levelében azonban azt mondja, hogy igen, volt témája, ami az alapvetően az volt, hogy a sors mindig ott lebeg a fejünk felett. Mindig ott van, és a sors nem mindig csodás, hanem maga a valóság. Életünkben vannak álomszerű és dicsőséges pillanatok, de a sors mindig ott leselkedik mögöttünk. A sorssal való küzdelemnek nevezzük a darabot, mert a nyitó téma, amelyet a kürtök játszanak, amik aztán kiegészülnek a mélyebb, majd magasabb rezesekkel, maga a sors téma. Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll, op. 36.) A végén a kürtök elhalkulnak. Lágyabb hangon eljátsszák ugyanazt a dallamot, A sors motívumot kiterjeszti a klarinét és fagott szólamra. Fontos szerintem, hogy megfelelő hangszereléssel oldja meg az átvezetést, a rezeseken és fafúvósokon keresztül, az első tétel első témájához, amit a hegedűk és a csellók játszanak. Ez az álom motívum. Csodálatos és lágy. Azt mondja, hogy keringő tempójában játszandó, de nem úgy írja meg, mint egy keringőt, és hiába van olyan érzése az embernek, hogy keringőt hall, nem olyan földies, mint egy Johann Strauss keringő. A dallamot, amit használ, azonnal kidolgozza, felépíti dinamikai és hangszerelési szempontból egyaránt. A tétel során Csajkovszkij nagyon gyakran használja a fafúvósokat, a piccolót, két fuvolát, két oboát, két klarinétot, két fagottot egy szólamként, aztán vannak a rezesek, két trombita, 4 kürt, három harsona, és a tuba egy másik szólamként. A vonósok a következő szólam. Az ütősöket különösen a szimfónia végén használja, ahol szintem több cintányér csörömpölés van (kuncogás), mint bármelyik más szimfóniában, amit eddig komponáltak, teszi ezt azért, hogy megmutassa nekünk azt az őrületet, amit az utolsó tétel végén keres. A második témához egy átvezetéssel jutunk el. Egy rövid párbeszéd zajlik a klarinét és a fagott között. Ezután a fagott vezet át a második témát játszó klarinéthoz. A klarinét játsza a dallamot, és a dallam minden alkalommal megáll egy kis időre, egy rövid időre közbeszólnak a fuvolák, a másod klarinét, a másod fagott, és ez addig folytatódik, amíg el nem érünk a téma második részéhez, ahol a csellók játsszák a dallamot. A csellók, bizonyos értelemben, meghosszabbítják a klarinét témát. Miután a csellók kiterjsztették azt, a fafúvósok következnek. Egy kicsit később a vonósok is becsatlakoznak, és mindössze ennyit tesznek. (egyszerű zongora dallam) Átvesznek egy kis részt a cselló dallamából. Csak ezt a részt, és egy egész új részként játsszák. Átvesz tehát egy kicsit a dallamból, lejátssza, s erre válaszolnak a fafúvósok. És aztán megint hasonló történik, továbbépíti, és ezt csodálatosan teszi, és akkor elkezdődik a kidolgozási rész, és a kidolgozási részben természetesen a zeneszerző a fantáziáját használja, hogy megváltoztasson dolgokat, a harmóniákat, a dallamot, a dinamikát, a hangszerelést, és bármi mást, ami eszébe jut, hogy érdeklődéssel várjuk, hogy mi is fog következni. Egy kicsit agresszívebbé válik, hangosabbá és szenvedélyesebbé, és felhangzik a sors motívum. A sors motívum mindig ott lebeg a levegőben. A sors motívumot mindig a rezesek játsszák, néha megismétlik a fafúvósok, de ez egy rezes dallam, egy trombita vagy egy kürt motívum, ami akkor jelenik meg, amikor a kidolgozás már javában tart és kezd izgalmas lenni, (puff), oda kell tennie a sors motívumot, hogy emlékeztessen minket. Ismét egy óriásit építkezik egészen addig, amíg elérkezik a visszatéréshez, az elejére való visszatéréshez, az első témához. Különösen érdekesen valósítja ezt meg, és ahelyett, hogy álomszerű lenne az egész, erőteljes és agresszív, bizonyos szempontból dicsőséges, más szempontból vészjósló. Ez követően van egy rövid bevezető a második témához, de most sok más kiváló zeneszerzőhöz hasonlóan, a klarinét helyett most a fagott játssza a témát, és a téma folytatását, amit korábban a csellók játszottak, most a kürt játsza. Ez fejlődik tovább, mint ahogy ez várható is, és a sors motívum visszatér, hogy emlékeztessen minket arra, hogy nem olyan szép minden, és ezt követően még ír egy új dallamot. Kissé álomszerű, de nagyon eltérő stílusban bontakozik a nyitó hegedűjátékból. (egyszerű zongora dallam) És ez a kis dallam nagyon gyorsan a kóda részévé válik.