If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:10:50

Videóátirat

Ott hagytuk abba az előző videóban, hogy csak ámultunk és bámultunk a Tejútrendszer látványán a Földről. Csak hogy biztos legyen, hogy megértettük, milyen hatalmas, és milyen rengeteg csillagot láttunk: még ha ezek a pontok csillagok lennének, már akkor is rengeteg csillag lenne, de sok pont ezek közül csillagok ezreit rejti, szóval már felrobbant az agyunk. Ebben a videóban látni fogjuk, hogy bizonyos szempontból ez csak a kezdet. És most nem folytatom ezt a homokszem és futballpálya hasonlatot, mert egy ponton a homokszemek olyan hatalmasak lesznek, hogy az agyunk még csak fel sem tudja fogni. De kezdjük a Tejútrendszerünkkel! Láttuk az előző videóban, ez a Tejútrendszer. Mi itt vagyunk kb. 25 000 fényév távolságra a középpontjától. Az átmérője nagyjából 100 000 fényév. És most nézzük meg a Tejútrendszer közvetlen környezetét! Nézzük meg a Lokális csoportot! Amikor Lokális csoportról beszélünk, akkor közeli galaxisok csoportjáról beszélünk. Ez tehát a Lokális csoport, amelybe a Tejútrendszer is tartozik. Itt vagyunk mi, itt vagyunk kb 25 000 fényév távolságra a Tejútrendszer középpontjától. Van itt néhány „kicsi” – a kicsi szót idézőjelben használom, mert ezek is óriási dolgok, ezek is elképzelhetetlen dolgok –, vannak ezek a szatellit galaxisok körülöttünk, amelyekre hat a gravitációs erő, néhány közülük a Tejútrendszer körül kering. A hozzánk legközelebbi nagy galaxis az Androméda, ez itt. Ez a távolság – most már millió fényévekről fogunk beszélni –, tehát ez a távolság 2,5 millió fényév. Csak egy kis összehasonlítás, ha egyáltalán össze lehet hasonlítani: egy fényév nagyjából az Oort-felhő sugarával egyenlő, vagy másképpen, az Oort-felhő sugara kb. 50 000 vagy 60 000 csillagászati egység, ami a Nap és a Föld távolsága. Tehát vehetjük úgy is, hogy ez 2,5 milliószor 60 000-szerese a Nap és a Föld távolságának. Szóval ez egy hihetetlenül nagy távolság, amiről itt beszélünk, ez a legközelebbi nagy galaxis távolsága. Még ezek a szatellitek is hatalmasak, sok, mérhetetlenül sok csillaggal, de az Androméda különösen sok – azt mondtuk, hogy a Tejútrendszerben 200-400 milliárd csillag van –, a tudósok úgy gondolják, hogy hozzávetőlegesen 1 billió csillagot tartalmaz. Ezek már csak számok, nehéz felfogni. De nem állunk meg itt. Szóval ez, ez az egész ábra körülbelül 4 fényév széles. Ha végigmegyünk így, az egyik oldalról a másikra, ez körülbelül – nem 4 fényév, elnézést, ez 4 millió fényév. Négy fényév csak az Alpha Centauritól mért távolságunk. Az semmi, azt a Voyager-1 meg tudná tenni csupán 80 000 év alatt. Ez 4 millió fényév, tehát 1 000 000-szorosa a legközelebbi csillag távolságának. De még ez is – már megbotlik a nyelvem, mert tényleg nincsenek szavak a leírására –, még ez is kicsi az intergalaktikus skálán. Mert ha tovább kicsinyítünk, láthatod a Lokális csoportot, ez a mi Lokális csoportunk, és ez itt a Virgo szuperhalmaz. Itt minden pont legalább egy galaxis, de lehet, hogy több, mint egy galaxis. Az átmérője 150 millió fényév. Tehát amit láttunk a Lokális csoportban, az előző ábrán, a Tejútrendszer és az Andromeda-galaxis távolsága, ami 2,5 millió fényév, az csak egy ilyen kis pont lenne, ez lenne a Tejútrendszer és az Androméda távolsága. Itt most a Virgo szuperhalmazt látjuk, ez 150 millió fényév átmérőjű. De még nem fejeztük be. Még tovább tudunk kicsinyíteni, még tovább kicsinyíthetünk. Tehát van a Virgo szuperhalmaz, ami 150 millió fényév méretű, ezt láttuk itt az előző ábrán. Mindkettőt a képernyőn akarom hagyni, ha lehet. Ez az ábra 150 millió fényév széles, ami nagyjából ekkora lenne ezen az ábrán. Tehát ez az összes szuperhalmaz közel van hozzánk – ismétlem, a „közel” szót nagyon, nagyon lazán kell értelmezni. Itt ez a távolság 150 millió fényév. Az egymilliárd fényév – 2, 3, 4, 5 –, az egymilliárd fényév körülbelül ettől eddig tart. Szóval elég hatalmas méretekről kezdünk beszélni. Azt hiszem, eddig is hatalmas méretekről beszéltünk, de ez most még hatalmasabb méret. De még mindig nem végeztünk, mert ez az egész ábra... ezek a pontok, amiket itt látsz – szeretném világossá tenni –, ezek nem csillagok, még csak nem is csillaghalmazok, még csak nem is csillagok millióiból vagy milliárdjaiból álló halmazok. Mindegyik pont egy galaxishalmaz, ezek mindegyike csillagok százmilliárdjaiból vagy billiárdjaiból áll. Tehát most elképzelhetetlenül nagy méreteknél vagyunk, de még nem fejeztük be. Ez nagyjából egymilliárd fényév átmérőjű, ez pedig itt jelenleg a legjobb becslésünk a látható világegyetemről. A későbbi videókban sokkal többet fogunk beszélni arról, mit jelent a látható világegyetem kifejezés. Tehát ha eléggé lekicsinyítenéd, akkor ez az egész ábra, ami kb. egy milliárd fényév átmérőjű, pontosan ide illeszkedne, tehát ennek egy nagyon pici részéről lenne szó. És ez csak a látható világegyetem – szeretném tisztázni –, ez nem az egész világegyetem. Azt mondjuk, hogy ez a látható világegyetem, mert gondolj bele, mi történik! Amikor ezt a pontot nézzük itt, ezt a pontot vizsgáljuk, és ez mondjuk 13 milliárd fényév távolságra van, ez a pont legyen 13 milliárd fényévre – többet fogunk majd erről beszélni a későbbi videókban –, Szinte szentségtörésnek érzem, hogy erről írok, mert ez a komplexitás, amit itt látunk, egyszerűen elképesztő. De ez az objektum 13 milliárd fényévre van tőlünk, a fénye éppen most ért ide hozzánk. Ez a fény 13 milliárd évvel ezelőtt hagyta el ezt a pontot. Tehát mi most valójában azt csináljuk, hogy megfigyeljük ezt az objektumot, közel a tényleges világegyetem keletkezéséhez. És azért mondjuk, hogy ez a látható világegyetem, mert lehet, hogy egy kicsit távolabb is van valami. Lehet, hogy annak a fénye nem ért el hozzánk, vagy lehet, hogy maga az univerzum – fogunk erről többet beszélni – olyan gyorsan tágul, hogy az a fény soha, de soha nem ér el hozzánk. Szóval ez jelenleg egy hatalmas kérdőjel, hogy mekkora az univerzum valójában. Mondhatnák egyesek, hogy számít ez egyáltalán, mert már ez is hatalmas távolság. Tisztázni szeretném: mondhatod azt, hogy jó, ha ez a fény 13 milliárd fényév távolságból jön, vagyis ha ez 13 milliárd fényév távolságra van tőlünk, akkor az egésznek, amit megfigyelhetünk – vagy aminek a múltját megfigyelhetjük – az átmérője körülbelül 26 milliárd fényév. De óvatosnak kell lennünk, mert ne feledjük, hogy az univerzum tágul. Amikor ez a fénysugár elindult – egy egész videót fogok erről csinálni, mert a geometriáját elég nehéz elképzelni –, amikor ez a fény elindult, akkor az a hely, ahol mi vagyunk a Virgo szuperhalmazban, a Tejútrendszer galaxisban, az a hely, ahol mi vagyunk, sokkal közelebb volt ehhez a ponthoz, körülbelül – biztos akarok lenni benne, hogy helyes számot írok – 36 millió fényévnyire volt. Tehát nagyon közel voltunk, csillagászati mértékkel mérve nagyon közel voltunk – csupán 36 millió fényévre – ehhez az objektumhoz, ami kibocsátotta ezt a fényt. De amíg a fény jött felénk, a világegyetem egész idő alatt tágult, tehát mi is távolodtunk ettől a ponttól – csak gondolj bele, az egész világűrben minden távolodik egymástól –, és végül csak 13 milliárd évvel később ért utol minket. És az egész idő alatt, amíg ez történt, ez az objektum is mozgott, ez a tárgy szintén távolodott tőlünk. A legjobb becslésünk arra, hogy hol van most ez az objektum – az alapján, hogy milyen gyorsan tágul a tér –, az körülbelül 40 vagy 45 milliárd fényév. Azt figyeljük meg, ahonnan elindult ez a fény 13 milliárd évvel ezelőtt. Nagyon világos szeretnék lenni. Amit megfigyelünk, az az, hogy ez a fény valami nagyon, nagyon, nagyon kezdetleges helyről jön. Ez az objektum, vagy ez a terület, ahonnan ez a fény jött, mára már sokat sűrűsödött, vagyis fejlett csillagászati struktúra lett. Ha más szemszögből nézzük: ha az űrnek ezen a pontján emberek vannak, akik mára 46 milliárd fényév távolságra vannak tőlünk, amikor ők megfigyelik a mi térségünket, akkor nem fognak látni minket, nem olyannak fogják látni a Földet, mint amilyen most, azt fogják látni az űrnek ezen a részén, hogy a Föld nagyon kezdetleges állapotban van röviddel az ősrobbanás után. Amikor a „röviddel” szót használom, ezt is lazán kell érteni, évszázadokról vagy évezredekről vagy akár évmilliókról beszélünk. Többet fogunk erről beszélni a következő videókban. Ennek a videónak a lényege már több, mint észbontó. Azt mondanám, hogy már a legutóbbi videó a Tejútrendszerről, már az is észbontó volt, de most egy olyan valóságba értünk, ahol a Tejútrendszer valami olyan lett, ami szinte hihetetlenül jelentéktelen, ha belegondolsz ebbe a képbe. És az igazán elképesztő dolog, hogy ha valaki azt mondaná, hogy ez az egész világegyetem, akkor ez önmagában új összefüggéseket vetne fel. Azt még nem tudjuk, hogy mi van ezen túl. Vannak becsléseink, hogy ez csak egytizede-egyhuszonharmada a teljes világegyetemnek, és még az is egy lehetőség, hogy az egész univerzum kisebb ennél. Ez egy érdekes dolog, amin érdemes elgondolkodni. De most abbahagyom, mert úgy gondolom, nem számít, mit gondolsz erről, ez csak.. – nem tudom. Mielőtt készítettem ezt a videót, ezek közül a képek közül néhányat fél órán át bámultam, ez volt a legkevésbé hatékony napom, csak azért, mert annyira lenyűgöző arra gondolni, hogy ezek a pontok és a pontok pontjai mik is valójában.