If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:7:05

Videóátirat

Annak ellenére, hogy Wilson épphogy újra megnyerte az 1916-os elnökválasztást azzal a programmal, hogy az Egyesült Államokat távol tartja a háborútól, 1917 áprilisára az amerikai kormány úgy döntött, hogy Németország átlépett egy határt. Elsősorban a korlátlan tengeralattjáró háborúval lépte túl a határt. Ezen a képen Wilson elnököt látjuk 1917. április 2-án, amint háborús beszédet mond a képviselőházban arról, miért kell az Egyesült Államoknak hadat üzennie Németországnak. Április 4-én a képviselőház megszavazza a hadüzenetről szóló határozatot. Majd az elnök jóváhagyja azt április 6-án. Április elején tehát az Egyesült Államok hadban állt Németországgal. Úgyhogy ideje elgondolkozni azon, miért történt mindez. Következzenek a jellemzően említett okok, amelyek feltüzelték a közvéleményt az USÁ-ban és amelyek közül Woodrow Wilson elnök többet is idézett. Van egy tananyag, ami szerepel a khanacademy.org-on, ahová feltettem beszédének teljes szövegét és határozottan ajánlom elolvasásra, hogy lásd mindazt, amit Wilson elnök a beszédben említett. Összefoglalva, a leggyakrabban említett okok a következők: a Németország által indított korlátlan tengeralattjáró háború. Egy konkrét eset vagy a legtöbbet említett példa a Lusitania elsüllyesztése. A németek korábban kis időre, kevesebb mint két évre felfüggesztették ezt. De aztán, amint elérünk 1917-ig, újrakezdték. Az is meglehetősen felmérgesítette az amerikaiakat, amikor rájöttek, hogy a németek megpróbálják ellenük felbújtani a mexikóiakat, amit a Zimmermann-távirat tartalmazott. Tehát a Zimmermann-távirat szintén okot adott arra, hogy a Wilson kormányzat és úgy általában az amerikaiak meglehetősen feldühödjenek. Aztán ezen felül ott voltak azok az atrocitások, amiket a németek követtek el, miközben átvonultak Belgiumon, hogy megpróbálják végrehajtani a Schlieffen-tervet. Tehát atrocitások Belgiumban. Ezek korábban, 1914-ben történtek a háborúban, és ez sok amerikainak már akkor nem tetszett. Atrocitások Belgiumban. Ehhez adódott hozzá, hogy a britek ki tudták használni a belgiumi atrocitásokat arra, hogy meglehetősen hatékony propaganda-kampányt folytassanak Amerikában. Ezen felül – és ezt Wilson erősen hangsúlyozza beszédében – ott volt a demokráciáért folytatandó harc eszménye. Ott voltak az első világháborúban a központi hatalmak. A Német Császárság. Az Osztrák–Magyar Monarchia. Ezek monarchiák. Élükön császárok állnak. És bár az Egyesült Királyság nevében királyság volt, valójában demokrácia volt. Legalábbis azok számára, akik szavazhattak. Nem az egész Brit Birodalomról van szó. Az Egyesült Királyság működését tekintve demokrácia, demokratikus. Akárcsak a Harmadik Francia Köztársaság, Franciaország. Van az az érv, hogy az USA a népképviseletért harcol. Van egy cinikusabb érv, amit egyesek felhoztak. Azt gondolom, érdemes erre is kitérni. Az egyik cinikus érv vagy cinikusabb érv az, hogy az USA szoros pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn Nagy-Britanniával. A kulturális kötelékekről nem is beszélve. Pénzügyi kapcsolatok a britekkel. Ezen felül ott volt a nagyon sikeres brit propaganda. Először is a Belgiumban ténylegesen megtörtént atrocitásokról szóló híradások, ami a britek propaganda-gépezete képes volt kihasználni. Sikeres propaganda. De olyan pletykákat is terjesztettek, hogy a Lusitania elsüllyesztése után a németek ünnepeltettek az iskolás gyerekekkel. Ez mind kitalált propaganda volt. Egy még cinikusabb vélemény arról, hogy az USA miért lépett be a háborúba – és ez valószínűleg minden háborúra igaz – , a háborús nyerészkedők erős lobbizása volt. A Kis árva Annie c. képregényben Warbucks papa neve („háborús dolcsi”) arra utal, hogy vagyonát háborús nyerészkedőként szerezte az első világháborúban. A háborús nyerészkedők azok, akik esetleg fegyvereket adnak el az antantnak. Vagy fegyvereket adnának el az USA kormányának, ha az USA belépne a háborúba, és ők valamiképpen felszerelhetnék a katonákat. Ide tartozhatnak esetleg a Wall Street emberei (a bankárok). Jelentős kölcsönöket kaptak elsősorban az antant országai, nem pedig a központi hatalmak. Így az volt a nézet, hogy ha az antant győz, garantált a kölcsönök visszafizetése. Megszereztem George Norris szenátor beszédének teljes szövegét. Ő volt az öt, bocsánat hat szenátor egyike, aki a háborúba lépést jóváhagyó határozat ellen szavazott. 50 képviselő is ellene szavazott. Ez egy rövid kivonat, de az említett tananyagban a beszéd teljes szövege benne van. És nagyon, nagyon, nagyon ajánlom, hogy olvasd el Wilson képviselőházi háborús beszédének szövegével együtt. Csak ezt a részt olvasom fel, mert úgy vélem, rámutat, hogy az USA a kezdetektől fogva elfogult volt a britek mellett. Ez tehát a beszéd egy része. „Az elnök azzal az indokkal kérte a képviselőházat, hogy üzenjen hadat Németországnak, hogy a német kormány kijelölt egyes háborús övezeteket, amelyekben tengeralattjárókkal előzetes figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt amerikai hajókat és elpusztít amerikai életeket. Az első háborús zónát azonban Nagy-Britannia jelölte ki. Erről minket és a világot 1914 novemberének 4. napján tájékoztatta. Ez az övezet 1914. november 5-én lett hatályos. A Nagy-Britannia által így kijelölt övezet az egész Északi-tengert lefedte. Az első német háborús övezetet 1915. február 4. napján jelölték ki, mindössze három hónappal a brit háborús övezet kijelölése után. Németország 15 nappal előre jelentette be az övezet létrehozását, amely 1915. február 18. napján lett hatályos. A német háborús övezet a La Manche csatornára és a brit szigeteket övező nyílt tengerre terjed ki. Felesleges tekintélyekre hivatkozni annak bemutatására, hogy a háborús zónákat kijelölő mindkét rendelet törvénytelen volt és szembe ment a nemzetközi joggal. Elegendő azt mondani, hogy kormányunk mindkettőt hivatalosan törvénytelennek nyilvánította és mindkettő ellen hivatalosan tiltakozott. Az egyetlen különbség, hogy Németország esetében fenntartottuk a tiltakozásunkat, míg Angllia esetében beletörődtünk.” Arra biztatlak, hogy még egyszer olvasd el mind Wilson, mind Norris szenátor beszédének szövegét és dönts te magad. Lehet, hogy mindkettőnek van némi igaza.